PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban igyekszem rövid lenni, és nem térek ki a korábban benyújtott 2347-es számon kezelt, "családi pótlék és nyugdíj, nyugdíjszerű ellátások" önálló képviselői indítványomra, mivel azt fenntartom, erről a Ház elnökét megfelelő módon értesítettem is. Fenntartom, mert csak nagyon kis részben fedi le a Kormány által beterjesztett javaslat – annak mindössze egyetlen pontja, amelyet egyébként támogatok, és képviselőtársaimnak is támogatásra javaslom –, ez pedig a baleseti járadékok kapcsán szóló határozati javaslat 1. pontja, amelynek az emelése vagy rendezése az év eleji törvényalkotásban elmaradt, úgy gondolom, jobb későn, mint soha, most ezt mindenképpen meg kell tenni.
Támogatom és képviselőtársaimnak is támogatásra ajánlom a Csehák Judit által elmondott valamennyi pontot, tehát beleértve – ez a saját javaslatomban is szerepelt – a januárban, a törvényalkotás előtti időszakban nyugdíjba mentek nyugdíjának rendezését, hiszen azok a megfelelő törvényi tájékoztatás hiányában nem ítélhették meg saját jogaikat. Örülök, hogy ebben a bizottságban abszolút konszenzus alakult ki.
Támogatom, és képviselőtársaimnak is ezt ajánlom, mindazt a kiegészítő részét, amit Csehák Judit beterjesztett, s amely mellett – úgy gondolom – Kuncze Gábor képviselőtársam érvelt. De szeretném egy információval kiegészíteni: hogy ennek a kérdésnek a vitatása nem más, mint amit én igyekeztem a Parlamentben januárban, korábban a Parlamenten kívül akár az előterjesztő, akkor miniszter asszony kormányzatával is megvitatni, hogy nem megfelelő megoldás jelenlegi nyugdíjrendszerünk, hiszen követő inflációs értékű megőrzés van, és csak ebből a követő jellegből következik, hogy egyáltalán felmerül annak az igénye, hogy az 1991-ben, az év folyamán nyugdíjba menteknek is egy valamilyen százalékos arányban a nyugdíja rendezésre kerüljön.
Az év eleji vitában a miniszter úr megkérdőjelezte azt az állításomat, hogy követő nyugdíjrendszerről van szó, tehát hogy az év elején elfogadott 24% körüli és csak korlátozott nyugdíjhatárig életbe léptetett nyugdíjemelés nem követő, hanem előre menő.
Szeretném elmondani – most már talán az anyag is korrektebbül tartalmazza, illetve megerősítette az állításomat –, hogy igenis ez a 24% – és itt pontosítanám Kuncze Gábor képviselőtáramat – nem erre az évre szólt, nem azért akarták megosztani két részletre, hogy a második felét a második félévben vezessék be, hanem ez az elmúlt év nyugdíjérték-vesztésének a kompenzációja volt. Most először ebben a javaslatban kerülne sor egy olyan módosító indítványra, egy olyan biztosítási szolgáltatásra – ha a Parlament ezt a módosító indítványt is egyhangúlag támogatná, és nem kisebbségi vélemény lenne –, hogy az ez évi inflációt már év közben figyelembe vegyék, mert csak ilyen esetben fordulhat az elő, hogy az év közben nyugdíjba mentek esetében is alkalmazni kell valamilyen kiegészítést.
Én szakmailag persze az értékállóság mellett foglalnék állást, nem pedig egy ilyen rendkívül alacsony érték mellett.
Ugyanezt szeretném hangsúlyozni végezetül az előterjesztett országgyűlési határozat 2/b pontjára, amely látszatra a nyugdíjasoknak, – ismételve sok évi gyakorlatot – év végén egy egyszeri nyugdíjkiegészítéssel próbál meg valamilyen jövedelmet biztosítani. Nemcsak idén – és gondolom, nemcsak most, hanem a korábbi években is – ez minden alkalommal úgy hangzott el, hogy ez azért kell, mert hát maradt valamilyen kis fedezet, illetve az infláció meghaladta az egyébként a nyugdíjasoknak nyújtott kiegészítést, s úgymond egy ilyen 13. hónappal vagy egy karácsonyi ajándékként ebből a különbözetből – legalábbis egy korlátozott körnek – egy egyszeri kiegészítéssel ezt az elmaradást valamilyen mértékig kompenzálja a Kormány. Ez a megoldás, ha onnan veszem, hogy a nyugdíjasoknak egyszer legalább 1-5 vagy 10 forint juttatást jelent, akkor kedvezőnek tűnik. A valóságban azonban valamennyiüknek tudniuk kell, törvényalkotóknak egészen biztos, hogy a Kormány előterjesztőitől pedig elvárható, hogy ez rendkívül hátrányos megoldás a nyugdíjas körre. Hiszen ha a nyugdíjak százalékos emelése helyett az alacsony százalékos emelést és egy év végi egyszeri kiegészítést kap a nyugdíjas társadalom, az azt jelenti, hogy a következő évben a nyugdíjak százalékos emelése az alacsonyabb összegű bázist fogja számukra megemelni. Amennyiben ezt a 13. havi nyugdíjat nem egy összegben kapták volna meg, hanem egy százalékos emelésben használtuk volna föl ugyanezt a pénzösszeget, akkor a következő év százalékos nyugdíjemelése egy magasabb alapnyugdíjat emelne meg, és a valóságban itt nemcsak arról van szó, hogy akkor több jut a nyugdíjasoknak, hanem arról van szó, hogy ebben az esetben igyekszik az értékállóságot biztosítani. Tehát nem egyszer, nem kétszer – munkaadói oldalról elég jól ismert ez a technika, amikor a valóságban nem akarom hosszú távú költségekbe verni magamat, ezért nem az alapbérét emelem fel, hanem egy egyszeri jutalmat adok, s úgy mutatom be a számára, mintha ugyanolyan jól járna. Nem jár ugyanolyan jól, és itt most még csak nem is jóljárásról van szó, hanem egyszerűen ennek a a megoldásnak fenntartása folyamatos értékvesztését jelenti a nyugdíjaknak.
Ezért ez a 14% – ha jövőre is egy ilyen összeget fog a Parlament megszavazni – akkor sem lesz elég az inflációs hatás kiküszöbölésére, mondjuk, egy 35% esetén, vagy azt fogja kimutatni, hogy nem is igaz, hogy csak 10%-kal marad majd el a nyugdíjak értékállóságának megőrzése, hanem sokkal többel marad el, mint 10%-kal, mert az előző évi bázist mesterségesen, egy egyszerű számítási mechanizmussal – én manipulációnak nevezném – egy alacsonyabb bázisösszegre viszem le.
Úgyhogy ez egy látványos juttatás a nyugdíjasok körének, én azonban fenntartom, hogy a nyugdíjak értékállóságát kell biztosítani. Az értékállóság biztosítását nem egyszeri összegek átadásával kell biztosítani, hanem a százalékok meghatározásával. Ezt kívántam beterjeszteni januárban is, erre kívánom felhívni a figyelmet az önálló indítványomban is, és ezt szeretném, ha a Parlamentben gyakorlattá válna.
Szeretném még elmondani, hogy az Alkotmánybírósághoz fordultak a nyugdíjas szervezetek, és szeretném, ha ezt nem a többezer alkotmánybírósági megkeresés egyikének tekintenék, hanem 2,4 millió ember Alkotmánybírósághoz fordulásának, akik azt kérték az Alkotmánybíróságtól, állapítsa meg, hogy semmi ilyen matematikai játék nem felel meg az alkotmányos elvárásoknak; nem felelnek meg azok az indítványok az ilyen előterjesztésekben, amelyek csak meghatározott jövedelemig kívánnak kompenzációt adni a nyugdíjasoknak. Az Alkotmánybíróság a készülő – az ötödik éve készülő – nyugdíjtörvényre való hivatkozással a tárgyalását ennek a kérdésnek felfüggesztette, tehát nem mondott róla véleményt. Kisebbségi véleményt mondott azonban négy alkotmánybíró. Ott egész pontosan leírták, hogy mi a várható alkotmánybírósági döntés. Ez az alkotmánybírósági kisebbségi vélemény, ami a Magyar Közlönyben megjelent – tehát valamennyi képviselőtársam által olvasható –, pontosan leírja, hogy nem demagógia, hanem társadalmi kötelezettség, valamennyi nyugdíjra vonatkozik, és minden esetben el kell dönteni a társadalomnak, hogy legalábbis a munkavállalók átlagjövedelmének az alakulásához kell kötni, ha az inflációs rátát nem bírja el a társadalombiztosítás.
Én ezt azért tartottam fontosnak, mert megint olyan határozatot hozunk, amely egy manipulatív intézkedés lehetőségét kínálja szeptember 30-ig az Országgyűlésnek, ahelyett, hogy a Kormány az értékállóságra, egy százalékos nyugdíjemelésre tenne javaslatot.
Ezt azonban tartalmazza az önálló indítványom, ezért ezt módosító javaslatként nem adtam be. Köszönöm, hogy meghallgattak.
