CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Tisztelt Miniszter Úr! Gondolom, ön is tisztában van azzal, hogy a társadalombiztosítási ellátásból élők számára csak kétfajta válasz lenne elfogadható. Ha ön olyan kormányintézkedésekről adott volna számot, amelyek a MÁV-ot olyan helyzetbe hozzák, hogy adósságait rendezni tudja, vagy ha a pénzügyminiszter kollégája felajánlotta volna a költségvetési törvény módosítását, amely garanciát adott volna a társadalombiztosítási kifizetéseknek. Ön egyik megoldást sem ajánlotta fel.
Nem ajánlotta fel annak ellenére, hogy jelenleg is nyolc és fél milliárdos költségvetési támogatással rendelkezik a MÁV, bár nemcsak a korábbi kormányok, hanem az önök kormánya is kétmilliárddal csökkentette ezt a támogatást. Ebből a költségvetési támogatásból még mindig 2,4 milliárd a termelői ártámogatás, amelyik, nyilvánvaló, a Kormány számára egy mozgásteret adna a beavatkozáshoz. Tulajdonképpen a költségvetési törvény módosítására is lenne lehetőség, hiszen majdnem hetente módosítjuk a költségvetési törvényt sokkal kisebb tételek esetében.
Elfogadhatatlan a válasza azért is, mert ezek helyett az intézkedések helyett ön azt ajánlja, hogy a társadalombiztosítás vegyen fel hitelt. A Magyar Nemzeti Bank természetesen kamatra ad a társadalombiztosításnak hitelt.
Elfogadhatatlan a válasza azért is, mert természetesen a társadalombiztosítás nem indíthat jelenleg csődeljárást a MÁV tartozásai miatt, hiszen az ország harmadik legnagyobb közszolgálati vállalatát hozná lehetetlen helyzetbe. Az új csődtörvény azonban a MÁV-nak lehetőséget adna arra, hogy a saját adósaival szemben, akik ön szerint is tízmilliárddal tartoznak a MÁV-nak, intézkedéseket kezdeményezzen. Tulajdonképpen érthetetlen a számomra, hogy ön, a tárca vezetője egy olyan tárca vezetőjeként nem kezdeményez tárgyalásokat a társadalombiztosítással, amelyik önálló egészségügyi és jóléti vagyonnal rendelkezik, hiszen létre akarnak önök hozni, vagy létre szeretnék hozni az önálló MÁV- társadalombiztosítást.
Tárgyalások folyhatnának arról, hogy a MÁV-kórház vagy a MÁV-szanatóriumok miként mehetnének át közös társadalombiztosítási tulajdonba, akár a tartozások kiegyenlítésének fejében. De ezek a tárgyalások nem kezdődtek meg.
Nem tudom elfogadni a választ azért sem, mert éppen ezeknek a tárgyalásoknak a hiánya akadályozza majd meg az önálló vasutasbiztosítás létrehozását.
És nem tudom elfogadni a választ azért sem, mert jól tudom, hogy a MÁV vezetői és önök is kezdeményeztek a MÁV helyzetét javító intézkedéseket, megrendeltek kiváló szakértőktől egy knight-wendling-féle jelentést. De éppen ez a jelentés tájékoztat arról, hogy a MÁV önmagában nem fogja tudni a saját sorsát és a saját gazdasági helyzetét rendezni, ehhez a Kormány segítségére lenne szükség.
És tulajdonképpen azért is elfogadhatatlan ez a válasz, mert a MÁV vezetői közben arról tájékoztattak, hogy egyetlen lehetőséget látnak, hogy befizetik a járulékkorlátozásokból azt a részt, amit nem is lett volna semmi körülmények között joguk visszatartani, a 10%-os nyugdíjjárulékot. A társadalombiztosítás vezetőinek nincs joga beleegyezni abba, hogy ilyen kintlévőségek kint maradjanak. Azt gondolom, ehhez a Parlamentnek kellene dönteni. Ezért, bár személyes szimpátiával kísérem figyelemmel a MÁV helyzetét, és megértem az Ön nehézségeit, a választ nem tudom elfogadni, és képviselőtársaimnak sem ajánlom, hogy fogadják el azt.
Határozathozatal
