ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)

Teljes szövegű keresés

ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Két perc erejéig kértem szót, és erre Salamon képviselőtársam hozzászólása sarkallt. Három megjegyzést szeretnék tenni, ebből az első a legkevésbé fontos – megítélésem szerint.
Úgy gondolom, hogy igaza van Salamon képviselőtársamnak akkor, amikor az állam, egyház szétválasztását úgy értelmezte, ahogyan azt elmondta. Valóban, ennek az állam, egyház szétválasztásának klasszikus esetei vannak, klasszikus mértékegységei, amivel megmérhető, hogy az állam, egyház szét vagyon-e választva vagy sem. Amit ő elmondott, ebből a szempontból helytálló.
Azonban ma Magyarországon az állam, egyház szétválasztásának nem ezek a kulcskérdései, éppen azért, mert már rendezve vannak. A kérdés az, hogy teremthető-e, van-e olyan szituáció, vagy teremthető-e olyan helyzet, amikor van garancia arra nézve, hogy az állam nem tud befolyást gyakorolni az egyházak hitéleti tevékenységére, és viszont: vannak-e garanciák arra nézve, hogy az egyházak nem avatkoznak be közvetlenül a politikai életbe, nem gyakorolnak közvetlen befolyást az államra? Ez a kérdés.
Úgy ítélem meg, hogyha innen nézzük az állam, egyház szétválasztásának a problémáját, akkor azt kell mondanom, hogy Magyarországon ma bizony hiányosságok vannak ebben a tekintetben, és ezeket a hiányosságokat kellene orvosolni ezzel a törvénnyel. Én úgy gondolom, hogy a mai magyar politikai helyzetben az, hogy az állam költségvetési támogatásban fogja részesíteni évente az egyházakat, az kifejezetten függőségi viszonyt teremt az állam, egyház viszonylatában.
Ha majd lesz olyan ellenérv az elmondottakkal kapcsolatban, amely nyugat-európai példákra hivatkozik, akkor majd kifejtem, hogy szerintem azok miért nem alkalmasak arra, hogy azokat itt használjuk. Tehát megítélésem szerint ez az egyik ok, amiért az állam, egyház szétválasztásának kérdése nem rendezett ebben a pillanatban.
A másik a magyar átmenet sajátos helyzetéből fakad. Ma nagyon nehéz bárkinek is azt gondolnia, hogy az államnak semmifajta befolyási lehetősége sincs az egyházak működésére. De nem akarom azt állítani, hogy él ezzel a lehetőséggel. De amikor állami levéltárakban őrzik azokat a dokumentumokat, amelyek az egyház tevékenységéről szólnak az elmúlt 40 évben, és kirekesztik a parlamenti bizottságot abból, hogy bele- tekinthessen ezekbe a dokumentumokba, akkor arról beszélni, hogy a lehetősége sincsen meg egy ilyen befolyásolásra, az szerintem nem helytálló. Mert a lehetőség megvan, az más kérdés, hogy az állam ezzel él vagy nem él. Azt gondolom tehát, hogy ma valóban a klasszikus vonalak mentén az állam, egyház szétválasztott Magyarországon, de bizony azt nem állíthatjuk, hogy függetlenül képesek egymástól a saját tevékenységüket gyakorolni ebben a pillanatban – legalábbis az én megítélésem szerint. Ez a kérdés igazából, nem pedig, hogy a klasszikus szempontok szerint az állam, egyház szétválasztásának jogintézményei érvényesülnek-e Magyarországon, vagy nem.
A második megjegyzésem pedig az lenne, hogy a mi számunkra teljesen világossá vált, hogy ez a törvény csak ingatlanátadásról szól. És az is világossá vált Csépe Béla képviselőtársam hozzászólásából, hogy itt borítékolva van ugyan egy szándék, de most már ez többé-kevésbé kimondatott, ami úgy szól, hogy az ingatlanátadással önmagában nem oldjuk meg, vagy a kormányzó pártok nem tekintik megoldottnak az egyházak finanszírozási kérdéseit, hanem évenként majd költségvetési támogatásokat fognak kapni az egyházak. Úgy gondolom, hogy ennek a mértékéről nincsen fogalmunk. A mi elképzelésünk – megítélésem szerint – gazdasági racionalitás szempontjából azért használhatóbb, mert ez a megoldás tudatja, világossá teszi és rögzíti, kalkulálhatóvá teszi, hogy az államnak mennyi pénzt kell fordítania az egyház finanszírozására a következő időszakban. A mi javaslatunk erre ad egy hosszú távú számítási lehetőséget. Az a fajta megoldás, amit a tisztelt kormányzó pártok javasolnak, miszerint most csak ingatlant adunk és borítékoljuk, hogy később évenként ez milyen terheket róhat a költségvetésre, ez úgy gondolom, hogy a gazdasági racionalitás szempontjait kevésbé tartja szem előtt.
A harmadik megjegyzésem pedig a 100ezer vagy 40ezer diák esetére vonatkozik, amit Salamon képviselőtársam citált az előbb. Megítélésünk szerint nem az a probléma, hogy van egy meghatározott kapacitása ma a magyar államnak oktatási célra, szociális célra, karitatív célokra, és ezeket más elvek szerint fogjuk majd elosztani, ha ez a törvény elfogadásra kerül. A probléma lényege nem ez. A törvényjavaslat szövegében – amit önök elé beterjesztettek – semmifajta garancia nincsen arra nézve, hogy azokat az ingatlanokat, amelyeket az egyházak megkapnak szociális, oktatási és egyéb célra, azokat arra is fogják használni. Erre a törvény nem kötelezi őket, mint ahogy egyébként nem is kötelezheti a megítélésem szerint, mert a tulajdonjog szabályait nem sértheti meg egy ilyen törvény. A tulajdonnal való rendelkezést nem korlátozhatja, a konstrukció rossz, a megítélésünk szerint.
A dolog lényege az, hogy azért keletkezik, tisztelt Salamon képviselőtársam, vagy keletkezhet a költségvetésre nézve plusz teher ebből a törvényből, mert igenis nagyon könnyen előfordulhat, hogy folyó költségvetési eszközök híján, vagy annak szűkében az egyházak rákényszerülhetnek – akár a legjobb szándékuk ellenére is –, hogy bizonyos ingatlanokat, amiket most tulajdonba kapnak, eladjanak, vállalkozásba vigyenek, más funkcióra használjanak, mint ami annak eredeti funkciója volt, például oktatási, egészségügyi célra. Ebből pedig az államnak az a kötelezettsége fog fakadni, hogyha az oktatási, szociális kapacitása az államnak lecsökken, azt pótolni kell, méghozzá pótlólagos költségvetési kiadások bevonásával, kórházakat kell majd építeni, meg iskolákat kell építeni abban az esetben, ha az egyház ezeket eladta, értékesítette, más célra használja. Én azt nem állítom, hogy ezt fogja tenni az egyház is, mi ezt nem mondtuk. Én azt mondom, hogy ez a törvény ezt a lehetőséget meghagyja. Semmifajta garanciát ez ellen nem nyújt. (Közbeszólás a jobb oldalon: Ez nem véletlen!)
Persze, hogy nem véletlen. Önnek igaza van, persze, hogy nem véletlen, én ezt értem. Csak próbálok jóhiszeműnek mutatkozni. (Derültség a bal oldalon.)
Tehát ez a probléma lényege, hogy nincs a törvényben olyanfajta garancia, amely lehetővé tenné, hogy itt az ellenzéki szektorban és a FIDESZ-padsorban ülő képviselők ne vállalnának a törvény elfogadásával olyan költségvetési terheket, amelyek abból állnak elő, hogy az egyházak – mondom még egyszer, akár szándékuktól függetlenül –, szorult anyagi helyzetükből következően kivonjanak a szociális szférából, a szociális, oktatási kapacitást csökkentve ingatlanokat, amik az állam részére később teherként jelentkeznek. Mi ezt szeretnénk elkerülni, a mi javaslatunk ezt szeretné kiküszöbölni, ezért fogalmazódott meg ez teljesen más konstrukcióban.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages