PALKOVICS IMRE (MDF)
PALKOVICS IMRE (MDF)
PALKOVICS IMRE (MDF) Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Konkrét kérdést kaptam tisztelt képviselőtársamtól, Kósáné dr. Kovács Magdától, amire szeretnék választ adni, hogy melyek voltak azok a konkrét pontok, amelyek miatt nem tudtunk megegyezni. Fel fogom olvasni pontszerűen azt a levelet, amelyben tiltakoztunk, illetve jeleztük kifogásainkat, de meg kell tennem ezt a másik szervezet, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája nevében is, mivel ők nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt itt elmondhassák.
Ez előtt még hadd reagáljak egy pár mondattal Vastagh képviselőtársam észrevételeire az ILO-konvenciókkal kapcsolatban, pontosan a 78. számúval kapcsolatban. Hadd mondjam el egy személyes tapasztalatomat, élményemet ezzel kapcsolaban.
Ezt a konvenciót vagy magát az ILO-t mint szervezetet 40 évig senki sem emlegette ebben az országban, főleg nem azok, akik most oly nagy szeretettel hivatkoznak ezekre a konvenciókra. 1989 nyarán, amikor a Herendi Porcelángyárban a munkástanács megalakult, az akkor fennálló hatalom ezt a tényt mindenféle eszközzel meg nem történtté próbálta tenni.
Akkor is voltak olyan lelkiismeretes jogászok, akik mégis igyekeztek a szervezet, a munkások segítségére sietni, és akkor ők előkotorták a polcok vagy a fiókok mélyéről ezeket a konvenciókat, amelyek nem voltak teljes összhangban a magyarországi Munka Törvénykönyvével, és ebből olvasták ki azt konkrétan, és adtak önbizalmat a szerencsétlen, kiszolgáltatott helyzetben lévő munkásoknak, hogy igenis van joguk bármiféle érdekvédelmi szervezetet létrehozni. Amit nem úgy hívnak, hogy szakszervezet, attól az még érdekvédelmi szervezet.
Ugyanakkor még mást is kiolvastunk ebből a konvencióból, amikor már a kezünkbe került rá egy évre az egész gyűjtemény, mert csak akkor adták ki gyűjteményesen ezeknek a konvencióknak a Magyarország által ratifikált törvényeit, illetve konvencióit. Abban az is le van írva, hogy tilos a munkáltatóknak a munkavállaló szervezetek életébe beavatkozni pénzeszközökkel vagy bármilyen más módon. Ezt sorozatosan mind a mai napig megszegik Magyarországon.
Ez ellen nem tiltakozott a tisztelt MSZP képviselőcsoportja sem, pedig ezek legalább olyan súlyos kérdések, mint amilyeneket ők vélnek a törvénytervezet mögött felfedezni. Ennyit a konvenciókról.
Akkor most ígéretemnek megfelelően konkrétan elmondom azokat a pontokat, amelyekben a munkástanácsok jelezték az MSZOSZ-nak, hogy miért elfogadhatatlan számukra az a megállapodás, amelyet ők javasolnak. Ezekre a kérdéseinkre mind a mai napig nem kaptunk választ.
1. pont. A megállapodástervezet nem tartalmazza azokat a garanciákat, amelyek a vagyonmegosztás kapcsán szövetségünk számára az átmeneti időszakban az infrastrukturális és működési feltételeket biztosítanák.
2. pont. A készpénzhányad szöveg szerinti értéke nem felel meg az előzetes tárgyalásokon kialakult álláspontunknak. Az ideiglenes megosztás keretében az eddigi tartozások rendezése a szöveg szerinti keretösszegből az ellehetetlenülést jelenti szövetségünk számára, és így elfogadhatatlan.
3. pont. Az ingatlan tulajdonba adása a szöveg szerint nem értelmezhető, annak időpontja teljesen bizonytalan, ezáltal az ingatlanból származó haszon, amely a további működési feltételeket biztosítaná, nem értelmezhető. A birtokba adásig de iure és de facto a működésre vonatkozó költségek biztosítása számunkra nem nélkülözhető.
4. pont. Az ingóságokra vonatkozó igényeinkkel kapcsolatban az anyag semmiféle útmutatást, eligazítást nem ad. Az ingóságok körét a szöveg egyáltalán meg sem említi. A korábban vázolt igényeinket fenntartjuk, és a működéshez ettől eltekinteni nem tudunk.
5. pont. A végleges megosztásra vonatkozó szöveg, amely határidőhöz és létszámadatokhoz köti a végleges állapot meghatározását – mint azt korábban jeleztük –, nem találkozik egyetértésünkkel. Mi úgy gondoljuk, hogy a végleges megosztás az üzemi tanácsi választások eredményeként annak arányai szerint kell, hogy megtörténjék max. 6 hónapon belül.
6. pont. Nem értelmezhető számunkra a tervezet 15. oldalán a 8. pont, amely a vagyontömeg valamely százaléka esetén a megállapodást érvényesnek tekinti. Mi úgy gondoljuk, hogy az aláírás az A csoportban szereplő szervezetek nélkül érvényes semmiképpen nem lehet, jóllehet a tervezet szerint, ha a vagyontömeg mértékét 90%-ban állapítaná meg a közösség, az A csoportbeli összes résztvevő a döntéshozatalból kiesnék.
Ezek azok a pontok, amelyek számunkra konkrétan elfogadhatatlanok voltak. Ezeken mind a mai napig nem történt változtatás.
Engedjék meg, hogy a Liga álláspontjából – ígéretemnek megfelelően – egy-két pontot felolvassak.
1. pont. A tervezet nem tartalmazza a B és a C csoport alatt felsorolt szakszervezetek egymás közötti tulajdonarányait és azok megosztását ingatlanok szerint.
2. pont. Nem tartalmazza a tervezet, és az előző pontokban említettek miatt, valamint a tervezet 12. oldalának 2. és 3. pontja alapján nem is tartalmazhatja azt a fontos garanciális elemet, hogy az ingatlanok bejegyzésekor azok 50%-ára elidegenítési tilalom kerüljön bejegyzésre.
3. pont. Lehetőséget ad arra, hogy a B és a C csoport tagjai egymás között elidegenítsék az ingatlanokat, és ez az esetleges visszaosztásnál a választásokat követően lehetetlen helyzetet teremt.
4. pont. Olyan szakszervezetek is szerepelnek a felsorolás szerinti csoportosításokban, amelyek nem adták ehhez hozzájárulásukat.
5. pont. A szakszervezeti szakmaközi művelődési intézmények működési feltételeinek a biztosítására nincsenek garanciák.
Ennyit konkrétan. A dolog személyes jellegéről még annyit, hogy ha Kovács Magda nem látott még ilyen silány tervezetet, akkor meg kell mondjam – nem szívesen teszem, mert udvariatlanságnak tűnhet –, én még ilyen silány propagandabeszédet nem hallottam az utóbbi időben, mint az öné volt (taps) arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet félrevezetni valóban nem tájékozott tömegeket, tisztességes embereket. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
