JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szocialista frakció az általános vitában igyekezett rámutatni a benyújtott törvényjavaslat várható negatív következményeire, s megfogalmazta legfontosabb elvi kifogásait a benyújtott javaslattal szemben.
Igyekeztünk rávilágítani, hogy a törvénytervezet egyrészt a felső korlátok nélküli reprivatizáció következtében sértheti az állam és az egyház szétválasztásának elvét, és bizonyos területeken feloldhatja az állam alkotmányosan előírt ellátási kötelezettségét. Másrészt sértheti a vallás- és lelkiismereti szabadság elvét, mert például az alapellátás terén a szabad intézményválasztás lehetőségének megszüntetéséhez vagy korlátozásához vezethet.
Harmadrészt sértheti az önkormányzatok saját tulajdonuk feletti önrendelkezési jogát, mert akaratuk ellenére olyan ingatlanokat is az egyházak kezébe ad, amelyeket az önkormányzati törvény a tulajdonukba utal.
Negyedszer, újabb terheket ró a lakosságra és a költségvetésre, mert beláthatatlan, előre nem tisztázott és társadalmilag nem kontrollálható pénzügyi következményeket vonhat maga után.
Végül ötödször, újabb felesleges társadalmi feszültségek forrásává válhat, mert súlyos konfliktusokat robbanthat ki a különböző egyházak, valamint a vallásos érzésű és a minden felekezeten kívüli emberek között.
Módosító javaslataink megfogalmazásakor ezekből indultunk ki, és a javaslatainkban igyekeztünk olyan garanciákat megfogalmazni, amelyek megakadályozhatják ezen negatív következmények kialakítását. Ezt a koncepciót, módosító javaslatunkat a legjelentősebb egyházak és felekezetek számára is eljuttattuk, és előzetes véleményüket igyekeztünk – amennyire tudtuk – figyelembe venni a javaslat elkészítésekor.
Módosító javaslatunk koncepcionálisan tér el a benyújtott törvénytervezettől. Összefüggő rendszerben más alaplogikát követ a törvénytervezethez képest. Így ennek én csak a leglényegesebb elemeit szeretném ismertetni, kötődve az 1. §-hoz benyújtott módosító javaslatainkhoz. A módosító javaslat alapkoncepciója öt lényeges pontban foglalható össze.
1. Az 1. § 1. pontjában javasoljuk, hogy a hitélet szervezéséhez és gyakorlásához szükséges ingatlanok – beleértve az ingatlanhasznosításhoz szükséges földrészleteket, valamint a temetőket is – álljanak az egyházak és a felekezetek rendelkezésére. Javasoljuk, hogy ezeket első lépésben biztosítani kell az egyházak számára.
Két ponton azonban a mi javaslatunk eltér a Kormány által javasolttól. Egyrészt a hitélet szervezéséhez és gyakorlásához szükséges ingatlanokat mi állami ingatlanvagyonból tartjuk kielégíthetőnek, hangsúlyozottan a funkcionalitás elvére helyezve a hangsúlyokat, nem pedig a kárpótlásra. Egyrészt abban tér el ez a javaslat, hogy nemcsak volt egyházi ingatlanok kerülhetnek átadásra, hanem jelenleg más állami tulajdonú ingatlanok is.
A másik lényeges eltérés az az, hogy mi ezzel a javaslattal esélyegyenlőséget kívánunk biztosítani minden felekezetnek és egyháznak, azaz azokat az egyházakat is ingatlanhoz juttatná ez a javaslat, amelyek 1948-ban nem rendelkeztek ilyen típusú ingatlannal. Ez – azt hiszem –fontos biztosítéka lehet az egyházak és felekezetek esélyegyenlőségének.
2. Az 1. §-hoz fűződő 2. pontunkban azt javasoljuk, hogy a nagy hírű, történelmi múltú, oktatási, kulturális, egészségügyi és szociális intézményeket kapják vissza az egyházak. Ebben a tekintetben mi elfogadhatónak tartjuk, de csak ezen a szinten, a reprivatizációs törekvést, és pusztán egy feltételhez kötnénk javaslatunkban ezt az átadást, nevezetesen ahhoz, hogy az egyházak ezekben az átvett intézményekben változatlanul biztosítsák a közszolgálati funkciókat, azaz ha alapellátást célzó intézményt vesznek át például, akkor változatlanul biztosítsák az alapellátást, vagy biztosítsák a helyi, illetve regionális igények kielégítését, amennyiben ezek az intézmények eddig ezt végezték el.
3. Harmadik javaslatunk az egyik lényegesen újszerű pontja a módosításnak. Ebben azt javasoljuk, hogy az elkövetkező tíz évre a szociális, oktatási, kulturális, egészségügyi élet területén a további ingatlanigények kielégítése céljából hozzon létre a Kormány egy forgalomképes állami ingatlanokból és pénzeszközökből álló egyházi vagyonalapot, amelyből a növekvő szükségleteknek megfelelően az egyházak egyrészt közvetlenül igényelhetnének ingatlant, másrészt ezeknek az ingatlanoknak a privatizációja következtében pénzeszközöket igényelhetnének ingatlanok vásárlására, illetve építésére. Négy lényeges érvet szeretnék felsorolni a javaslatunk mellett.
Egyrészt itt ismét biztosítanánk az egyházak és felekezetek esélyegyenlőségét, hiszen minden egyház és minden felekezet igényelhetne ebből a vagyonalapból, természetesen a végső döntéskor mindig figyelembe veendő a tényleges súlya, nagysága, társadalmi elfogadottsága és támogatottsága az illető egyházaknak.
Másrészt szeretném érvként felhozni azt, hogy ez az egyházi vagyonalap bizonyos vonatkozásban az egyházak érdekeinek is jobban megfelel, mert lehetővé teszi, hogy ott is javuljon a működőképessége, ott is ingatlanhoz jusson, ahol 1948. január 1-jén nem volt semmiféle ingatlanja.
Szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy azóta jelentősen fejlődtek a települések, olyan lakótelepek, olyan városok nőttek ki az országban, ahol – ugyancsak a mi megítélésünk szerint – ezekkel az ingatlanokkal az egyházak jelenlétét biztosítani lehet és biztosítani kell.
Negyedik érvként szeretném elmondani, hogy ez az egyházi vagyonalap lehetővé teszi, hogy folyamatosan igazodjunk az alakuló – várhatóan növekvő – társadalmi igényekhez és szükségletekhez, azaz az egyházak erejükhöz mérten bővíthessék az ingatlan-lehetőségeiket a szociális, oktatási, kulturális és egészségügyi területen.
Végül hadd emeljem ki, hogy javaslatunk szerint az egyházi vagyonalap felett egy olyan kuratórium rendelkezne, amely csak az egyházi képviselőkből áll. Ily módon ez a javaslat biztosítaná a társadalom számára azt, hogy az egyházak valóságos autonómiával rendelkezzenek, s hogy az állami paternalizmusnak a jelei se mutatkozhassanak az egyházak ingatlanhoz juttatása során.
4. A negyedik lényeges pontja módosító javaslatunknak az az, hogy az előbb említett mindhárom esetben parlamenti döntést javasolunk az ingatlanhoz juttatás során. Akár a hitélet szervezéséhez és működéséhez szükséges ingatlanok, akár a történelmi múltú ingatlanok, akár az egyházi vagyonalap esetében azt javasoljuk, hogy az egyházak igénye alapján, a Kormány által elkészített javaslat alapján a Parlament döntsön. Ebben a döntésben a Kormány nemcsak az átadásra kerülő ingatlanok jegyzékét mutatná be a Parlamentnek, hanem egyrészt az érintett önkormányzatok véleményét is, harmadrészt az ingatlanokban jelenleg működő intézmények elhelyezésére vonatkozó megoldási javaslatokat, és végül negyedszer mindezek átadásának pénzügyi feltételrendszerét. Ezt a javaslatunkat egy döntő érv motíválta, mégpedig az, hogy kontrollálható legyen az a költségvetési teher, amelyet az ingatlanok átadása jelentene. Ez a javaslat arra adna garanciát, hogy az ország, a társadalom és a költségvetés mindenkori teherbíró képességének megfelelő mértékű vagyonátadás történjen az egyházak számára.
Végül az ötödik lényeges módosító javaslatunk az, hogy az önkormányzati tulajdonú ingatlanok és intézmények esetében helyi szintű döntésre legyen lehetőség, azaz helyi szinten történjék meg a döntés. E javaslat mellett két érv szól. Az egyik, hogy helyi szinten jobban megragadhatók a helyi társadalmi igények, jobban felmérhetők a várható feszültségek és konfliktusok, így ezek kivédhetővé válhatnak egy adott helyi döntés esetén.
A másik érv, ami amellett szól, hogy az önkormányzatok önrendelkezési jogát valójában így lehet biztosítani a saját tulajdonuk felett, azaz elkerülhetővé válnak azok az alkotmányossági problémák, amelyek az általános vitában, illetve a bizottsági vitákban is felmerültek. Ha ezt a javaslatot elutasítja a tisztelt Ház, akkor a felfogásunk szerint az önkormányzati tulajdonú ingatlanok esetében, az erre vonatkozó passzusok esetében kétharmados szavazatra van szükség a Parlamentben.
Szeretném a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani ezeket a módosító javaslatokat, azt kérve, fontolják meg ezek racionalitását és érvényesíthetőségét. Nagyon fontosnak tartjuk a mérlegelést, mert a bizottsági viták tapasztalatai azt mutatták, hogy az ellenzéki pártok módosító javaslatait a bizottsági ülések hoszszabb-rövidebb vita után, de alapvetően elutasították. Meggyőződésünk, hogy az ellenzéki pártok javaslataiban és a mi módosító javaslatainkban is van annyi racionalitás, ami a döntéskor megfontolás tárgyát képezheti.
Füzessy Tibor azt mondta, hogy az általános vita tapasztalatai alapján félti ezt a törvénytervezetet. Én nem féltem, én attól félek, hogy a bizottságban tapasztalt magatartás a végső szavazásnál is megjelenik a Parlamentben, attól félek, hogy túl egyszerű, túl síma lesz ez a szavazás, amely az ellenzéki pártok módosító javaslatait félreteszi.
Azért is szeretném felhívni a figyelmet a módosító javaslatainkra, mert ezekkel kiküszöbölhetővé válnak bizonyos negatív következmények. Olyan negatív következmények, amelyek már a törvény elfogadása előtt is megfigyelhetők a magyar társadalom különböző régióiban és különböző pontjaiban. Ilyen negatív jelenség történt például Salgótarjánban, ahol a Ferences-rend visszakapta volt rendházát önkormányzati döntés alapján, azt a rendházat, amelyben egy testnevelés tagozatos általános iskola működött, és ahol ennek az iskolának a tornaterme volt. A rend azt ígérte, hogy kollégiumot rendez be a rendházban, biztosítja az iskola számára továbbra is a tornateremnek a használatát. Miután kézbe vette, szerződést kötött egy kft-vel, és azóta diszkont áruház működik a rendházban, és a testnevelés tagozatos iskola ott áll tornaterem nélkül. De negatív példaként utalhatnék Gerendás esetére is, ahol a község egyetlen óvodáját átvette az egyház, és azóta a szülői értekezletek is kötelező imádsággal kezdődnek. Azok a szülők, akik nem akarják ilyen típusú óvodába járatni a gyermekeiket, kénytelenek 10 kilométerrel odébb lévő másik település óvodájába vinni őket. De hadd utaljak végül Csipkerek esetére, ahol az iskola két pedagógus állást hírdetett meg, és a pályázat egyik komoly kritériuma és feltétele az volt, hogy keresztény szellemű pedagógusokat keresnek. Azóta hála Istennek ez a probléma rendeződött, mert a köztársasági elnök megbízása által elrendelt vizsgálat alkotmányellenesnek találta ezt a rendelkezést és ezt a pályázati kiírást.
Jó lenne ezeket a negatív következményeket elkerülni, meggyőződésem, hogy módosító javaslataink kellő garanciákat biztosítanak erre. Elnök úr köszönöm a szót, önöknek pedig a figyelmet. (Taps.)
