BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP):
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP):
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Miután példamutatóan rövid pénzügyminiszteri expozé hangzott el, én is megpróbálok rövid lenni.
Könnyebb helyzetben lenne a Parlament minden bizonnyal, hogyha az eredeti határidőben, tehát április 30-ig lett volna alkalma tárgyalnia a költségvetés első negyedéves gazdálkodásának teljesítéséről szóló beszámolót; de hát ma június 17-e van. Ennek vannak előnyei és vannak hátrányai. Előnye az, hogy lényegesen többet ismerünk a folyamatokról, a kockázatok mértékét is jobban vagyunk képesek megítélni, és azt gondolom, miként erről Kupa Mihály beszélt, nagyjából látjuk azokat a neuralgikus pontokat is, amelyek minden bizonnyal a költségvetés módosításához fognak vezetni. Nehezebb az ügy azért, mert ugyanakkor még mindig nincs olyan helyzetben sem a Kormány, sem az Országgyűlés, hogy a kétségkívül átmeneti és rendkívül nehéz gazdasági esztendő nehezen prognosztizálható, nehezen belátható gazdasági folyamatai alapján most azonnal nagyon konkrét előirányzat-módosító indítványokat tegyen, és ezekről döntsön.
Én úgy gondolom, hogy azok a gazdasági folyamatok, amelyekről a beszámoló beszél, és amelyeket azóta két eltelt hónap folyamatai is többé-kevésbé megerősítenek, néhány ponton előrevetítik a költségvetési előirányzatokat fenyegető veszélyeket. A gazdaságban minimum négy olyan folyamat zajlik, amelyek erőteljesen hatnak a költségvetési előirányzatokra. Nem feltétlenül fontossági sorrendben, vázlatosan ismertetném ezeket.
A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok és kereskedelmi kapcsolatok konkrét alakulása befolyásolhatja a költségvetés bevételi és kiadási előirányzatait egyaránt. Mentsenek fel attól, hogy a részletekbe belemenjek. Nyilvánvalóan a vállalkozási nyereségadó alakulása, a vám- és importbevételek alakulása, más oldalról egy esetleges piaci kényszer átmeneti költségvetési támogatással történő honorálása mind-mind olyan ügyek, amelyek nem kis mértékben befolyásolhatják az erre az évre jóváhagyott előirányzatokat.
A privatizációs folyamat bonyolítása és végeredménye sem közömbös a költségvetés előirányzatainak alakulása szempontjából; nem közömbös egyfelől direkt módon a költségvetés bevételeinek, illetve az állami adósság csökkentése szempontjából. Ebből a szempontból nem közömbös, hogy hogyan alakulnak a költségvetés folyó kamatkiadásai, de nem kizárólag a direkt, hanem az indirekt költségvetési vagy gazdasági hatások miatt is fontos, hiszen amennyire képes ez a folyamat felgyorsulni, felerősödni és az eredetileg tervezett 40-50 milliárdos bevétel közelébe kerülni, az nyilvánvalóan kihat a gazdaság extenzív területeinek esetleg gyorsabb ütemű növekedésére is. Ha ezek a folyamatok olyan lassúak, mint voltak az első öt hónapban – ugye e pillanatban 4 és fél milliárd forint a 40-50 közötti prognózisból az elért bevétel –, akkor nyilvánvalóan az kedvezőtlenül hat a gazdasági folyamatokra is.
Válsággócok léteznek ebben a gazdaságban és ebben a társadalomban, Kupa Mihály néhányat ezek közül említett. Azt hiszem, nem érdektelen felemlíteni, hogy ilyennek tekinthetők az önkormányzatok pénzügyei. Hadd utaljak a parlamenti vitára, amely az önkormányzatok céltámogatása ügyében 2,3 milliárd forintos, jogosnak ítélt támogatás döntését tartotta függőben, nem a Kormány szándékai ellenére, hanem a Kormány szándékai mellett. Igaz, ott van egy kis kibúvó, hogy netán nem a †91-es esztendőben, hanem esetleg †92-re vállalna a Kormány kötelezettséget. Azt gondolom, ez mindenféleképpen olyan jelenség, amit még jó lenne ebben az esztendőben elrendezni. Maga az anyag is beszél arról, hogy jónéhány olyan információs probléma van, amely az önkormányzatok egy részét nem juttatja hozzá a normatív állami támogatáshoz.
Késnek azok a bizonyos mutatószámok, amelyek alapján önkormányzatok megkaphatják ezeket a normatív támogatásokat. Jó néhány kis önkormányzatnál ez ma már a feladatok ellátását veszélyeztethető finanszírozási probléma. A válsággócok között kell említeni azokat a szociális feszültségeket, amelyek között egy-egy ilyen példaszerűen az elmúlt hetekben felerősödött. Messze nem teljes körről van itt szó. Nyilván ezeknek a feszültségeknek a problémája lényegesen szélesebb körű annál, mint amit a Kormány és a szakszervezetek képviselői egymással tárgyaltak.
Ma már tudjuk, hogy van valamiféle belső megállapodás, amely minden bizonnyal a költségvetési előirányzatok módosítását fogja szükségessé tenni, feltehetően nem a harmadik negyedévben, hanem esetleg még ennél korábban. Ilyen a munkanélküliség ügye, amire a pénzügyminiszteri expozé utalt, és nagy valószínűséggel lehet azzal számolni, hogy a szolidaritási alap költségvetési előirányzatai gyorsuló és növekvő számú munkanélküliség mellett nem lesznek elégségesek. Ilyen nyilvánvalóan a mezőgazdasági termelés, amely részben összefügg a szovjet piacvesztés problémájával, részben összefügg a vártnál minden bizonnyal magasabb mezőgazdasági termeléssel.
Ugyancsak fontos elem, amely befolyásolja a költségvetés előirányzatait, az inflációs folyamatok dolga. Ha minden úgy alakul, ahogy e pillanatban látszik – ez mindenféleképpen pozitív –, nevezetesen a prognosztizált felső határon belül tartható az infláció, akkor a költségvetést nagy meglepetések nem fogják érni. Néhány ponton kellemes meglepetések érhetik: személyi jövedelemadó és más élőmunkához kötött jövedelemcentralizációs formák esetében, de nagy, az eredetileg tervezettnél durvább kompenzációs igények nem fognak valószínűleg fölmerülni. Ha azonban ezek a folyamatok bármilyen oknál fogva – a kárpótlás gyorsabb ütemű elindítása a második félévben, egy esetleges szovjet piacvesztés megelőzése költségvetési támogatásokkal vagy olcsó hitellel – fölrúghatja és fölgyorsíthatja ezeket az inflációs folyamatokat, akkor ez is befolyást gyakorol a költségvetésre. Mindent összevetve, tisztelt Ház, azt gondolom, hogy túlságosan optimista az a határozati javaslat, amely – hangsúlyozom – az első negyedév alapján még áprilisban az akkori elemzések alapján született, és amely kategorikusan kijelenti, hogy a Kormány nem látja indokoltnak az 1991. évi költségvetés előirányzatainak módosítását. Ez a bűvészmutatvány, a "most" szócska persze valamit enyhít az ügyön, de alapvetően a problémát nem oldja fel. Őszintén szólva meglep engem az a merev ellenállás mindenfajta költségvetési módosítási szándék iránt. Azért lep meg, mert a pénzügyminiszter maga elismeri, hogy valószínűleg ezt megelőzően, tehát a módosítási javaslatban szereplő harmadik negyedévet megelőzően maga fogja beterjeszteni azokat a módosító indítványokat, amelyek megérettek, és amelyeket el kell intézni.
Nem értem, miért ez a merev elzárkózás az egyébként elkerülhetetlen módosítási ügyekkel szemben. Az én módosító indítványom – frakciónk lényeges álláspontja, hogy ennek elfogadása esetén támogatja a beszámoló elfogadását – nem arra vonatkozik, hogy valamiféle biankó kötelezettséget szabjon a Kormány számára. Pontosan arra vonatkozik, hogy az érett ügyekben szülessenek meg azok a kormányzati javaslatok, amelyek alapján a költségvetés módosításával a Parlament képes a feszültséget csökkenteni. Erről van szó, ezért ajánljuk azt, amit egyébként sajnos a költségvetési bizottság nagyon szoros – 12:10 – szavazati aránnyal elvetett, de aminek a gyakorlati megvalósítása, akár elfogadja a Parlament a módosító indítványt, akár nem, így is be fog következni, hiszen a költségvetés eredeti előirányzatai nyilvánvalóan nem tarthatók. Köszönöm szépen. (Taps.)
