BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Kormány az Országgyűlés határozatának megfelelően természetesen nem kívánja itt a részletes álláspontját a képviselői módosító indítvánnyal kapcsolatban kifejteni, mégis szükséges lenne gyorsan Glattfelder képviselő úr hozzászólása kapcsán néhány alapvető félreértésre rámutatnom. Azt hiszem, hogy ez a vitának az eredményességéhez hozzátartozik.
Mindenekelőtt a 21. §-sal kapcsolatos megállapítása szorul korrekcióra, amely szerint – most a módosításról beszélek – ő azt véleményezi, hogy nincsen tisztázva az, hogy csak a saját jogán megillető kárpótlási jegyekkel kapcsolatban jogosult-e az árverésen részt venni az igényjogosult, vagy pedig mód van arra is, hogy az összevásárolt kárpótlási jegyekkel mint értékpapírokkal ezen a liciten részt vegyen. Egyszerű elolvasás alapján, azt hiszem, a dolog tisztázható, hiszen azt tartalmazza a szöveg, hogy "az őt megillető kárpótlási jegyekkel az a… jogosult vehet részt, aki megfelel a három kategóriának". Én azt hiszem, hogy ez egy egyszerű félreértés.
Ahogy Glattfelder Béla úr számon kérte a javaslattevőtől, Kónya Imre képviselő úrtól – akinek a munkájában, azt hiszem, nem fogunk nagy titkot elárulni, a Kormány szakértői, nevezetesen az Igazságügyi Minisztérium szakértői is részt vettek – a nyelvhelyességet és a nyelvtani értelmezést, azt hiszem, akkor itt erre mód van, hogy erre rámutassak. A másik: számon kérte Glattfelder képviselő úr, hogy miért nem ad árverési megoldást, vagy miért csak a földdel kapcsolatban ad árverési megoldást vagy javaslatot ez a módosítás, holott a kárpótlási jegyek egyik felhasználási területét illetően az önkormányzati tulajdonba kerülő lakás tekintetében ezt a most még állami tulajdonú kört illető elfogadási kötelezettséget minden további nélkül, tehát külön eljárás nélkül teszi a javaslat a törvény módosításának tárgyává. Nos, azért nem tudunk ilyen javaslatot tenni, mert nem tárgya ennek a törvénynek annak a kidolgozása, hogy hogyan fogják majd az önkormányzati tulajdonba kerülő lakásokat értékesíteni az arra jogosult önkormányzatok. Hát hogyan lehetne a kárpótlási törvényben előírni egy még át nem adott vagyontömeg értékesítési módját illetően azt, hogy ilyen vagy olyan módszerrel, ilyen vagy olyan értékkialakítással járjanak el az önkormányzatok. Mint ahogy arra sincsen a javaslatban egyáltalán semmilyen rendelkezés, hogy az állami vagyontömeget, amelyet a privatizációs folyamatban a kárpótlási jegyekkel meg lehet szerezni, vajon milyen módon, árverési úton vagy egyéb módon lehetséges megszerezni a jogosult számára. Ezért kellett – és ezt a képviselő nyilván jól tudja – olyan javaslatot kidolgozni, amely csak a földdel kapcsolatban tartalmaz piaci érték alapját képező vagy arra utaló folyamatot, mert az Alkotmánybíróság pontosan a kifogás tárgyává tett rendelkezést illető döntésével azt írta elő, hogy nem lehetséges olyan eredménynek a megszületése, hogy valaki tulajdonképpen az eltérő számítási mód alapján, értékviszonyok figyelembevétele nélkül ugyanolyan eredményre jusson, mint a föld elvételkori időpontjában fennállt aranykorona szerint számított értékelés. Természetesen ez a megoldás, tehát az értékkialakítás csak a föld tekintetében követendő eljárásra vonatkozhatott.
A harmadik tévedés, amely a felszólalás kapcsán itt hirtelen jegyzetelés alapján nyomon követhető volt, hogy szerinte csak az egykori tulajdonosokat – gondolom, a földtulajdonosokat – jogosítja itt a kétszeres visszaszerzés lehetőségére ez a szabály, amely szerint a licitálás alapján az aranykorona-érték felére, tehát 500 forintra csökkentett összegben is, végső soron egy minimális összegben a vételi jogot ily módon gyakorolni lehet. Nem, természetesen a 21. § alapján valamennyi kárpótlásra jogosultat, tehát nemcsak a földben károsodott kárpótlási jogosultat megilleti ez a lehetőség, hogy végeredményben az aranykorona-értéknek a fele összegén, ha így alakul az árverés, megszerezzék az egyéb feltételek vállalása esetén a földet.
Még egy apróságot – és azt hiszem, szükséges lenne ezt részletesen felolvasni –: felrótta a 21. § (1) bekezdésének nyelvtani értelmezése kapcsán, nem vitásan annak nehézkes fogalmazásából adódóan azt, hogy itt valami kimaradt, esetleg ez egy gépelési hiba. Nincsen gépelési hiba, képviselő úr. Én felolvasnám engedelmükkel ezt a bekezdést, egy kicsit - még egyszer mondom – nehéz talán első hallásra felfogni az értelmét. Arról van benne szó, hogy be kell számítani azokat az értékeket, amelyek egyébként az értéknövekedés állami támogatással csökkentett módján számítva jogosulatlanul illetnék meg a kárpótlásra jogosultat, tehát gyakorlatilag a jogalap nélküli gazdagodást kívánná elkerülni a javaslat. Az van a szövegben, hogy "a kárpótlásra jogosult az általa megvásárolt termőföld aranykorona-értékben ki nem fejezett értéknövekedésének állami támogatással csökkentett összegű megtérítésére köteles a földet az árverésen eladó részére" – magyarul a téesz részére, vagy hogyha állami gazdaságról van szó, akkor állami gazdaság részére. Egy kicsit hátra került az alany, én nem vitatom, valószínűleg a hirtelen fogalmazás következtében, de korrekt, teljesen pontos a fogalmazás. Lehetne szebbet találni helyette, de értelmezés alapján egyértelmű, hogy mi a javaslattevő szándéka.
Befejezve a gondolatot egyúttal szeretnék még válaszolni Hack Péter képviselő úrnak a miniszterelnök úr részére holnaputánra címzett interpellációjára, hogy tulajdonképpen mi a Kormány álláspontja a kárpótlási törvényhez benyújtott javaslattal kapcsolatban. Remélem, kielégítő a válasz, és nem lesz már késő holnapután, esetleg a válasz elmaradása esetén ennek az interpellációnak egy későbbeni megválaszolása. Nos, azonos…
