GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy körülbelül tíz nappal ezelőtt még nem gondoltuk, hogy csütörtökön délután, a nyári szünet előtt ilyen kemény politikai vitába bonyolódik a Ház. De hát, szépen fogalmazva, ez a váratlanul benyújtott törvényjavaslat, azt hiszem, teljes joggal okozta ezt a helyzetet.
Szabad legyen néhány dolgot elmondani a részleteket illetően és aztán megismételni az általános vitában tett javaslatomat. Ami az előterjesztés silányságát illeti, Palkovics képviselőtársamnak el kell ismernie, hogy ez a szöveg, amin most a részletes vita folyik, ez már nem az előterjesztőknek a szövege. Még azt is mondhatjuk, hogy ha valami látványosat akarunk emlegetni, hogy még a címe sem az. Azt hiszem, hogy azért ez egy kicsit minősíti az előterjesztés minőségét.
Katona képviselőtársam szólt arról és Kovács Magda is szólt, hogy az alkotmányügyi bizottságban milyen munka folyt, hogy ez az előterjesztés így, ebben a formájában itt a Ház elé kerülhessen, és talán nem árulok el titkot, ha azt is elmondom, hogy Kutrucz Katalin képviselő asszony tegnap este 8 órakor azt mondta, hogy most már csináljunk valamit, hogy lássuk, hogy miket is szavaztunk meg a különböző módosító indítványok alapján; úgyhogy ezt, amit itt önök látnak és kézhez kaptak, ezt az Országgyűlés apparátusa állította össze. Ez, azt hiszem, jelzi megint csak az előterjesztés minőségét meg a módosító indítványokkal kapcsolatos vitát; és ezt azért említeném meg – és elnézést kérek, Mile képviselőtársam itt a szemünkre hányta, hogy sokszor nem a részletes vita jellegének megfelelően nyilatkozunk, de hát itt végső soron egy új törvényjavaslat van most előttünk, és ez azért azt hiszem, megengedi, hogy általánosságban szóljunk a dologról.
Az alkotmányügyi bizottságban valóban vita folyt arról, kemény vita folyt, hogy azok a jogi megoldások, amit az előterjesztés tartalmazott, az nem járható és nem alkalmazható, alkotmányosan erősen vitatható, vitatható a nemzetközi szerződések szempontjából, vitatható az egész törvény végrehajthatósága szempontjából – utalnék itt az Állami Számvevőszéknek szánt szerepre, aztán arra, hogy hogyan állapítja meg az Állami Számvevőszék az elszámolás hitelességét, utalhatnék a banktitkok és az elszámolás közötti összefüggésre és így tovább.
Nos, az előterjesztésnek ezeket a problémáit az alkotmányügyi bizottság tagjai, azok is, akik egyébként politikailag a törvényjavaslatot támogatták, ezt észlelték, és tulajdonképpen az ottani pontosítás, meg ottani fogalmazás alapján állt össze ez a javaslat, ami itt van. Kérdés az, kérem szépen, hogy ez a javaslat megszüntette-e az előterjesztés hibáit. Én úgy gondolom, hogy nem. De itt megint abban a helyzetben vagyunk valahogy, mint az egyházi ingatlanokról szóló törvényjavaslatnál, hogy nem ugyanazt a törvényjavaslatot olvassuk.
Katona képviselőtársam emlegette ezt a bizonyos 7. § (2) bekezdését, méghozzá úgy aposztrofálta, hogy tulajdonképpen azt jelenti, hogy igazándiból a szakszervezetek vagyonát ez a törvényjavaslat nem érinti. El kellene már végre dönteni ténylegesen, hogy mit akarunk szabályozni. Ez a törvényjavaslat úgy szól vagy ez a pont, ez az a) pont, hogy 1990. március 2. előtt a Szakszervezetek Országos Tanácsa tulajdonában lévő – itt van egy vessző –, a 2. § (2) bekezdésében felsorolt és a törvény hatályba lépésének időpontjában a szakszervezetek rendelkezésére álló vagyontárgyak felett gyakoroljon meghatározott jogokat a VIKSZ. Kérem szépen, ez a szakszervezetek jelenlegi struktúráját tekintve, a szakszervezetek jelenlegi jogi helyzetét tekintve, a bíróság által és a Legfőbb Ügyészség által jogilag minősített helyzetüket tekintve azt jelenti, hogy minden egyes szakszervezet vagyonát be kell jelenteni, és annak egy jelentős része felett a VIKSZ rendelkezési jogot kap. Ha ez nem tulajdonsérelem, akkor tessék nekem megmondani, hogy mi az! Most vagy ezt akarjuk, és akkor próbáljuk világosan megfogalmazni,vagy ha nem ezt akarjuk, akkor ne ezt írjuk ide. Elnézést az indulatosságért. De azért ennyire tiszteljük egymást, hogy ne nézzük egymást ostobának. Tudniillik a 8. § azt mondja, hogy a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott vagyon felett rendelkezik ez a VIKSZ. Ez azt jelenti, kérem szépen, hogy bármelyik ágazati szakszervezet székházát e törvény alapján a VIKSZ eladhatja, és azt is jelenti, hogy bármelyik szakszervezet székházából az irodabútort kihozhatja, és odaadhatja másnak. Ha ezt akarjuk, akkor ez jó törvényi szabályozás, de akkor ne próbáljuk úgy beállítani, hogy ez tulajdonképpen nem is érinti a szakszervezeteket.
Tisztelt Országgyűlés! Még két dolgot szabad legyen mondanom, megint a tegnapi alkotmányügyi bizottság vitájának tapasztalata alapján. Szóval, most ki ennek az előterjesztésnek a gazdája? Ki fogja mondani a szavazásnál, hogy igen vagy nem? Palkovics képviselőtársam-e vagy a Kormány egy képviselője? Ennek kapcsán hadd mondjam, hogy örülnék, hogyha most már erről a törvényjavaslatról – mert hisz ez egy új törvényjavaslat – hallanám a Kormány véleményét.
Végezetül, tudom, hogy falra hányt borsó, de úgy hiszem, még egyszer el kell mondanom: tisztelt Országgyűlés, gondoljuk-e meg, gondoljuk meg, hoz-e az Országgyűlés egy olyan törvényt, mely – elnézést, hogy ezt mondom, de hát ilyen szűkebb körű beszélgetések kapcsán még a javaslatot támogató jogászok is elismerik, hogy – alkotmányosan erősen vitatható. Meggyőződésünk szerint egyértelműen sérti az ország által elismert, aláírt nemzetközi egyezményeket. Ez a törvényjavaslat végrehajthatatlan. Ez a VIKSZ nem fog működni. Tehát egy ilyen törvényjavaslatot hozunk-e, vagy megpróbáljuk még egyszer politikai eszközökkel a politikai problémát rendezni? Szerintem erre van mód, és erre partnerek lesznek a szakszervezetek, minden szakszervezet, hogyha elég erős az elhatározásuk, és elég erős a politikai akarat a Parlament pártjaiban és a Kormányban.
Úgy hiszem – mondom még egyszer –, meg kellene próbálni ezt a módot is. Köszönöm szépen. (Taps balról.)
Cassio Tislani, az Albán Népi Gyűlés elnöke és kíséretének köszöntése
