NAGY FERENC JÓZSEF (FKgP):…tisztelet a kivételnek, új gazdái. Azt hiszem, minden helységben vannak ennek nyilvántartott beszédes …
NAGY FERENC JÓZSEF (FKgP):…tisztelet a kivételnek, új gazdái. Azt hiszem, minden helységben vannak ennek nyilvántartott beszédes példái, melyeket nem lehet elhallgatni, bár ez kétségkívül kényesebb, mint a nehézségekkel nyíltan szembenézni és meg is oldani azokat, hogy a társadalom igazságérzetét helyreállítsuk, és a 40 év sebeit begyógyítsuk.
NAGY FERENC JÓZSEF (FKgP):…tisztelet a kivételnek, új gazdái. Azt hiszem, minden helységben vannak ennek nyilvántartott beszédes példái, melyeket nem lehet elhallgatni, bár ez kétségkívül kényesebb, mint a nehézségekkel nyíltan szembenézni és meg is oldani azokat, hogy a társadalom igazságérzetét helyreállítsuk, és a 40 év sebeit begyógyítsuk. Igaz az a megállapítás is, hogy egész társadalmunkat, a munkásságot és a kontraszelekció által mellőzött értelmiséget sem kényeztette el megélhetésében, éleszínvonalban a pártállam. (Zaj.) De a parasztságot, a városi kisiparosokat, kereskedőket, gyűjtőnéven az osztályidegeneket is ugyanúgy sújtották a megélhetés általános nehézségei, tetézve a vagyontalanítás szörnyű gyakorlatával. (Mozgás.)
Nehéz dolgok ezek kétségkívül, de ha elfogadjuk a megoldás törvényes, jogos szükségességét, ez a megoldás segít a kivitelezésben.
A magam részéről mint tényt tudomásul veszem az ellenzék százalékos jelenlétét, másságát, (ellentmondások és zaj) de nekik is tudomásul kell venniük azt az időszakot, amelyet orvosolni akarunk, még ha nem is élték át már csak koruknál fogva sem, esetleg a másik oldalon, gyermekként.
Ez az alapja a jövő indításának, belpolitikai életünk stabilizálásának, Európához való felzárkózásunknak: felismerése annak, hogy az az út, amelyen indítva lettek, azok a tanok: ateizmus, marxizmus-leninizmus, internacionalizmus – zsákutcába vezettek, gazdasági csődtömeget, társadalmi zűrzavart eredményeztek. A tények tudomásul vétele, hogy ez nemcsak magyar jelenség, hanem a kommunista rendszer összeomlása, ebből következik a rendszerből maradt struktúra lebontása és az ebből származó károk, törvénysértések jogi, emberi rendezése.
Jut eszembe egy képviselő felszólalása még az előző ciklusból a 80-as évek végén, miszerint a hóhérok együtt vannak jelen az áldozatokkal. Bátor kijelentés volt ez az akkori légkörben, és ugyanilyen bátran kell az elmaradt dolgainkat közösen rendezni.
Ha már – miért, miért sem, belső-külső, nem látható okokból, szemérmességből, politikai gyakorlatlanságból – elmulasztottuk 14 hónappal ezelőtt a diktatúra törvényeit kidobni a történelem lomtárába, akkor az előbbi felismerésekből találjuk meg a modus vivendit, hogy a békés átmenetet, amelynek óriási eredménye, hogy nem folyt vér, úgy fejezzük be, hogy ne csak a felső vezető személyekben történt változást érzékelje társadalmunk, hanem minden párt választási ígéreteit, a volt politikai személyek megmérettetését, szembesítését és a vagyoni felmérést, elszámoltatást is végre kell hajtani az igazság, törvény szellemében emberhez méltóan, nem úgy, ahogyan velük szemben tette a diktatúra. (Taps.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság az április 24-én elfogadott kárpótlási törvényt a köztársasági elnök közbenjárására négy pontban alkotmányellenesnek értékelte.
Az első a kiindulási időpont módosítása, mely nem idegen eredeti elképzeléseinktől, a 600/1945-ös földreform után bekövetkezett tulajdonváltozások sérelmeinek rendezésétől. Természetesnek, jogosnak tartjuk, hogy a 45 előtti sérelmeket rendezzük a nemzetiségekkel, zsidósággal történt sérelmekkel együtt. Emlékszem, 1946-ban mint nemzeti bizottsági tag, a svábság vállalta volna, hogy kifizeti a 300 millió dolláros háborús jóvátételt a Szovjetuniónak, csak ne telepítsük ki őket otthonukból, hazájukból.
A lakásokra vonatkozó megoldás szorosan kapcsolódik az önkormányzati, helyhatósági kérdéskörbe, hiszen az államosított házak, épületek a volt tanácsok kezelésébe, használatába kerültek. Mint a helyi ismeretek legilletékesebb testületei, hiszem, hogy e kérdés megoldásában legtöbbet tehetnek.
A termőföld esetében nem lehet visszalépni a már elfogadott 50 hektár csökkentés nélküli kárpótlásától.
Ha egészséges s főleg hatékony gazdaságokat kívánunk létrehozni, az alapfeltétele e célnak. Hiszem, hogy a meglévő nagyüzemek mint tények kiindulási alapjai lesznek a magántulajdonon alapuló valós szövetkezésnek, társasgazdaságoknak. Megvan ehhez az 50 ezer agrárszakember, a szükséges lóerő, munkagépek, technológiák, melyekre lehet építeni s ebből kiindulni, csupán megértést, korrekt partneri kapcsolatokat kell megvalósítani a megbékélés, együttműködés terén, hiszen magánvállalkozónak, szövetkezetnek közös a léte, megélhetése a földből, mezőgazdaságból.
Nem félek attól, hogy csökken az élelmiszerellátás. De a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás áttérést, átértékelést eredményez a termelés, termékek vonalán minőségi és mennyiségi vonatkozásban is.
S e ponthoz kapcsolódik az árverés, licit mint lebonyolítási technika.
Nem kételkedem a jogászok kodifikációs képességében. De abban már igen, hogy a magyar paraszt lelkesedne ezért a megoldásért. Nehéz megmagyarázni, hogy jogos tulajdonához licitálással jusson, még ha ez kötvénnyel is történik. Jogos a véleménye különösen azért is, mert egyszerűen nem érti a visszaadás körüli huzavonát. Lásd Normafa, október 4., április 24., majd május 29., melyekre az előzményekben utaltam.
Ezzel szemben azt látja, hogy egyes jogutód jogi személyek gátlástalanul és értéken alul kótyavetyélik el jogszabályokra hivatkozva, tehát legálisan azokat a földeket, amelyeket visszavárnak mint egykori jogos tulajdont. De hol lesznek már ezek a földek a tulajdonrendezésnél? Baranya, Pannonvin, Graetzpuszta. Akárcsak Villon versében: Hol van már a tavalyi hó?
A negyedik kérdés az egyéb vagyonok diszkriminációja a földhöz viszonyítva. Az Alkotmánybíróság helyesen döntött. Fel kell emelni az e körben érintettek kárösszegének plafonját. Tudom, az ország teherbíró képessége véges, ezért nagyobb időintervallumra kell állami garanciát adni e kérdés igazságos, arányos rendezéséhez. Bár személyes és a vidék többségi véleménye is, hogy a tulajdon rendezéséhez nem kell pénz, csak a tulajdon, tulajdonjog visszaadása azért az összegért, amennyiért az állam azt elvette.
Sok képviselőtársam hangsúlyozta: nem ők követték el a törvénysértéseket, hogy feleljenek érte. Teljesen igazuk van. De megkérdezem: mi vettük fel a dollárkölcsönöket, ki hozta létre az adósságokat, ne fizessük ki? Hol kezdődik a felelősség, a kontinuitás kérdése, mettől meddig? Vagy átérezzük mindannyian helyzetünk, sorsunk valóságát, örökölt adottságát, és azt közösen oldjuk meg, mert ez országunk létérdeke, vagy jogi érvekre hivatkozva igazunk tudatában vitatkozunk továbbra is szuverén alanyi alapon, de ez nem vezet sehova. Illetve vezet tovább a válság elmélyülése felé, mert én a tulajdonviszonyok rendezetlenségében és elhúzódásában látom a nagyon komoly fenyegető válságot, az elmaradt lépések elmulasztása indulatok elszabadulását, irányíthatatlanságát, állampolgári elégedetlenséget indukálhat. És ez az igazi válság, nem a taxisblokád, sztrájkszervezés, bár kétségkívül súlyos gond a növekvő munkanélküliség.
És milyen visszaélések vannak itt is? Egyes volt vezetők még ebből is profitálnak, s milliós végkielégítést vesznek fel, mert most pár száz forinttal kevesebb a fizetésük. Amíg a lakosság zöme egyre nagyobb gondokkal küzd, bizonyos elemek, akik közel vannak a tűzhöz, bennfentesek gátlástalanul, szemérmetlenül használják ki az átalakulás joghézagait, zökkenőit.
Nekünk, képviselőknek kötelességünk a szavunkat felemelni e káros, még mindig meglévő virulens jelenségek ellen, mert bűnös az, ki cinkosok közt hallgat. (Zaj.) Mennél tovább húzódik a tulajdonviszonyok rendezése, annál mélyebbre ássuk magunkat nehézségeinkbe, mert addig ide ugyan nem jön vállalkozó külföldi tőke, amíg stabil helyzet nem alakul ki, pedig ennek jelentőségét, úgy érzem, nem kell külön hangsúlyoznom.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom, hogy segít-e a megoldásban, hogy azok, akik a napos oldalon éltek, élnek, elgondolnák, mi lenne, ha ők is úgy járnának, mint az a nagy tábor, kinek fájdalmát, sérelmét szóvá teszem, orvoslását sürgetem.
Ha esténként olyan rettegéssel feküdnének le, hogy megérik-e itt a reggelt, hogy nem áll meg a dzsip éjfélkor, és a legszükségesebb holmival a batyuban ott kell hagyni a kedves otthont, puha fészket durva közeg, közönséges viselkedés, félelem és bizonytalanság gyötrő érzései között? Nem lehet ezt elképzelni. Ezt csak átélve lehet megérteni. Százezrekkel együtt megpróbáltuk, átéltük, mégsem kívánjuk senkinek sem viszonzásul. Egyet viszont igen. Fogadják el idős képviselőtársuktól mementóként a következő igét, s remélem, hogy tudják alkalmazni életükben: amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek azokkal.
A Független Kisgazdapárt módosító javaslatainak beépítésével javasolom a törvénytervezet elfogadását, és megköszönöm szíves türelmüket. (Taps középen.)
