HORVÁTH BÉLA (MDF)
HORVÁTH BÉLA (MDF)
HORVÁTH BÉLA (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ellenzék! Azért szólalok fel, mert jó félórával ezelőtt én is megszólítást kaptam úgy mint a költségvetési bizottság tagja, és a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként szeretnék reagálni a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének felszólalására. Ahogyan ma már hallottuk ebben a részletes vitában, és a felszólalás kihúzta a dugót a palackból, és elindította azokat az indulatokat és azokat az általános kampányjellegű felszólalásokat, amelyre – úgy érzem – nem volt szükség a részletes vitában. Ugyanakkor furcsának tartom azt, hogy Matyi László képviselőtársam, aki a Szabad Demokraták Szövetségének véleményét mondta, végül is a költségvetési bizottságban folyó munkáról mondott igen sommás, általános frázisokat tartalmazó minősítéseket, elsősorban a kormánypárti képviselők szakmai munkáját kérdőjelezte meg. A későbbiek során mind Salamon, mind Horváth képviselőtársam – úgy gondolom – megfelelően válaszolt.
Szeretnék kitérni az állam és az egyház kapcsolatában felvetett kérdésre, hogy a költségvetés támogatása függőséget jelent az egyházak számára. A költségvetési bizottságban erről igen részletes tájékoztatást hallottunk. Annak ellenére, hogy a normatív támogatást nem vitatja senki ebben a Parlamentben, az egyházak költségvetési támogatásának jelentős részét a műemlék épületek fenntartása jelenti, hiszen a magyarországi műemlékek 40%-a egyházi kezelésben van. Ugyanakkor ezeknek a műemlékeknek a fenntartása – amelyek a nemzeti vagyon részét képezik – egyházi feladat. Erre a célra kapják az egyházak többek között a költségvetési támogatást, ami igen nagy terhet jelent az egyházak részére.
Egy gondolatot szeretnék még mondani azzal kapcsolatban, ami itt elhangzott. Elhangzott az SZDSZ részéről, hogy az önkormányzatokra kell bízni, hogy mit kívánnak az egyház használatára, tulajdonába adni. Mint fővárosi képviselő szeretnék én is néhány példát elmondani, ha már a mai nap folyamán az ellenzék részéről is hallottunk példákat.
Mint fővárosi képviselő gyakran eljárok a fővárosi közgyűlés ülésére. Meglepődve tapasztaltam, hogy a budapesti polgármesterek olyan megállapodást írtak alá – amelyet eljuttattak valamennyi képviselőtársunkhoz, mindnyájan olvashattuk –, amelyben kategorikusan kijelentették a budapesti SZDSZ-es polgármesterek, hogy tagadják az egyháznak a hitéleten kívüli tevékenységét. Tagadták, hogy karitatív, oktatási, nevelési, szociális és egyéb feladatai lennének az egyháznak. (Juhász Pál: Ha hazudozol, az nem tesz jót az ügynek! – Derültség. – Magyar Bálint: Mutasd meg! – Nagy derültség.) Számomra közel sem olyan mulatságos ez, tisztelt Magyar Bálint képviselőtársam! Ha megnézzük a valóságot, valóban vannak pozitív példák.
Ha már a fővárosi önkormányzatnál tartunk, különösen károsnak tartom, hogy a főváros vezetősége ugyanebben a kérdésben szintén úgy szavaz, hogy tagadja az egyházak ilyen irányú társadalmi tevékenységét (derültség a bal oldalon) sőt, hogy a derültséget fokozzam, hivatkozhatom a fővárosi önkormányzat FIDESZ-vezetésű kulturális bizottságának az előterjesztésére (nagy zaj a bal oldalon) szó szerint idézve az "Egy világváros oktatáspolitikája" című előterjesztéséből, ahol az szerepel, hogy meg kell akadályozni, hogy egyházi fenntartású intézményekbe kerüljenek az árva, elhagyott gyermekek.
Ha emlékszünk a régi rendszerre, a bolsevik diktatúrában a régi kommunista vezetők is igénybe vették az egyházak ilyen jellegű tevékenységét, biztosították, hogy az egyház ilyen jellegű feladatokat elláthasson. Csodálkozom azon, hogy egy liberális vezetésű főváros ezt tagadja. Egyetlen példaként elegendő csak Teréz anyának a világhírű tevékenységére hivatkoznom.
Ezeket a példákat csak azért kívántam megemlíteni, hogy ha az ellenzék részéről halljuk egy eléggé sommás, egyoldalúan elítélő, eléggé torz dioptrián át néző képviselőnek a felszólalását, akkor úgy érzem, hogy a költségvetési bizottság tagjaként el kellett ezt mondanom, hogy objektíven tudjuk ezt a kérdést megítélni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
