KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Államtitkár Úr! Most nem tudom megígérni, hogy rövid és tömör leszek, de megpróbálok ismét demonstratív lenni.
Tekintsük át egy pillanatra, hogy lehetett felvetni ezeket a kedvezményes kamatozású hiteleket. Először is kiderült, hogy az állam nem képes megfelelő mennyiségben lakásokat építeni, ugyanakkor viszont azoknál, akik vállalkoztak saját otthonuk megteremtésére, azt kedvezményes hitelekkel ösztönözte. Nagyon sokan voltak olyanok, akik éltek ezzel a lehetőséggel. Nem csekély anyagi és nagyon sokszor fizikai áldozatot is vállalva megteremtették saját otthonukat, és hozájutottak első kedvezményes hitelükhöz. Az 1980-as évek eleji olajárrobbanás és energiaválság következtében felhívták a figyelmünket arra, hogy lakásaink nem korszerűek, egyrészt nem korszerű a fűtésük, másrészt nem korszerű a hőszigetelésük. Kértek minket arra, hogy ezen változtassunk. Ezeket természetesen kedvezményes hitelekkel ösztönözték.
Mi részben hőszigeteltük lakásunkat, másrészt pedig a korábbi olajfűtést korszerűbb gázfűtésre állítottuk át, és felvettük második kedvezményes hitelünket. Ezzel persze igyekeztünk mindjárt felvenni (a teremben Botos Katalin tárca nélküli miniszter tüsszentése hallatszik) …egészségére!… a harmadik kedvezményes hitelünket is …pont onnan nem vártam helyeslést egyébként. (Derültség és taps.)
Tehát felvettük mindjárt harmadik kedvezményes hitelünket is, mely szerint hozzájárultunk, az állami feladatok egy részét átvállalva, a gázhálózat kiépítéséhez is közműfejlesztési hozzájárulás formájában, közben persze a kis településeken a XX. század végén – nem mindenhol, de nagyon sok helyen – kiépültek a vízhálózatok is. Erre is természetesen felvettük a közműfejlesztési hozzájárulás befizetése érdekében a kedvezményes hitelt. Ennek következtében jelenleg vidéken, kis településeken nagyon sok olyan család van, amelynek három, sőt esetleg négy kedvezményes hitele is van, következésképpen 4500-6000 forintot kellene a költségvetéséből ezeknek az emelt kamatoknak a megfizetésére szánnia. Ezek a közműfejlesztési hozzájárulások általában 15-30 ezer forint között mozogtak. Képzeljük el, hogy ezekből 20 ezer forint van hátra, valaki választja azt a megoldást, hogy engedjék el a felét, de a másik felét, a 10 ezer forintot nem tudja kifizetni – nehéz elképzelni, hogy ilyenek sokan lehetnek –, akkor ő fizeti tovább, mondjuk, havi 300 forintjával a tőkéjének a törlesztését, ami egy év alatt 3600 forint. Az OTP nyilvántartásában tehát ő úgy jelenik meg, mint aki nem törlesztette még a hitelét, valamint fizet 18 ezer forint kamatot abban az évben, 12-szer 1500 forintot.
Természetesen az OTP majd rá fog jönni arra, hogy '92 első negyedében, amikor már megfelelő nyilvántartások állnak rendelkezésére, hogy az illető, aki nem tudta a 10 ezer forintot előteremteni, hogy megszabaduljon a hitelétől, jelentősen túlfizette a kötelezettségeit, és akkor majd egyébként nem szabályozott módon és nem rendezett módon, egyelőre úgy tűnik, kamatok nélkül vissza fogja az OTP valamikor majd, '92 március-áprilisában fizetni neki ezt a hitelt, s felmerül a kérdés, hogy inflációs időkben szabad-e a templom egerétől kamat nélkül egy évre kölcsönt felvenni.
Ha kiterjesztjük a közműfejlesztési hozzájárulásokra is felvett hitelekre is a törvény rendelkezését, ebben az esetben az, amit az államtitkár úr az imént elmondott, nevezetesen, hogy 200 forint/fő támogatást biztosított a Parlament az önkormányzatoknak arra, hogy a nehéz helyzetbe került családokat megtámogassa, az a helyzet fordul elő, hogy éppen azokon a településeken, ahol korábbi hátrányos helyzetükből önerejükből próbáltak kitörni, és ezért hiteleket vettek fel, ezeken a településeken az átlagosnál sokkal több hitellel rendelkezik a lakosság. Említettem már választókörzetem egy települését, de például a XVI. kerületben 1000 lakosra 262 hitel jut. Ezeken a helyeken tehát az arányosnál sokkal kisebb összeget tudnak erre a támogatásra fordítani, és fogadóóráimon számtalanszor tapasztalom, hogy még egy 1500 forintnak a kifizetése is igen nagy nehézségeket okoz. Ezek az arányok pedig oda vezetnek, hogy az átlagos 7-8%, amire fedezetet biztosít ez a 200 forint, itt 4-5%-ra csökken. Ezért sem tartom szerencsésnek ezt a dolgot. Végül – ahogy az államtitkár úr felolvasta – a hivatkozott törvény 64. §-ának (1) bekezdése valóban úgy szól, hogy az 1988. december 31. előtt hatályban volt jogszabályok alapján lakásépítés, lakásvásárlás, valamint egyéb építési munkák céljára nyújtott hitelek kamatairól van szó, azok után kell fizetni az 1500 forintot. Ez az "egyéb hitelek" számunkra kicsit homályos volt, s ezért a költségvetési bizottság ülésén Gaál Gyula képviselőtársam rákérdezett: mit is takar ez a fogalom? A Kormány ott lévő képviselője a következő választ adta: az egyéb építési munka, a felújítás, bővítés, emeletráépítés. Ez egy fogalom. Minden jogszabályban, amely a kedvezményes költségekről szól, összefoglalóan ezt a megnevezést használják.
Ezek után ha az ember fellapozza a törvény indoklását, ott a következő szöveget találja: "A lakás építésére, vásárlására és a lakáson végzett egyéb építési munkákra nyújtott kamatmentes kölcsönökre vonatkozik a törvény rendelkezése."
