GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ):
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ):
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A FIDESZ szónokai a kárpótlási törvény általános vitájában kifejtették, hogy gazdasági, jogi és igazságossági szempontból elutasítják a törvénytervezetet.
Semmilyen körülmény nem kényszerít minket arra, hogy gazdasági és igazságossági szempontból felülbíráljuk korábbi álláspontunkat. Alkotmányjogi aggályainkat pedig az Alkotmánybíróságnak a törvénnyel kapcsolatos határozata alapján részben igazoltnak is tekinthetjük.
A helyzet megoldásának kulcsa ismét a kormánypárti képviselők kezében van. Az ellenzék pártjai csupán reménykedhetnek abban, hogy a kormánytöbbség ezúttal egy, az alapvető követelményeknek megfelelő törvényt fog elfogadni. Eddigi tapasztalataink alapján úgy véljük, ennek rendkívül csekély az esélye, hiszen a kormányzó pártok között politikai konszenzus nem jött létre, a Kisgazdapárt és az MDF álláspontja nem közeledett egymáshoz. Sőt, a kárpótlási jegyek pénzre válthatóságának kérdésében a Kisgazdapárt most elvetette a súlykot.
A FIDESZ célja a törvényjavaslat vitájában az, hogy a részletes vita keretei között a kormányzó pártokat olyan módon befolyásolja, hogy az alkotmányjogi és a gazdasági szempontok az eddigieknél lényegesen jobban érvényesülhessenek, és lehetőleg mihamarabb véget érjen ez az áldatlan vergődés. Sajnos ennek a kérdésnek a gyors megoldását lehetővé tevő eljárás helyett – miszerint a Kormány által visszavont törvényjavaslat a koalíciós pártok egyeztetése után kerül újra a Parlament elé – a kormányzó pártok a részletes vita újbóli megnyitása mellett foglaltak állást, amely egy lényegesen hosszadalmasabb eljárást eredményezett.
Gondoljanak bele, tisztelt Képviselőtársaim, az Alkotmánybíróság határozatának kihirdetése óta majdnem egy hónap telt el. A kormányzó pártok döntésüket azzal indokolták, hogy csupán az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek minősített 3 szakaszt és a törvény ezekkel összefüggő szakaszait szabad módosítani. Nyilván nem figyeltek fel arra, hogy a 3 alkotmányellenes paragrafus a 25 paragrafusos törvényből 19-cel áll szoros összefüggésben. Ezért az MDF javaslatában szereplő két új koncepcionális elem – az árverés és a vállalkozói hitel – bevezetése gyakorlatilag a törvényjavaslat újrakodifikálását tette szükségessé.
A törvény megvitatásának elhúzódása már eddig is azt eredményezte, hogy a Kormány által beterjesztett szövetkezeti törvényt és más fontos gazdasági törvényeket nem tudjuk majd elfogadni a nyári szünet előtt, pedig azok megítélésünk szerint lényegesen fontosabbak lennének, mint a kárpótlási törvény. Különösen akkor lenne kár az elfecsérelt időért, ha a kormánypártok politikai céljainak s az Alkotmány összeférhetetlenségének következtében a tisztelt Ház újra egy alkotmányellenes törvényt fogadna el. Várható ugyanis, hogy a törvény által hátrányosan érintettek, a szövetkezeti tagok, az önkormányzatok és azok, akiket a törvény hátrányosan megkülönböztet, érdekeik védelméért az Alkotmánybírósághoz fordulnak majd. Ez azzal a veszéllyel járhat, hogy ez esetben újabb hónapokat kell majd a kárpótlás ügyével foglalkozni.
Vajon remélhetjük-e a benyújtott módosító javaslatok elfogadásától, hogy nem ez fog történni? Tisztelt Képviselőtársaim! Először vizsgáljuk meg az MDF képviselőcsoportja által benyújtott módosítójavaslat-csomagot. A javaslat egyik új eleme az árverés. A törvény 21. §-ának (1) bekezdése szerint az árverésen az a kárpótlásra jogosult vehet részt, akit e törvény alapján kárpótlási jegy illet meg. Ez a megfogalmazás igen pontatlan. Nem egyértelmű, hogy azt jelenti-e, hogy a kárpótlásra jogosult, mivel a kárpótlási jegy a törvény szerint átruházható értékpapír, a kárpótlási jegyek másodlagos piacán vásárolt kárpótlási jegyeit is felhasználhatja a licitálás és a 7. § (2) bekezdésében említett önkormányzati lakásvásárlás során, és ha igen, akkor mi az alapja annak a megkülönböztetésnek, miszerint egyesek, a kárpótoltak, vásárolt értékpapírokkal vehetnek részt az árverésen, míg mások nem. Különösen aggályos ez azért, mert bár a törvény az 1. § (1) bekezdésében elismeri az 1939 és 1949 közötti időben tulajdoni sérelmet szenvedettek kárpótlásra jogosultságát, de a jogosultság igazolását és a kárpótlás végrehajtását egy későbbi időpontban látja csak végrehajthatónak, ami ezen személyek számára súlyos hátrányt jelent. Továbbá ennek a törvénynek a végrehajtását meghiúsíthatja, hogy ezeket a személyeket ugyanolyan elvek alapján lehessen a későbbiek során kárpótolni, mint az 1949 után sérelmet szenvedetteket. A törvény azáltal, hogy például a szövetkezetek földalapon túli összes földjére vételi jogot állapít meg, azzal az eredménnyel járhat, megakadályozza azt, hogy a később kárpótlandók közül bárki földre válthassa a kárpótlási jegyet, ezáltal később ki nem egyenlíthető megkülönböztetéshez vezet, miután a kárpótlás fedezetéül szolgáló alapot pótolhatatlanul elvonja.
Az MDF módosító javaslata szerint az árverésen az a kárpótlásra jogosult vehet részt, akinek az elvett termőföldje a szövetkezet tulajdonában vagy használatában van, aki termőföldet árverező szövetkezetnek 1991. január 1-jén és az árverés időpontjában is tagja, vagy akinek június 1-jén a termőföld szerinti településen állandó lakóhelye volt.
Az ezeknek a feltételeknek nem megfelelő kárpótlásra jogosultaknak a kizárása a licitálásra jogosultak köréből nyilvánvalóan a kizárt személyek önkényes megkülönböztetését jelenti, mivel a megkülönböztetés alapja egy múltbéli állapot, amelynek semmi köze nincs ahhoz, hogy az illető meg kívánja-e, meg tudja-e művelni a földet. Különösen alaptalan ez a diszkrimináció azért, mert a törvény azáltal, hogy az új tulajdonosok számára csupán a mezőgazdasági hasznosítás kötelezettségét írja elő, lehetővé teszi a föld bérbeadását is, földet bérbeadni pedig bárki képes, függetlenül attól, hogy tsz-tag-e vagy sem, helyben lakó-e vagy sem. Itt megjegyzem, hogy igen helytelen, hogy a törvény 23. § (2) bekezdése a művelési kötelezettség megszegését a földtulajdon államosításával kívánja szankcionálni. Nyilvánvaló, hogy a törvény alapján szerzett tulajdont is csak az Alkotmánynak megfelelő kisajátítási eljárás során lehet elvonni, ezért szerencsésebb lenne, ha a törvény csupán használati jogot adna az adott földterületre, amely a kötelezettségek elmulasztása esetén megszűnne, és a tulajdonjog csak öt év letelte után születne.
Megítélésem szerint a művelési kötelezettség megállapítása egy általános mezőgazdasági túltermelési válság közepette igencsak anakronisztikusnak tűnik. Súlyos hiba, hogy a javaslat nem tisztázza, vajon a föld eladása, bérbeadása esetén terhel-e valakit ez a szankció, és ha igen, akkor kit, esetleg a jóhiszemű tulajdonszerzőt, hiszen ennek a kérdésnek a tisztázatlansága veszélyeztetheti az annyira áhított tulajdonjog-biztonságot.
Igen nagy csalódást okozott az MDF módosító javaslatának az a része, amely a szövetkezeti tagok és alkalmazottak részére elkülönítendő földalapról rendelkezik. A gazdasági bizottságban kialakult konszenzus szerint, amelyet egyszer már elfogadott a tisztelt Ház, a tagok részére fejenként 30, a tsz és az állami gazdasági alkalmazottak részére 20 aranykoronát kell elkülöníteni. Az MDF módosító javaslatának 17. § (1) bekezdése ezt a földterületet jelentősen csökkenteni kívánja azáltal, hogy az összes kijelölhető földterületet az üzem földjeinek 50%-ában maximálja.
Ugyanennek a paragrafusnak a (2) bekezdése újabb szűkítést tartalmaz, mert csak azon dolgozók számára engedélyezi a földalap-elkülönítést, akik az (1) bekezdésben említettnél kisebb földtulajdonnal rendelkeznek. Szeretném tudni, mi az alkotmányos alapja azon tsz-tagok és alkalmazottak megkülönböztetésének, akik egy múltbéli időpontban rendelkeztek földtulajdonnal és akik nem rendelkeztek. Miért diszkriminálják azt a személyt, aki tsz-tagságától, foglalkozásából függetlenül földet birtokolt, de egyébként ugyanolyan két lábon járó ember, mint bármelyik másik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Sok kérdés vetődik fel a törvény 22. §-ában írt árverezési koncepcióval kapcsolatban is, amely a volt tulajdonosok közül csak azok számára teszi lehetővé az árverési procedúrát, akik kárpótlási jegyeiket termőföldre kívánják cserélni, míg az önkormányzati lakások esetében az önkormányzat szabadon dönthet arról, hogy milyen módon kívánja értékesíteni a lakásait. A törvény ezeket csupán arra kötelezi, hogy a kárpótlási jegyeket névértékben, fizetőeszközként elfogadják. Megjegyzem, ez nyilvánvalóan a lakásárak emelkedését idézi majd elő, megnehezítve nemcsak a kárpótlási jegyek tulajdonosainak lakásszerzési lehetőségét, hanem például a kárpótlási jegyekkel nem rendelkező fiatalokét is.
A földre áhítozók számára az árverés azonban igen sok előnyt rejteget, még ha az idegen is a magyar nép lelkületétől, ahogy azt a múlt héten egyik Kisgazda képviselőtársam állította, és egy másik most a felszólalásában megismételte. Az MDF módosító javaslata ugyanis egy olyan zárt rendszerű árverést kíván megvalósítani, amelyen csak a 21. §-ban foglalt feltételeknek megfelelő személyek vehetnek részt kárpótlási jegyeikkel.
Mivel a licitálásra jogosultak köre viszonylag igen szűk, nagyon nagy az esélye annak, hogy az árverést megelőzően a jogosultak, ha csak egy cseppnyi eszük is van, megállapodnak abban, hogy mindannyian a legalacsonyabb vételi árra törekednek. Ez a módosító javaslat szerint 500 Ft/aranykorona. Ez pont a fele a kár mértékének kiszámításakor használt 1000 Ft/aranykorona értéknek. Ez azt jelenti, hogy az egykori tulajdonosok ebben a rendszerben eredeti tulajdonuknak akár a kétszeresét is visszaszerezhetik, miközben más tulajdonosoknak erre nincs lehetőségük.
A törvény súlyos hiányossága, hogy nem rendelkezik arról, hogy a licitálás tulajdonképpen mire is folyik: aranykoronára, a tsz által kijelölt földterületre? Hogyan alakulnak ki a földbirtokok, hogyan rendezik a felmerülő vitás kérdéseket? Azt hiszem, ezek olyan súlyú koncepcionális kérdések, amelyeknek az eldöntését nem bízhatja a törvényhozás alacsonyabb rendű jogszabályokra, a 22. § (2) bekezdésében megígért végrehajtási rendeletre.
Az árverésen túl a mezőgazdasági vállalkozói hitelek szolgálják a földtulajdonra vágyók további kedvezményezését. Az MDF módosító javaslatának ezzel a részével kívánja kárpótolni a Kisgazdapártnak mindazt a kárt, amit a földtulajdon után járó kárösszegnek a degressziós táblába való besorolása jelent.
Ennek a megoldásnak a lényege azonban – szemben a korábbi földtulajdonosokat egyértelműen pozitívan kedvezményező megoldásokkal – az, hogy a volt földtulajdonosok közül csak azokat részesíti előnyben, akik öt éven keresztül hajlandók lemondani a mezőgazdasági kistermelőknek járó adókedvezményekről és a VÁNYÁ-t fizeti.
A javaslat nem tartalmaz utalást arra, hogy azok a licitálásra nem jogosultak, akik hasonló feltételek mellett kívánnának mezőgazdasági vállalkozói támogatást élvezni, miért nem jogosultak arra. Vajon mi az alapja a licitálásra jogosultak és a mezőgazdasági vállalkozók megkülönböztetésének?
Nem egyértelmű az sem, hogy a 24. § (2) bekezdése szerint hogyan állapítható meg, hogy a jogosult nem folytat mezőgazdasági vállalkozói tevékenységet. Vajon mezőgazdasági vállalkozónak tekintendő-e az a személy, aki a jelen törvény alapján felvett földjeinek a felét bérbeadja és a másik felén gazdálkodik, és VÁNYÁ-t fizet, vagy talán ez esetben csak félig tekinthető vállalkozónak?
Szintén a 24. § (2) bekezdésében olvashatjuk, hogy ilyen esetben a támogatás hitellé alakul át, de azt már sehol sem olvashatjuk, hogy milyen futamidővel és milyen kamattal. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nélkül az egész koncepció értékelhetetlen.
Mivel a részletes vitában vagyunk, felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét egy, az MDF módosító javaslataiban található kodifikációs hibára. A 25. § (1) bekezdése ellentétes a jogalkotásokról szóló törvénnyel, mely szerint a törvényeket a magyar nyelv szabályai szerint közérthetően kell megfogalmazni. Ez a bekezdés azonban teljesen értelmezhetetlen. Vélhetően gépelési hiba folytán kimaradt néhány szó. Javaslom, Kisgazda nagyválasztmány ide vagy oda, értelmetlen szóhalmazt mégse fogadjon el a koalíció. (Zaj.) A Független Kisgazdapárt módosító javaslatát nem szükséges az MDF-éhez hasonlóan hosszasan boncolgatni, hiszen erről már az első pillanatban látszik, hogy végrehajthatatlan. A Független Kisgazdapárt a földtulajdonosok alkotmányellenes kivételezettségét úgy kívánja megszüntetni, hogy a nem földtulajdonosok számára is azokéval egyenlő mértékű kárpótlást kíván adni. Ez a javaslat egy gyors számítás alapján a legrosszabb esetben akár száz százalékkal is növelheti a kárpótlás amúgy is tetemes összegét.
Ráadásul a javaslattevő – a "ha már lúd, legyen kövér" elv alapján – azt indítványozza, hogy a kárpótlási jegyeket öt év elteltével készpénzre lehessen váltani. Ennek a javaslatnak az elfogadása azt eredményezné, hogy a kárpótlás első öt évében senki nem költené el a kárpótlási jegyeit azokra a felajánlott, kétes értékű állami vagyonokra, amelyeket megvásárolhatna. Az öt év letelte után azonban a készpénzre váltás lavinája indulna el óriási inflációt gerjesztve, kártyavárként döntve romba az addig talán már lábadozó magyar gazdaságot.
Tisztelt Országgyűlés! Végezetül szeretném leszögezni a FIDESZ parlamenti frakciójának véleményét az MDF és a Kisgazdapárt által benyújtott módosító javaslatokról és általában a kárpótlás ügyéről.
Megítélésünk szerint a benyújtott módosító javaslatok nem képesek feloldani azt a feszültséget, amely a volt tulajdonosok teljes körű kárpótlásának igénye, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és a gazdasági racionalitás között feszül. Az MDF több módosító javaslata is önkényes diszkriminációt tartalmaz, például a kárpótlásban nem részesülő mezőgazdasági vállalkozókkal, a földtulajdonnal rendelkező tsz-tagokkal szemben. E mellett a javaslat néhány részlete végiggondolatlan és végrehajthatatlan. A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja indítványának megfogalmazásakor láthatóan teljesen figyelmen kívül hagyta a gazdasági szempontokat.
Véleményünk szerint a kárpótlási törvény kijavítására tett kísérletek sikertelenségének oka nem annyira a sietség, sokkal inkább az, hogy a javaslattevők javaslataikat egy alapvetően rossz koncepció alapján készítették el. Nem csupán arra gondolok, hogy gyakorlatilag megoldhatatlan a volt földtulajdonosoknak teljes körű kárpótlást nyújtani olyan módon, hogy az egyben ne eredményezné a részleges kárpótlásban részesülő egyéb volt tulajdonosok diszkriminálását, hanem arra is, hogy hibás – és ezért a FIDESZ parlamenti frakciója számára elfogadhatatlan – a kárpótlásnak a privatizációs folyamattal való összekapcsolása. Mi az általános vitában ezzel a koncepcióval szemben terjesztettük elő a szimbolikus jóvátételről szóló alternatív javaslatunkat. Ennek újbóli kifejtésére a részletes vitában nem volt lehetőségünk, de ígérjük: abban az esetben, ha a tisztelt Ház a módosító javaslatokkal együtt a kárpótlási törvényt elvetné, a szimbolikus jóvátételre vonatkozó javaslatunkat megfontolásra ismét a tisztelt Ház elé terjesztjük. Köszönöm szíves figyelmüket és türelmüket. (Taps a bal oldalon.)
