MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Amikor a Szabad Demokraták Szövetsége a Kormány által 22 paragrafusból álló törvényjavaslatához kidolgozta az 52 pontból álló módosító javaslatcsomagját, az alábbi alapelvekre volt tekintettel, mely szerintünk az egyházi vagyon rendezéséről szóló törvényekkel kapcsolatban minden politikai párt számára irányadó kell, hogy legyen.
Az első ilyen alapelv – az Alkotmány 60. § (1) bekezdésében foglaltak, miszerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. Álláspontunk szerint – figyelembe véve az elmúlt 40 év vallás- és egyházellenes politikáját is – ez az állammal szemben egy bizonyos pozitív diszkriminációs kötelezettséget is magában foglalt, mivel nem elég deklarálni, hogy vallásukat a hívők szabadon gyakorolhatják, hanem ehhez a gazdasági és egyéb körülményeket figyelembe véve az anyagi feltételeket is biztosítani kell.
Szorosan ehhez kapcsolódik az a második alapelv, amely az Alkotmány 60. §-ának, tehát ugyanezen paragrafus (3) bekezdésében található, miszerint a Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. Véleményünk szerint ezzel az Alkotmány az egyházakat egyértelműen a civil szféra körébe sorolta. Az Alkotmány nem kevesebbet mond ki, mint hogy az egyház, az egyházak nem az államhoz tartoznak és nem az állam intézményei, hanem a hívő emberek közösségéé, és pont a hívő emberek szabadságának védelmében kell megakadályozni azt, hogy az állam be tudjon avatkozni az egyházak belügyébe, és bármilyen politikai, ideológiai célra ezt a beavatkozást fel tudja használni.
Álláspontunk szerint ez ugyanakkor kijelöli a már előbb említett pozitív diszkriminációnak a körét részben, ugyanis úgy kell a pozitív diszkriminációt gyakorolnunk, hogy a civil szféra egyéb intézményei, szervezetei, egyesületei is lehetőséget kapjanak, – ne legyen az, hogy a civil szférának egyetlenegy szektora túlsúlyossá válik és az állam oly mértékű pozitív támogatásban részesíti, hogy a szféra egyéb szereplői ettől komoly hátrányokat szenvednek.
A harmadik ilyen alapelvünk volt, amikor ezt a törvényjavaslat-csomagot, módosító javaslat-csomagot előterjesztettük: a működőképesség elve. Álláspontunk szerint ma Magyarországon és bármikor egy felelős kormány nem alkothat törvényt 40 évvel ezelőtti állapotra tekintettel, és nem alkothat törvényt egy bizonytalan jövőre vonatkozással. Álláspontunk szerint ez azért van, mert egyrészt a múlt már nem hozható vissza, a jövőt meg ez a Kormány, – de nemcsak a Kormány, semelyik kormány nem ismerheti pontosan a 10 év múlva bekövetkező jövőt.
Ugyanakkor a működőképesség elve a pozitív diszkriminációnak egy másik keretét szabja meg, hogy ez az a kör, eddig kell az egyházakat, a vallás gyakorlását, a vallás gyakorlásának lehetőségét szolgáló ingatlanokat, intézményeket, anyagi javakat az egyházak, a hívő emberek közösségének rendelkezésére bocsátani.
És nem utolsósorban negyedik alapelvünk a gazdasági racionalitás, amely egyrészt szem előtt tartja, hogy olyan megoldást kell találnunk az egyházak működőképességének rendezésénél, amely nagyon gyorsan megoldja azt a feladatot, amely az Alkotmány 60. § (3) bekezdésében van, miszerint az állam az egyháztól elválasztva működik, ugyanakkor figyelemmel van a költségvetés a magyar gazdaság jelenlegi nehéz helyzetére.
A törvényjavaslat tárgyalása során vált számunkra egyre nyilvánvalóbbá, hogy a Kormány törvényjavaslata ezeket az alapelveket nem tartalmazza és ezekre az alapelvekre nincs tekintettel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bármennyire is reménykedtünk abban, hogy ez elkerülhető lesz, de ki kell mondani, hogy a Kormány javaslata, a kormánypártok javaslata kemény ideológiai célokat szolgál. Erre igazándiból akkor derült fény, amikor a bizottsági ülésen – szemben azzal, hogy itt a plenáris ülésen a kormányzati képviselők, a kormányférfiak többször is hangoztatták, hogy jelen törvény a működőképesség elvén áll –, a bizottsági ülések során került beismerésre, hogy a működőképesség szabályozását nem ennek a törvénynek, hanem majd egy leendő, még pontosan nem tudni, mikor meghozandó törvénynek lesz feladata rendezni.
Álláspontunk szerint ez azért aggályos, mert az egyházakat úgy indítja el az ingatlanok visszakérése útján, hogy igazándiból nincsenek tisztában azzal, hogy ezeknek működtetéséhez milyen egyéb anyagi feltételek állnak majd rendelkezésükre.
Szintén ez az ideológiai cél nyert szemünkben megerősítést akkor, amikor a kormánypárti képviselők a bizottsági üléseken lényegében érdemi vita nélkül utasították el azon módosító indítványainkat, amelyek az egyház működőképességének gyors megteremtésére irányultak és az, hogy érdemben nem is voltak hajlandók vitatkozni arról a tényről, hogy jelen törvény mely paragrafusa tartozik kétharmados körbe, s mely paragrafus nem tartozik kétharmados körbe.
Megdöbbenéssel kellett tapasztalnunk azt a kormánypárti képviselők által kifejtett álláspontot, hogy számukra teljesen elfogadhatatlan az az ellenzéki indítvány, miszerint ebben a törvényben az összes egyház anyagi helyzetét rendezni kell, nem lehet most csak az úgynevezett történeti egyházakra, illetve azokra az egyházakra kitérni, amelyek jelentős mértékben anyagi hátrányt és erkölcsi hátrányt szenvedtek az elmúlt 40 év alatt, hanem rendezni kell az összes, jelenleg ma Magyarországon működő egyház vagyoni helyzetét, mert véleményünk szerint akkor, amikor az Alkotmány megfogalmazza ezt a pozitív diszkriminációt, ez nemcsak azokra az egyházakra vonatkozik, amelyek működtek 40-50-60 évvel ezelőtt, amelyek anyagi javakkal rendelkeztek 40-50-60 évvel ezelőtt, hanem vonatkozik a ma Magyarországon működő összes egyházra. Itt kívánom megjegyezni, hogy álláspontunk szerint ez sérti a jogegyenlőség elvét; azt az alapelvet, amelyet minden jogállamban illik betartani, és a törvényalkotás során illik szem előtt tartani.
Gyakorlatilag ekkor vált számunkra bizonyossá, hogy ez a Kormány, ez a törvényjavaslat igazán érzéketlen a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlására, és ekkor vált igazán bizonyossá számunkra, hogy ez a javaslat nincs tekintettel a civil szféra egyéb szerveire, egyéb intézményeire.
Egyértelmű, hogy ma egy alapítvány amennyiben iskolát szeretne indítani, lényegesen hátrányosabb helyzetbe kerül, mintha egy egyház szeretne iskolát indítani.
A költségvetési bizottságban különösen megdöbbentő volt az a tény, hogy a törvény gazdasági vonatkozásaival kapcsolatban teljes érzéketlenséget tanúsítottak a kormánypárti képviselők, illetve ezek túlnyomó többsége. A kárpótlási törvényhez még készült egy hozzávetőleges számítási anyag –, ehhez a törvényhez semmiféle számítás nem történt a kormányzat részéről, hogy ez gyakorlatilag milyen terhet ró a költségvetésre.
Mi készítettünk egy hozzávetőlegesen, és csak egyetlenegy tulajdoni körre kiterjedő számítást. Az egyházaknak 4500 iskolája volt. Ezeket az iskolákat, ha 20 millió forinttal vesszük figyelembe – és azt hiszem, ekkor nagyon alulbecsültem az iskoláknak az értékét –, ez 90 milliárd forint.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen lehet mosolyogni, össze kell adni, szorozni kell, és pont ez az összeg fog kijönni.
Álláspontunk szerint a mai, jelenlegi gazdasági válságban a kormánypárti képviselőknek tudomásul kéne venni, hogy az ország jelenlegi helyzetében nem lehet úgy tenni, mint hogyha az állam dúsgazdag lenne.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A törvénymódosító javaslatcsomagunk egyik alapelve az volt, hogy az önkormányzatok szabadon állapodhassanak meg az egyházakkal abban, hogy az adott településen milyen ingatlankör kerül átadásra, illetve arra, hogy ez az átadás milyen módon megy végbe: használatba, tulajdonba adják át az egyházaknak.
Ezt a Kormány egyértelműen nem támogatta, egyértelműen ismét bizonyságot tett arról, hogy a Kormány nem igazán szívleli az önkormányzatokat, alapvető sanda gyanúval tekint rájuk, s nem bízik abban, hogy a helyi társadalmak képesek megoldani saját problémáikat. Ehelyett az Alkotmánybíróság döntése után egy kényszermegállapodást vitt ebbe a rendszerbe egy kisajátítási eljárás során.
Véleményünk szerint ez egyszerűen irracionális, és az önkormányzatokat ellenérdekeltté teszi bármilyen megállapodásban. Mert ha pontosan belegondolunk: miről van szó? Egy dunántúli várost és egy tiszántúli várost ha összehasonlítunk, az amelyik megállapodik az egyházakkal, és átad ingatlant, az elesik attól, hogy a központi költségvetéstől ebből pénzt kapjon. Gyakorlatilag így az egyik város támogatja a másik várost, mert ha az nem állapodik meg, akkor a kisajátítási eljárás során belép a központi költségvetés, és az alapvetően – szerintünk – az önkormányzatokat, sajnos, ellenérdekeltté teszi a megállapodásban, mert itt komoly pénzekről esik szó.
Tehát egyrészt nemcsak arról van szó, hogy a kormánypárti képviselők érzéketlenek voltak az ellenzéki javaslatokkal szemben, hanem arról, hogy ebből következően teljesen irracionális megoldásokat építettek be a törvénybe. Persze, ha jobban belegondolunk, ennek megvan az a sajátos oka, hogy a Kormány szereti azt a szerepet eljátszani, hogy ő adja át az ingatlanokat, nem az önkormányzatok fogják az egyházakat működőképes helyzetbe hozni, hanem a Kormány. Ebből kifolyólag természetesen a Kormány bizonyos politikai célokat remél megvalósulni ettől a törvénytől.
Alapvető gond, hogy az egyházakat teljesen irreális helyzetbe hozza, az egyházak érdekeire nincs tekintettel. Részben azáltal, hogy a tulajdon-csöpögtetés, illetve a költségvetéshez való láncolása az egyházakat kiszolgáltatott helyzetbe hozza. A működőképességük eléréséhez az egyházaknak meg jelenleg – mivel a működőképességet szolgáló egyéb források és egyéb finanszírozási módok számukra ismeretlenek – azt az utat jelöli ki, hogy lehetőleg minél több ingatlant kérjenek vissza, mert mivel nem ismeretes számukra az egyéb finanszírozási mód, így csak az az út áll előttük, hogy az így visszatért ingatlanokat vagy eladják, illetve vagy még nagyobb költségvetési támogatásért fognak kopogni a kormányzatnál a költségvetés idején.
Alapvetően aggályos, hogy az egyházakat becsatlakoztatja a költségvetés vitájába, ahol nagyon komoly politikai viták, nagyon komoly társadalmi érdekcsoportok fognak megjelenni, nagyon komoly lobbyk fognak harcolni azért a minimális szabad forrásért, amivel ma Magyarország rendelkezik.
Megdöbbentő volt, hogy a költségvetési bizottságon kormánypárti képviselők nem ismerték azt a kormányzati előterjesztést, amit részükre ugyanúgy kiosztottak, mint az ellenzéki pártok részére, viszont a Kormány előzetes számításai szerint a következő évre 94,1 milliárd forintos költségvetési hiánnyal számolnak úgy, hogy ez nem tartalmazza a Bős-Nagymarossal kapcsolatos újjáépítési munkálatokat, ebben nincs számítás a világkiállításról, a kárpótlási törvénnyel kapcsolatos pótlólagos költségek nem jelennek meg, a központi bérpolitikai intézkedések nem jelennek meg, az egyházi ingatlanok átadásával kapcsolatos költségek nem jelennek meg, a közszolgálati törvény bértáblázatának elfogadásával kapcsolatos pótlólagos költségek nem jelennek meg, az esetlegesen elfogadásra kerülő végkielégítéssel kapcsolatos költségek nem jelennek meg, a szolidarítási alap, a munkanélküliség tervezettnél nagyobb méretű növekedéséből származó hiánnyal szintén nem számol ez az előterjesztés, nem számol azzal a költséggel, amit itt a szovjet csapatok kivonulása után itt maradó környezeti károknak a rendbehozatalára szükséges költeni.
Ha ebbe belegondolunk, akkor látjuk, hogy az egyházak egy hihetetlen kemény csatába fognak kerülni, nagyon kemény lobby érdekekkel fognak ütközni.
Gyakorlatilag nem értjük, per pillanat, hogy a Kormány miért ezt a megoldást választotta, hogy próbálja kezelni ezt a kérdést: adót kíván emelni, az állampolgárok zsebébe próbál még jobban belekotorni? Nyilvánvalóan nem teheti, mert az már eléggé üres. Az oktatás, az egészségügy vagy más társadalmi rendszerek központi támogatását próbálja csökkenteni? Az is nyilvánvaló, az itt jelenlévők számára legalábbis remélem, hogy ezek a rendszerek a további támogatást már nem bírják el, hogyha további támogatást csökkentenek, mindegyik a tűrőképességük határán van. Nagyon félő az, hogy a Kormány ezzel a költségvetéssel kapcsolatban a leggyengébb ellenállás, az állampolgárok felé próbálja terelni ezeknek a költségeknek a viselését.
Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Befejezésül azt szeretném még elmondani, hogy álláspontunk szerint ezt a célt, miszerint hogy az egyházak működőképesek legyenek, s az állam és az egyház elválasztása minél gyorsabban megoldásra kerüljön, két megoldás egyszeri alkalmazásával lehet elérni. Egyrészt egy jelentős üzleti vagyon átadásával az egyházak részére, a ma jelenleg Magyarországon működő összes egyház részére. Ez az átadás álláspontunk szerint 1-3 év alatt bonyolódna le, ugyanakkor az állampolgárokat kell olyan helyzetbe hozni, s egyre inkább – természetesen ez is egy folyamat, és nem lehet az egyik napról a másikra megvalósítani –, amely által ők saját maguk tudják részben – hisz az átadott vagyonból osztalék útján jelentős jövedelem származhat az egyháznak – az egyházak működőképességét biztosítani.
Teljesen egyetértünk a törvény jellemzésével kapcsolatban Füzessy Tibor képviselőtársunkkal, miszerint a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A vita azt hiszem, abban van köztünk, hogy ez az idézet nem a Bibliából származik. Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
