HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 1450-es számon kapták kézhez azt a törvényjavaslatot, amelyik az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény módosítását célozza. A törvényjavaslat ezt a választási törvényt csak nagyon szűk körben kívánja módosíttatni, nevezetesen az időközi választások szabályait szeretné megváltoztatni.
Mint az ismert, az időközi választások hatályos szabályai megegyeznek az országgyűlési választások általános szabályaival, ami azt jelenti, hogy ahhoz, hogy az időközi választás során valaki képviselővé váljék, szükséges, hogy legyen egy eredményes választási forduló, vagyis hogy a választók 50%-ánál több ember menjen el az első választási fordulóra, és szükséges, hogy ezen a választási fordulón a választóknak több, mint 50%-a egy meghatározott jelöltre adja le szavazatát. Amennyiben ez a forduló nem eredményes, akkor következik egy második forduló, vagy amennyiben nem érvényes, akkor is ugyanez történik, ahol a szavazók több mint 25%-ának kell megjelennie a hatályos szabályok értelmében.
Ezek a szabályok két évvel ezelőtt, 1989-ben fogalmazódtak meg abban a feltevésben, hogy azzal, hogy az Országgyűlés törvénybe iktatja ezt az 50%-os küszöböt, sikerül majd rávenni a választókat, hogy elmenjenek szavazni, és sikerül elérni azt, hogy a megválasztott képviselő nagyszámú választónak a szavazatával kerüljön be a Parlamentbe, és így, úgymond, legitim képviselő legyen.
Az elmúlt másfél év tapasztalatai és az ez alatt az idő alatt megtartott választások azt bizonyították, hogy ez a feltevés – tehát hogy a törvényben kikötött 50%-os részvételi arány ösztönzi a részvételt – megdőlt. A választók aktivitása nem attól függ, hogy mi van a törvényben. A törvényben lehetne 90%-os vagy 30%-os részvételi arány is, nem ettől függ a részvétel, hanem elsősorban politikai tényezőktől.
Ezért – a nemzetközi tapasztalatokat is számba véve – azt mondhatjuk, hogy a szavazáson való részvétel alapvetően politikai kérdés, nem jogi kérdés, nem a jogi technika kérdése. A nyugati demokráciákban általában nem szokás, hogy törvény rögzítse azt a minimális számot, amely alatt nem érvényes a választás. Tudjuk azt, hogy például Angliában, ahol nemrég is voltak időközi választások, nincs olyan törvény, amely előírná, hogy a választóknak hány százaléka kell, hogy részt vegyen a választáson. Vannak olyan körzetek, ahol 60% is részt vesz ettől függetlenül. Van olyan, ahol 20-30% vesz részt. Ez nem a törvény előírásától függ.
Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a közeljövőben több időközi választást kell tartani Magyarországon. Eddig két képviselőkörzet veszítette el képviselőjét – Budapesten és Oroszlányban egy-egy választási körzet – különböző okokból. Azt is láthatjuk azonban, hogy az Országgyűlés megalakulása óta közel egy tucat képviselő mondott le mandátumáról. Ezek többségükben listás képviselők voltak, de arra is lehet számítani, hogy a közeljövőben valamilyen oknál fogva esetleg egyéni kerületi képviselők is elveszthetik mandátumukat.
Abban az esetben, ha ragaszkodunk az 1989. évi XXXIV. törvény előírásához, az a kockázat áll elő, hogy egyes választási körzetekben egyszerűen nem lesz képviselő, hiszen nagyon csekély az esélye annak, hogy a mostani politikai helyzetben az első választási fordulóra a választóknak több mint 50%-a elmenjen. Aki ma ebben a Házban úgy jósol, hogy több mint 50% el fog menni, az – azt hiszem – nagyon-nagyon derűlátó, és nagyon kevés ténnyel tudná ezt a derűlátását alátámasztani. Arra is kevés az esély – különösen a helyhatósági választások tapasztalatai alapján –, hogy a második fordulón 25%-os részvétel előálljon.
Ezért még egyszer hangsúlyozom, nagy a kockázata annak, hogy egyes választási körzetekben a lakosságot nemcsak hogy két fordulón való megjelenésre kényszeríti a hatályos törvény, hanem arra kényszeríti, hogy hónapokon keresztül megismételt választási fordulókon vegyen részt, amelyek ismét és ismét eredménytelenek. Ez végképp lejáratja az országgyűlési választások tekintélyét, és abszolút érthetetlenné válik a választópolgárok előtt, hiszen azok, akik elmennek, akik számára fontos az ügy, kényszerülnek többszörös szavazásra. Azokra nem gyakorol ez hatást, akik nem mennek el, akik ilyen vagy olyan okból elidegenültek a politikában való részvételtől. Azt hiszem, többé-kevésbé megérthető ez az elidegenülés. Ezekre az emberekre ez nem hat, pusztán azzal a következménnyel jár, hogy – érthető módon – a politikailag aktív érdeklődőket idegeníti el, és az ő körükben teremt még nagyobb ellenszenvet választási rendszerünk iránt.
Ezeknek az anomáliáknak, ezeknek a visszásságoknak a kiküszöbölését javasoljuk a törvény módosításán keresztül oly módon, hogy a választásokon való részvétel arányát nem kötném meg a törvényben, tehát akárhányan mennek el választani, eredményes lesz a választási forduló. Az első fordulóban az a képviselő kapná meg a mandátumot, aki a szavazatok 25%-át megkapja.
Az eddigi tapasztalatok azt is mutatják, hogy már a nagy választásokon is nagyon kicsi volt az esély – ezt valamennyien tudjuk –, hogy az első fordulóban sikeres lesz a választás. A 176 képviselői körzetből mindössze – ha jól emlékszem – háromban vagy négyben volt rögtön az első fordulóban sikeres a választás. Az időközi választásnál tehát szükséges és indokolt alacsonyabb követelményeket támasztani.
Itt szeretnék utalni arra, hogy számomra elfogadható bármilyen kompromisszumos javaslat. Tehát ha valaki azt mondja, hogy az abszolút korlátlanság nem tartható, de valahol egy alacsonyabb számban húzzuk meg ezt a határt, én ezt is el tudom fogadni, ebben abszolút nyitott vagyok bármifajta kompromisszumra. De azt nagyon vesszélyesnek tartanám, ha ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlés elvetné. Ugyanis ebben az esetben az Országgyűlésnek vállalnia kell azokban a választókörzetekben a felelősséget, ahol nem választanak meg hosszú hónapokig képviselőt, mert nem jön össze a szükséges arány.
Erre lehet azt mondani, hogy a választópolgároké a felelősség, de ez nem ad választ azoknak a választópolgároknak igényére, akik szeretnék, de maximum 20%-nyian jönnek össze egy választókörzetben. Erre látom, többen a kormánypárti oldalról azt mondják, hogy ez az ő bajuk. Én azt hiszem, ezt a fajta politikai mentalitást is vállalni kell a nyilvánosság előtt, ha Önök úgy gondolják, hogy ez a választók baja – már azokra utalok, akik átkiabáltak vagy átintegettek a túloldalról. Ha Önök úgy látják, azért is vállalni kell a felelősséget. Én azt hiszem, törvényekkel a választópolgárokat nevelni nem lehet. A választópolgárokat politikai magatartással lehet nevelni, a választópolgárok elé politikai programokat lehet tárni, és ezek mellett a politikai programok mellett lehet kampányt folytatni, és ha a választópolgárok ezt a kampányt hitelesnek tartják, és érdemesnek tartják, hogy elmenjenek a választásra, akkor el fognak menni függetlenül attól, hogy milyen a törvényi rendelkezés.
Én ezért tisztelettel arra kérem az Országgyűlés tagjait, fogadják el ezt a törvényjavaslatot azzal, hogy ne legyenek ilyen korlátok az időközi választásoknál. Számoljunk a realitásokkal; számoljunk azzal a realitással, hogy az időközi választás mindenhol a világon, kivétel nélkül, kisebb érdeklődéssel folyik. A magyar Parlamentnek, az új magyar Országgyűlésnek nincs még tapasztalata az időközi választásokról, de tudjuk, hogy '89 nyarán voltak időközi választások, amikor a politika még sokkal aktívabb volt, amikor a lakosság még sokkal jobban érdeklődött a politika iránt, ott is nagy gyötrelmekkel lehetett csak betölteni a képviselői helyeket annak idején. Roszík Gábor, illetőleg Tamás Gáspár Miklós került így be az Országgyűlésbe és mások is, Debreczeni képviselő úr is, ha jól emlékszem.
Az is nagy ellenállást váltott ki az akkori ellenzéki pártok részéről, hogy a választási szabályok teszik lehetetlenné, hogy a képviselői helyeket betöltsék.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy most ne tegyük ki magunkat ennek a kritikának, és tegyük egyszerűbbé a választópolgárok számára és az ország azon lakosai számára, akik ilyen választókörzetekben laknak, akik önhibájukon kívül vesztették el a képviselőjüket; tegyék egyszerűbbé a számukra azt, hogy legyen képviselőjük, legyen olyan személy, akihez fordulhatnak problémáikkal. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps a bal oldalon.)
