MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A Szabad Demokraták Szövetsége nevében örömmel írtam alá ezt a törvényjavaslatot azért, mert teljes mértékben egyetértünk azzal az állásponttal, hogy a jelenlegi szakszervezeti tulajdon a munkavállalók osztatlan tulajdona, arról gyakorlatilag csakis a munkavállalók jogosultak dönteni.
Örömmel csatlakoztunk azért is ehhez a javaslathoz, mert abban a pontjában is teljes mértékben egyetértünk, a Parlamentnek kötelessége azt biztosítani, hogy ez a vagyon a munkavállalói szférában történő átalakulás alatt egyben maradjon, és a szétosztása e folyamat során az átalakulással párhuzamosan haladjon.
Örömmel csatlakoztunk azért ehhez a módosító javaslathoz, mert lényegében a már tavaly nyáron Kőszeg Ferenc képviselőtársam által beterjesztett törvényjavaslat szelleméhez csatlakozik.
Örömmel csatlakoztunk azért, mert ez egy folyamat kezdete. Mint a sajtóból közismert, a parlamenti pártok többsége leült azirányban egyeztetni, hogy miként lehetne rendezni a munkavállalók jogi helyzetét, miként lehetne az üzemen belül rendezni, hogy a munkavállalókat milyen jogosítványok és jogosultságok illetik meg. Ennek a folyamatnak a keretében találkoztunk azzal a gonddal, hogy miközben az egyik oldalról erről gondolkodunk, aközben számtalan helyről keresnek meg minket munkavállalók, és számolnak be arról, hogy folyik egyfajta vagyonfelélés. Könnyen juthatunk arra a helyzetre, hogy míg a Parlament – remélhetőleg ez év végéig – meghozza az új munkatörvénykönyvét, meghozza az üzemi tanácsok választásáról szóló törvényt, remélhetőleg rendelkezik a szakszervezetek közötti választásról szóló törvényről, aközben az a vagyon, amelyet a munkavállalók az elmúlt 40 év során felhalmoztak, bizonyos tekintetben elfolyik a kezük közül.
Örömmel csatlakoztunk azért ehhez a javaslathoz, mert szellemében megfordítja a kérdést, és a kérdésfeltevése az üzemekhez, a munkahelyekhez kötődik. A vagyon-felosztást egy üzemi tanácsi választáshoz és az ezzel együtt tartandó szakszervezetek közötti választáshoz köti.
Álláspontunk szerint a szakszervezetek, az érdekképviseletek tevékenysége fokozatosan növekvő súllyal fog szerepelni az üzemekben, és az, ami a jelenlegi helyzetben az állami tulajdon túlsúlya miatt a Kormány és a konföderáció közötti egyeztetés, az Érdekegyeztető Tanács keretében működik, fokozatosan át fog terelődni az üzemekre, az üzemi tanácsok, az üzemekben működő érdekképviseleti szervek és az üzemeket vezető management közötti egyeztetésre.
Álláspontunk szerint ennek a vagyonosztásnak innét, az üzemekből kell kiindulni, s az üzemekben kell biztosítani a munkavállalóknak azt a lehetőséget, hogy megválasszák azokat a képviselőjüket, amelyek az ő érdekeiket a vállalati managementtel, illetve az ágazati, majd az országos konföderációban való szövetkezés folytán az ágazati, illetve országos szinten képviselik érdekeiket.
Örömmel csatlakoztunk azért, mert végre megszakítja azt a látszatot, hogy itt a szakszervezetek csak egy szűk vagyonról vitatkoznak, holott álláspontunk szerint ez a vagyon csak eszköze annak, hogy a szakszervezetek, az új szakszervezetek esélyegyenlőséggel lépjenek fel az üzemeken belül, és az esélyegyenlőség kereteit kihasználva próbálják meg a munkavállalók érdekeit érvényesíteni.
Megállapításunk szerint nem igaz az az állítás, amely ezzel a törvénnyel kapcsolatban gyakran napvilágot látott, hogy ez szakszervezetellenes.
Megállapításunk szerint a munkavállalók az üzemekben azokra az emberekre fognak szavazni, akikről elhiszik, hogy hitelesen képviselik őket, és az ezekre az emberekre leadott szavazatuk inkább a személyekhez fog kötődni, s nem annyira ahhoz, hogy mely szakszervezet keretében fognak ők fellépni.
Álláspontunk szerint ez nem szakszervezetellenes, hanem monopóliumellenes, egy meghatározott szakszervezeti vagyon, egy meghatározott szakszervezeti pozíció monopóliumát próbálja meggátolni, s azt próbálja elérni, hogy a munkavállalók egyenlő helyzetben, egyenlő esélyek között válasszák meg azokat a képviselőiket, akik majd az üzemen belül az ő érdekeiket képviselik.
Még egy momentumra szeretnék kitérni, ami a bizottsági üléseken, illetve a sajtóban többször elhangzott. Egyáltalán nem szokatlan az a tény, hogy a Parlament szakszervezeti ügyekbe beleavatkozik. Egyáltalán nem szokatlan abban a körben, ahol a társadalmak átalakulnak, és egy fokozatosan kiépülő demokratikus intézményrendszer kerül kialakításra. Elég hogyha csak a spanyol példára hivatkozom, ahol 1974-ben Franco halála után a spanyol parlament, az épülő spanyol demokrácia 10 éven keresztül foglalkozott ezzel a kérdéssel, s gyakorlatilag 1975-től 1985-ig tartott az a folyamat, ameddig a munkavállalói szférában a demokratikus intézményrendszer kiépült.
Ha a Parlamentet felelősség terheli ez ügyben, azt hiszem az az, hogy nem elég korán kezdett ennek a témának a megtárgyalásához, és nagyon remélem, a Magyar Parlamentben nem lesz tíz évig napirenden ez a kérdés, s nagyon remélem, hogy a magyar Parlament tanulva a nemzetközi tapasztalatokból, sokkal gyorsabban fogja rendezni ennek a szférának a demokratikus intézményrendszerét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
