UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy többen elmondták, az előttünk fekvő törvényjavaslat nem fogja az ország lakosságának az életszínvonalát növelni, sőt az ország gazdasági teljesítményét sem, mégis nagyon fontos gazdasági jogi törvényről van szó.
Az előttünk lévő törvényjavaslat rendkívül fontos kísérlet arra, hogy mi, parlamenti képviselők a továbbiakban érdemben gyakorolhassuk egyik legfontosabb tevékenységünket, irányíthassuk és felügyelhessük a közpénzek elköltésének folyamatát. A törvény rendkívül időszerű, sőt az 1992. évi költségvetésre gondolva már mintha egy kicsit megkésett volna. Éppen ezért mindenképp támogatjuk, hogy a javaslat most és jelenlegi formájában az államháztartás különböző szereplőire vonatkozó gazdálkodási szabályok gyűjteményeként kerüljön megtárgyalásra. Nem osztjuk tehát azok aggodalmát, akik az állami szerepvállalás területeit és a szerepvállalás mértékét e törvényen kérnék számon. Két különböző, össze nem illeszthető dologról van ugyanis szó. Az egyik az államháztartás rendje, szabályai, a másik a költségvetési politika vagy általánosságban véve gazdaságpolitika.
Az államháztartás viteléről, a gazdálkodás szabályrendszeréről lehetőség szerint minél időtállóbb jogszabályt kell alkotni. Csak egy ilyen jogszabály szolgálhatja azt az alapvető célt, hogy évről évre ugyanolyan elvek alapján legyen az államháztartás elszámolása összehasonlítható vagy áttekinthető. Az elmúlt évek szinte minden évében változott az államháztartás rendje és költségvetése, amely összehasonlíthatatlanná tette a különböző évek gazdasági folyamatait, a közpénzek elköltését. Az állami feladatok körének, változásának meghatározását tehát mi nem ettől a törvényjavaslattól várjuk, más törvényjavaslatoktól várjuk. Az állami szerepvállalás csaknem mindenki által szorgalmazott fokozatos korlátozása mellett még a következő évre vonatkozóan is nagyon nehéz megmondani az állami feladatvállalás mértékét és határait. E téren nagyon nehéz lesz időtálló közmegegyezést kialakítani, gondoljunk a tegnapi és a mai vitára, a társadalombiztosítási törvényjavaslatra. Csak a Kormány három javaslattal állt elő, nem tudta eldönteni, hogy melyik a hozzá legközelebb álló társadalombiztosítási koncepció, és bátran állíthatjuk, hogy csak e három javaslat alapján meg lehet alkotni a negyediket, ötödiket, hatodikat… és folytathatnám a számolást.
Bizonytalanságok, viták, várható előre- és viszszalépések történnek az átmenet időszakában, ahogy ezt az elmúlt egy évben láttuk, és nagyon nehéz lesz az állam valódi szerepének a megtalálása.
Úgy látjuk, hogy azt a munkát, amelyet el lehet most végezni a mögöttünk lévő és előttünk álló viták nem kell, hogy hátráltassák. Minél gyorsabban és teljeskörűen, hosszabb időre előre rögzített szabályok alapján végre döntésre alkalmas és ellenőrizhető költségvetési információkhoz és államháztartási információkhoz szeretnénk jutni. E célt szolgálhatná az államháztartási törvény.
A törvényjavaslat tehát, mint az állami gazdálkodást keretek közé szorító jogszabályt vizsgáljuk és e téren a vitathatatlanul jelentős előrelépés ellenére a javaslat által felkínált keretet lazának tartjuk. Éppen a lazaság, nagyvonalúság az oka annak, hogy az eddig hiányzó alapelvek közül az áttekinthetőség ezután sem érvényesül. A költségvetési gazdálkodás alapelvei közül hiányzik az egyes bevételek és kiadások közvetlen összekapcsolásának a tilalma. Az elkülönített állami pénzalapokat kivéve, beleértve természetesen a társadalombiztosítást is, amelyeknek épp az a céljuk, hogy meghatározott kiadásokhoz meghatározott bevételeket kössön, egyértelműen ki kellene a törvényjavaslatnak zárnia az egyéb bevételek és kiadások egymáshoz kapcsolását. Ez ugyanis a költségvetés szétdarabolásához vezet.
Nem világos, mit jelent az alapelvek között a rendes és rendkívüli bevételek és kiadások kategóriája. Tudjuk, létezett a korábbi magyar költségvetésben, de ha egy tényleg részletes, folyó- és tőkeműveleteket külön kezelő költségvetési tervet kapnánk, teljesen fölöslegessé válna a rendkívüli, illetve rendes bevételek kategóriája.
A központi költségvetés meghatározásából, az ott leírt bontásokból, továbbá az államháztartás információs rendszerének meghatározásából keletkezik az érdeklődő olvasó és így az érdeklődő képviselő legerősebb hiányérzete is. A címrendszer, beleértve a nem intézményi címeket is, a törvénytervezet szerint akár évente is változtatható, és a címek közgazdasági tartalmát leíró információ és mérlegrendszer kategóriájának a meghatározása kormányrendelettel történne a határozat szerint. Amíg a vállalkozások és így a magánvállalkozások számvitelét a Parlament által elfogadott törvény szabályozza, addig – és most idézem a törvényjavaslatot: "Az államháztartás alrendszerének számlarendjét a költségvetési szervek számvitelének, nyilvántartásának, az államháztartási információs és számviteli rendszernek és az államháztartás mérlegei tartalmának részletes szabályait kormányrendelet szabályozná." Ez a nyilvánvaló anakronizmus a közpénzek különösen szigorú szabályozásának igénye mellett elfogadhatatlan. Talán egy átmeneti időszakra elképzelhető volna, de úgy tűnt nekem, hogy a több mint három éve folyó reformmunkák arra irányulnak, hogy egy viszonylag stabil és hosszabb ideig használható államháztartási törvényünk legyen. Ezek a reformmunkák 3 éve tartanak vagy még hosszabb ideje, sőt abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy jelenlegi pénzügyminiszterünk kezdte meg főosztályvezetői vagy osztályvezetői minőségében ezt a munkát, és az elégedetlenségünk, azt hiszem, leginkább ebből fakad. Olyan mennyiségű információs anyag és tudás halmozódott fel az elmúlt három évben, amely nem indokolja az információs rendszernek ebben a törvénytervezetben leírt elnagyoltságát. Már ma több kerülhetne a törvénybe, mint amit a tervezet tartalmaz, de ha mégis vannak kidolgozatlan részek, akkor a Kormányt arra kérjük, vállaljon kötelezettséget arra, hogy a következő fél évben törvényi szabályozással az információs rendszert elénk tárja.
A központi költségvetés hiányának jegybanki hitellel történő rendezését a Magyar Nemzeti Bankról szóló és délután tárgyalandó törvény korlátozná.
Bár a jegybanki törvény keretébe utalás számunkra elfogadható, az ott 1992-re vonatkozó szabály, miszerint is a hitelezés lehetősége mértéktelen, nem tűnik túl komoly megszorításnak. A Kormány és a polgármester pótköltségvetési törvényrendelet benyújtási kötelezettsége viszont gyakorlatilag látszólagos, tehát nem igazi szabály. A költségvetés teljesítését jelentősen veszélyeztető körülmények nem tudni mikortól jelentősek.
A törvényjavaslat indoklása sokkal egyértelműbb. Számos esetben ezt találtuk a törvényjavaslatnál, az indoklás elfogadható, és valamilyen okból nincs a normálszövegben benne. Nekünk lesz egy javaslatunk, már most elárulom: például akkor kell pótköltségvetést benyújtani, hogyha x százalékkal az általános tartalékot a Kormány túllépte – nem nagyon bonyolult szabály.
Sajátságos módon, bár korlátozottan él tovább az eddigi tudathasadásos helyzet az eredetileg meghatározott alapfeladatok ellátására létrehozott intézmények szabályozásában. A decentralizált alapok tervezett szabályozása részben liberálisabb, részben szigorúbb, mint a költségvetési szerveké. A lényegéből következő meghatározott és elkülönített forrás bizonyos feladatokhoz hozzárendelése egy-egy kiemelt fontosságú közfeladatnál éppen a fokozott költségvetési fegyelmet indokolná – gondoljunk a szolidaritási, foglalkoztatási vagy akár a lakás alapra. Mégis az alapoknál nem tiltott a hitelfelvétel és a kezességvállalás, de kizárt a vállalkozásokban, társaságokban való részvétel. Nem teljesen világos, hogy mitől hitelképesebb a vállalkozási bevételekből is kizárt alap, mint az abból ki nem zárt költségvetési szervek. Mi az alapoknál további szigorítást tartanánk célszerűnek.
A költségvetési szervek gazdálkodásának tervezett szabályozása súlyos ellentmondásokkal terhes. Becker Pál és Gaál Gyula is beszélt a költségvetési szervek vállalkozásának fontosságáról, és hallottunk egy nagyon jó kis tornaterem példát, amit ha lefordítanék, akkor úgy hangzik, hogy az iskola vállalkozhat, hogyha nem akadályozza az a tanítási időt. Én azt hiszem, hogy vállalkozás és vállalkozás között lényeges különbség van. Ha kihasználja a kapacitásait, az nem azt jelenti, hogy gazdasági társaságba is beviheti. Ma Magyarországon, főleg Budapesten több példát látunk arra, hogy rendelőintézeteket lízingbe adják, apportba adják, úgy adják vállalkozásba, hogy azok a kapacitások, amelyek az Alkotmány szerint – ahogy Kupa úr említette – az állam egészségügyi ellátását szolgálják, azok pillanatokon belül magánkézbe mennek, míg a költségvetésnek, illetve az államháztartásnak az Alkotmány szerint továbbra is kötelezettsége lesz az egészségügyi ellátás.
Tehát nagyon fontos volna, hogyha pontosan tisztáznánk, hogy ki mit ért vállalkozás alatt, és borzasztóan fontos volna, hogyha lényegesen nagyobb korlátozások lennének a költségvetési szervekre vonatkozóan, mint ahogy ez a törvénytervezetben benne van. Tehát az előttem szólókkal ellentétben szigorítást kérünk. (Közbeszólás: Ezzel egyetértünk!) Részben egyetértenek, közben meg el is fogadják a jelenlegi status quóját a költségvetési szerveknek.
A vállalkozó költségvetési szervek nem fognak költségelszámolásokat vezetni, csak pénzforgalmi könyvvitelük lesz – és ezt most kérdezem, vagy nem így van a törvénytervezetben? –, de ha mégis vezetnének eredményszemléletű nyilvántartást, akkor ezt miként fogják elhatárolni a pénzforgalmiaktól.
És végül, ezek az intézmények – igaz, engedéllyel – alakíthatnak-e gazdasági társaságot, vagy csak én értettem rosszul a szöveget?
Tehát – ahogy említettem – lényegesen nagyobb szigort és világosabb szabályokat kérünk.
A felsorolt fogyatékosságok ellenére, amelyek kiküszöbölhetők és kiküszöbölendők, nagyon fontosnak tartjuk, hogy az állam gazdálkodásának szabályozásáról – beleértve annak számviteli és információs rendszerét is – törvény rendelkezzék. Világos és egyértelmű információkat szeretnénk látni a közpénzekről, és szeretnénk, hogy ne fordulhasson elő többé az az eset – még egy esetleges kapkodás esetén sem –, mint az 1991. évi – jelenlegi – költségvetési törvénnyel, amely nem tartalmazza a költségvetés mérlegét. Amennyiben az idők során a törvénybe került felesleges kompromisszumok száma jelentősen csökkenthető, akkor könnyebb, szabályozottabb és ellenőrizhetőbb lesz az állam visszavonulása, és az állami pénzügyek terén is végre megérkezhetünk vagy visszaérkezhetünk a huszadik századba. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
