SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP):
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP):
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslat egyes részei – mint például a licitálás – számomra teljesen érthetetlenek. Nem azért, mert nem tudom, hogy mi az a licitálás, hisz ez a fogalom sok kártyajátékban is szerepel. (Derültség.) Az árverésben, hála Istennek, nincs gyakorlatom, de a kártyában se sok. Csupán azért, mert nem értem benne a rációt, így kénytelen vagyok hátsó szándékok után kutatni. Milyen szándékok, indulatok – de főleg érdekek – motiválják akár a törvényalkotókat, akár a súgókat? Miután az ő lelkükbe s gondolataikba száz öregasszony sem lát bele, erre én sem vállalkozhatok, csupán arra, hogy fölhívjam a figyelmet néhány, általam nagyon súlyosnak megítélt következményre.
E nagyon fontos törvényt úgy kell megalkotni, hogy soha ne legyen megkérdőjelezhető – bármilyen Kormány következzen is a mostani után –, hogy a hazai és a külföldön élő magyarság és az érintettek is elfogadják. Előremutató legyen a birtokviszonyok kialakulásához, lehetőséget adjon a mezőgazdaság korszerű pályára állításához, igazságot tegyen, ne táplálja a spekulációt – és sorolhatnám még a nagyon komoly feltételek tömegeit.
A módosító javaslattal kapcsolatban van néhány aggályom. Erkölcsileg számomra elfogadhatatlan: abban a körben járatja le a Kormányt és a koalíciót, amelyikre leginkább támaszkodnunk kellene. Idegen a magyar néplélektől. Sajnos, az előprivatizációs törvény… – talán egy kicsit erős a szó, mert "bukását" írtam föl magamnak, de finomítanám – nem váltotta be idáig a hozzá fűzött reményeket. De ez nem készteti a törvényalkotókat gondolkodásra! Nem lesz mindenütt elegendő földalap. Az "állami tulajdonú föld", ami nagyon hangzatos és átlagszámokban igaz – sok példa van erre az "átlag"-ra, Mórickával meg a bölcs öreggel is –, nem egyenlően oszlik el. Nem ott van a szabad állami földtulajdon, ahol a földigény. A legsúlyosabb a társadalmi, a személyi ellentétek tömeges gerjesztése. Lehetőséget kínál és ad a legszentebb vagyonnal, a haza földjével… (zaj) …való spekulációra, a spekulatív tőke legízléstelenebb aratására. Nem lesz végrehajtható. Súlyos erkölcsi válságot fog okozni a Kormánynak és a koalíciónak.
Piros Ildikó képviselőtársamnak csak annyit, hogy a földdel foglalkozókat nem a tulajdonrendezésnél, hanem a földhasználat szabályozásánál kell védeni – így csinálják az egész világon, nálunk fejlettebb országokban.
A Független Kisgazdapárt módosító javaslatát dr. Pásztor Gyula képviselőtársam ismertette – de néhány gondolatot erről.
Ez a javaslat teljesen tiszta. Figyelembe veszi az ország teherbíró képességét, ahhoz alkalmazkodik. Sokkal jobban alkalmazkodik az ország teherbíró képességéhez – kérem Glattfelder Béla képviselőtársamat, olvassa ezt el figyelmesen –, mint bármelyik másik javaslat. Világos, egyszerű, jogszerű; könnyen végrehajtható; nem konzerválja a nadrágszíj-parcellákat, lehetőséget ad a korszerű földhasználati viszonyok kialakulására – és ez nagyon fontos –, megteremti a korszerű gazdálkodás tulajdoni feltételeit, és főleg, hogyha ezt elfogadja az Országgyűlés, ez a törvény nem sír vissza sem egy, sem tíz, sem száz év múlva.
Nem vagyok indulatos, de nagyon szomorú és nagyon csalódott. Katona Bélával szemben én már azt sem tudom, hogy hol folyik az igazi vita, de azt kitalálom, hogy miért és miről. A törvény, kedves Katona Béla, nem másfél milló embert, hanem másfél millió családot érint, ez rendkívül nagy különbség.
Piros Ildikónak: hogy mennyi az a 30 aranykorona, és hogy mire elég – vagy talán Katona Béla feszegette ezt a problémát. Ez a 30 aranykorona az egyik helyen tíz hektár, a másik helyen egy hektár. Én tiltakoztam már az általános vitában is ez ellen a megfogalmazás ellen, valóban szerencsétlennek tartom. De itt föl kell vetni azt a kérdést, amiről különösen Piros Ildikó és Katona Béla beszélt: ezek a bizonyos föld nélküli tsz-tagok… Az eredeti gondolat nem arról szólt, hogy ebből a másfél hektárból farmergazdaság legyen, hanem arról szól, hogy ez a háztáji föld, ami bizonyos feltételekhez van kötve, feltétel nélkül váljon azoknak a föld nélküli tsz-tagoknak vagy állami gazdasági dolgozóknak a tulajdonává. Az már egész más kérdés, hogy ezek az emberek hogy kívánnak tovább is megélni. Meggyőződésem, hogy nagy többségük nem akar önállóan gazdálkodni, hozzászokott a bérmunkás életformához, és a továbbiakban szövetkezeti tag akar lenni. Viszont ők ezzel már valóságos tulajdonosai lesznek a szövetkezeteknek – még ha mindjárt olyan kis darab föld is –, és ezek után még lehetőség lesz, úgy gondolom, a szövetkezeti vagyon osztásánál a szövetkezeteknek arra, hogy ezeket további vagyonokkal vagy kedvezményekkel lássák el.
Nem tudom, hogy kik fognak árverezni. Azt tudom, kik lesznek annak a nyertesei. Nem akarok erről túlságosan sokat beszélni. Rendkívül sok problémát fog fölvetni, és én ezt egyszerűen nem tudom megérteni. Rengeteg kérdés fog felvetődni, amire az idő biztos feleletet ad, és a történelem ítéletet mond.
Kőrösi Imre kedves barátomnak mondom, aki azt mondja, hogy a parasztok értik ezt – persze, hogy értik, nem buták azok! Csak másképp értékelik. Nem úgy értékelik, mint esetleg egy városi ember, aki számára ez a földtulajdon végső soron nem jelent semmiféle érzelmi kötődést, aki számára egy ilyen árverés egy teljesen normális dolog. Ez egy erkölcsi kérdés. Sokkal mélyebb gyökerei vannak ennek, mint ahogy ezt itt most bizonyos körök megítélik. Az általános vitában figyelmeztettem és kértem a különböző érdekcsoportok kiegyezését. Sajnos, a kapzsiság túl nagy. Pedig most, a szovjet csapatok kivonulása után úgy gondolom, úgy ítélem meg, hogy Magyarországon egy bizonyos hatalmi vákuum keletkezik, ahová nyilván a tőke különböző szándékkal akar betörni, és biztosan vannak jelentős gyarmatosító szándékok is, a tőke gyarmatosítása. Nagyon félős, és óriási nagy a magyar Országgyűlés felelőssége, hogyha ezt a törvényt nem megfelelően és nem korrektül hozza meg, a földtulajdon és az egyéb polgári tulajdonok rendezése tárgyában jóvátehetetlen hibákat követünk el. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)
