IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ)
IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ)
IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én Borz képviselő úrnak a megjegyzésére szeretnék reflektálni. Nemcsak ő, már más is felvetette, hogy kisebb új felekezetek valamiféle vagyoni spekulációk okán jöttek létre. Borz képviselő úr nem forgolódott ezekben a körökben, és ezért nem tudja, hogy a dolog nem így van, hanem az elmúlt rendszerben – a kis közösségek csakúgy, mint a nagyok – számtalan üldözésnek voltak kitéve, és ezért az Állami Egyházügyi Hivatal munkálkodása nyomán leszakadtak bizonyos csoportok egyházakról, amelyeket esetleg éveken át, némelyiket másfél évtizeden keresztül is illegalitásban sanyargatta az állam, és óriási erőfeszítések után voltak képesek csak valamilyen legális körülmények közé jutva a működésüket biztosítani.
Amikor tehát a 100 fős és a többmilliós közösséget szembeállítja egymással, ezt is látni kell, továbbá azt is, hogy a törvény a jogok közé tesz egyenlőséget, tehát függetlenül attól, hogy kicsi vagy nagy egy közösség, ugyanazok a jogok illetik meg. Hadd használjak egy egyszerű példát: egy csecsemőt bizonyos tekintetben ugyanolyan jogok illetnek meg, mint Borz képviselő urat, aki felnőtt férfi! (Derültség.)
De hadd menjek még tovább. Nem Matyi képviselő úr próbál itt valamiféle furfangos lehetőséget biztosítani a 100 fő körüli egyházak részére. Hadd idézzem Borz képviselő úr számára és azok felé is, akik talán nem ismernék az 1990. évi IV. törvényt, amely az egyházakról és a vallásszabadságról szól. E törvény 15. §-ának (3) bekezdése a következőképpen hangzik: "Az egyházakat azonos jogok illetik és azonos kötelezettségek terhelik." Tehát maga az ide vonatkozó jogszabály mondja ki, hogy azonos jogok illetik meg az egyházakat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ugyanolyan befolyáshoz jut hozzá egy 100 fős közösség, mint a többmilliós közösség. Senki nem gondolja: csupán az élethez, a működéshez való jogát elvitatni pusztán azon a címen, hogy ők kevesebben vannak, vagy később kényszerültek megalakulni, nem lehet.
Hadd tegyek még egy megjegyzést. És ez az, hogy az egyházak vagyona, amelyről most szó van, különös tekintettel a legnagyobb egyház vagyonára, valamikor szintén így kezdett gyarapodni, hogy az állam nem elvett vagyonát adta vissza, hanem adott neki vagyont, a működését biztosította, mert valamilyen szempontból számított az egyház szolgálataira. Tehát most kimondani azt, hogy bizonyos egyházakat, amelyektől nem vettek el ingatlant, nem juttatunk működési lehetőséghez, oldják meg ők úgy, ahogy gondolják – ellenkezik korábbi elvekkel is. Én azt mondom: ha a működőképesség ott volt a törvényjavaslat-tevők szándékai között, akkor nem alapozzák ezt az ügyet egy igazságtalanságra. Az ügy maga egy olyan nemes ügy, amelyet nem szabad ilyen igazságtalanságokkal és legfőképp ilyen indulatokkal kezelni. Köszönöm szépen. (Taps.)
