FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A választási törvény általános indoklása így kezdődik: "Történelmünk, közel ezeréves államiságunk tapasztalata, hogy a magyar nép mindig őszintén igényelte saját sorsa meghatározásának, alakításának jogát és felelősségét." Ezek a szavak tömören foglalják össze a választási törvény célját és rendeltetését. Ezt a törvényt még a régi Parlament hagyta jóvá, de a törvény előkészítésében az akkor még ellenzékben működő pártok is részt vettek, és a törvény gondolatainak és szövegének az alakításában, a csiszolásában, ennek a célnak a megfogalmazásában az akkori ellenzéknek is döntő része és döntő szerepe van.
A törvény célja tehát az, hogy a nép kifejezze a választáson keresztül az akaratát, és kijelölje, megválassza azokat az embereket, akikbe négy évre a bizalmát fogja helyezni. Az igazság az, hogy a választási törvény előkészítése során az előkészítők tulajdonképpen valójában nem számoltak azzal a lehetőséggel, hogy a nép érdeklődése nem fog elérni egy bizonyos elképzelt szintet. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartották az előkészítők, hogy negyvenévi visszatartottság után bárhol is előforduljon olyan lehetőség, hogy a nép érdektelenséget tanúsítson saját ügyeinek a vitele iránt.
Kétségtelen, hogy az elmúlt másfél év választási és szavazási tapasztalatai megrendítették a hitünket a népnek abban a vélt igényében, hogy feltétlenül és minden körülmények között részt kíván venni a saját sorsának, a saját jövőjének az irányításában. Lehetetlen azonban nem észrevennünk és nem felismernünk azt, hogy ebben az érdektelenségben a pártoknak, a politikusoknak és nekünk magunknak is jelentős részünk van. Jelentős részünk van azért, mert nem mindig tudtunk olyan célokat kitűzni a választások, a szavazások elé, nem mindig tudtunk olyan kérdéseket feltenni, amelyek valóban a nép jövőjét érdeklő és érintő kérdések lettek volna.
A keresztény közéleti kötelezettséget és egyben közéleti jogokat meggyőzően fejezi ki a II. Vatikáni Zsinat. Az egyik határozata így szól: "Tökéletesen megfelel az emberi természetnek, hogy legyenek olyan jogi, politikai struktúrák, amelyek minden polgár számára mind hathatósabban biztosítják, hogy szabadon és tevékenyen részt vehessen a politikai közösség jogi alapjainak lefektetésében, a közügyek intézésében, az egyes intézmények tevékenységi körének és céljainak meghatározásában és a vezetők megválasztásában." Senki se feledje tehát, hogy a közjó előmozdítása érdekében joga, de egyben kötelessége is élni a szabad szavazás lehetőségével.
Ezzel kapcsolatban elénk tornyosul az a kérdés, hogy mi történjék akkor, ha a nép mégsem akar élni ezekkel a jogaival, ami a keresztény felfogás szerint egyben kötelessége is. Tulajdonképpen – röviden – két eshetőség van. Engedményt tenni a közömbösség iránt, vagy akár újabb és újabb választások során meggyőzni, újra és újra meggyőzni a népet arról, hogy nem maradhat közömbös saját ügyeinek az intézése iránt.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat és annak módosítása az előző megoldást választaná. Nincs kétségem afelől, hogy az előterjesztőket valódi és őszinte aggodalom vezérli. Aggodalom, hogy mi történik akkor, ha egyes körzetekben elhúzódik a képviselők megválasztása. Mégis azt hiszem, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt felfogása és a törvényjavaslathoz való viszonya következik azokból, amiket ismertettem. Tehát: nem tudjuk semmiképpen elfogadni azt, hogy a nép ne akarjon élni a jogaival, ne akarjon élni a kötelezettségeivel; és az a véleményünk, hogy ahelyett, hogy engedményeket teszünk, rá kell beszélnünk, meg kell győznünk, rá kell szorítanunk arra a népet, hogy éljen a jogaival és teljesítse a kötelezettségeit.
Ezen az általános elvi szemponton túlmenően azonban vannak további elvi érveink és gyakorlati érveink is arra nézve, hogy miért tudjuk vagy miért nem tudjuk ezt a törvényjavaslatot a magunkévá tenni. Az Alkotmánybíróságnak a földdel kapcsolatos ügyben hozott közismert döntése alapján mostanában szokásos, sőt talán azt is mondhatnám, hogy divatos az Alkotmány 70/A §-ára hivatkozni. Ez az alkotmányi hely tilt minden megkülönböztetést emberek és embercsoportok között. Én úgy gondolom, nyugodtan érvelhetnék azzal, hogy az, hogyha az egyik választási körzetben a jogosultak fele vagy egynegyed része jogosult képviselőt választani, a másik körzetben pedig egytized része vagy akárcsak egy maroknyi csoportja, akkor ez olyan megkülönböztetés lenne, ami nem egyeztethető össze az Alkotmány 70/A §-ával.
Én azonban nem elsősorban ezzel a megkülönböztetéssel akarnék érvelni, hanem a józan ésszel. Azzal a józan ésszel, amelynek alapján szerintem egyszerűen nem fér bele egyazon törvénybe kétfajta választásnak a különböző szabályozása. Semmiféle indoka és semmiféle jogi alapja nincs annak, hogy a rendes választások alkalmával más szabályok alapján válasszák a képviselőket, mint az időközi választásokon.
Az előterjesztő Hack Péter képviselőtársam szerint anomáliák következhetnek be, vagy legalábbis anomáliák következnek a törvény jelenlegi szabályozásából. Én úgy érzem, hogy az általa festett vagy előre festett és előre jelzett kép valóban tartalmaz ugyan anomáliákat. Ezek az anomáliák azonban nem a törvényben vannak, hanem csak egy elképzelt és még valójában be nem következett képben. A valódi anomália az lenne szerintem, ha ugyanazon törvény különböző választásokra különböző szabályozásokat tartalmazna.
A választási törvény azt az álláspontot tükrözi, hogy egy-egy körzetben a választásra jogosultak 50%-ának a részvétele szükséges ahhoz, hogy képviselőt tudjon választani. Az így választott képviselőt nem lehet a körzet képviselőjének tekinteni és a körzet akaratából választottnak tekinteni.
Az országgyűlési választásokon nem fordult elő olyan eset, hogy mindkét forduló eredménytelenül végződött volna. Én bízom abban, hogy a nép már kiheverte, már magához tért a népszavazásokon, sőt a választásokon is tanúsított fásultságából, és az előterjesztők aggodalma megalapozatlan. Megalapozatlan az a félelem, hogy az időközi választások eredménytelenül végződnek. De ha mégis ez történne, és mégis mind a két forduló eredménytelenül végződne a részvétlenség miatt, akkor is az a véleményem, hogy a helyzetet úgy kell értékelni, hogy ez a körzet egyelőre nem kíván magának parlamenti képviseletet. (Taps.) És ez a helyzet újra és újra megismétlendő választások során orvosolandó egészen addig, amíg a körzetnek az akarata és álláspontja meg nem változik.
Kétségtelen, hogy ez egy visszás és nemkívánatos helyzet lenne. Ezt a helyzetet azonban nem kompromisszumos megoldás keresésével kell orvosolni, hanem megfelelő, a nép bizalmát megnyerni képes jelölteknek az állításával, megfelelő politikai program kidolgozásával és feltárásával és megfelelő, meggyőző propagandamunkával és felvilágosító munkával. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
