TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ):
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ):
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ): Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Bogárdi Zoltán képviselőtársam nagyon téved, hogy az ellenzék csak azt mondja, hogy hogyan nem, hanem mi azt is mondjuk, legalábbis a Szabad Demokraták, hogy hogyan kellene megcsinálni ezt a törvényt. Éppen ezért a mai napon a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója benyújtotta módosításait a kárpótlási törvénnyel kapcsolatosan előterjesztett javaslatokhoz.
A döntés, hogy egyáltalán éljünk-e ezzel a lehetőséggel, természetesen politikai döntés volt.
Annak tudatában határoztunk a konstruktív közreműködés mellett, hogy bizonyosak voltunk és vagyunk abban, hogy a koalíciós pártok színfalak mögötti megegyezése az MDF által benyújtott módosító csomagterv benyújtása előtt már létrejött.
Azt gondolom, hogy a Kisgazda képviselőtársaink heves szócsatája, retorikája csupán a nagyválasztmányt megelőző korteshadjárat szerves része, melyben a vezetésre aspiráló egyik képviselő sem adhatja alább a teljes reprivatizáció hangzatos követelését. Persze nemcsak minket, de a gondolkodó közvéleményt sem téveszthette meg ez annak ismeretében, hogy az eredeti, most átalakításra kerülő kárpótlási törvényt a kisgazdapárti frakció tartózkodás nélkül korábban megszavazta.
Erről az álláspontunkról még inkább meggyőzött bennünket a Kisgazdák által benyújtott módosító indítványcsomag formalizmusa, és szakmai kidolgozatlansága. Blöffként értékelhető a gazdaságilag kivihetetlen egymillió forintos mint 100%-os értékhatárig térítendő megállapítása a kárpótlás tárgyától függetlenül, amelyből világosan kitűnik mindenki számára, hogy ezt a javaslatukat ők maguk sem vehetik komolyan. Egyéb javaslataik pedig szoros összefüggésben sincsenek az alkotmánysértő paragrafusokkal.
Világos a képlet: a tagság felé tett látszatgesztus, azzal a felhőtlen bizonyossággal, hogy ez úgysem megy, nem mehet át a parlamenti szavazáson, és így marad a koalíciós partnerük, a legnagyobb parlamenti párt, az MDF módosító csomagja, amelyet ezek után a kisebbik rossz magyarázatával megszavazhatnak, és így emelt fővel állhatnak a választóik elé.
Ezt bizonyosságot tudva kellett eldöntenünk, hogy a parlamenti koalíciós többséggel teljes bizonyossággal megszavazandó módosító kárpótlási törvényt megkíséreljük mi is a kisebbik rossz irányában elmozdítani.
Nem vitásan a törvény alappilléreinek az alkotmányellenességét benyújtott módosítások kezelni igyekeznek. Most már azt is tudjuk Balsai miniszter úr szavaiból, hogy a Kónya Imre által aláírt módosító csomagot a Kormány szakemberei a Kormány egyetértése mellett készítették. Változatlanul és általunk jelenleg is hangsúlyozottan fennálló alkotmányellenes részei már teljes egészében nem érintik a kárpótlási törvény lényeges elemeit. Így a jelenlegi szűkös keretek között próbáljuk meg módosító javaslatainkkal a kárpótlási törvényt oly mértékben alakítani, hogy következményeinek súlyát némileg enyhíthessük, talán a koalíciós pártok által elfogadható módon is.
Három témakörrel szeretnék nagyon röviden foglalkozni, bár sok mindent érintettek már előttem kévpiselőtársaim, mégis úgy érzem, szükséges.
Először a termőföld értékének meghatározásáról szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni. Az elfogadott és egyben alkotmányellenes törvényjavaslat a kár és a kárpótlás kiszámításakor ugyanazt az értékőrző mércét, az aranykoronát használta, és így eredeti értéken kárpótolt. Ez lényeges eleme volt a reprivatizáció lehetőségének. Az új javaslat szerint – amellyel egyébként mi egyetértünk – a föld esetében is a kár forintértékben kerüljön meghatározásra, és ez a forintérték legyen irányadó a mindenki számára nyitva álló kárpótlási jeggyel történő földvásárlásra. Nem teljes azonban az öröm.
Az új javaslat szerint a kár értéke változatlanul 1000 forint/aranykorona. Ugyanakkor a föld vásárlására árverésen nyílik módja és lehetősége a kárpótlásra jogosultnak 3000 forint/aranykorona kikiáltási ár mellett. A módosító javaslat azonban mindjárt hozzáteszi, ha a kikiáltási ár túl magas lenne, akár 500 forint aranykorona értékig visszafelé is lehet – úgymond – licitálni. A licit furcsa filozófiája ez.
Úgy gondolom, az előbbi rendelkezés volt tulajdonos és volt tulajdonos közötti különbséget eredményez, amely alkotmányellenes a tulajdon tárgya tekintetében, így a volt tulajdonosok között indokolatlan különbségtételt jelent. Addig, amíg egyéb vagyontárgyak – lakás, vállalkozás – tekintetében a kár mértéke mintegy tízszer, húszszor kevesebb, mint a jelenlegi érték, addig a termőföld tekintetében még az is elképzelhető, hogy a kárérték magasabb, mint a jelenlegi érték. Glattfelder Béla képviselőtársam már beszélt erről, hogy tulajdonképpen kétszer annyit kaphat a károsult, mint amennyit elvettek tőle.
Ennek a problémának a kiküszöbölésére feltétlenül szükség van, és erre irányul az egyik módosító indítványunk, amely szerint a kikiáltási ár 2000 forint/aranykorona lenne. Ez még mindig kétszerese az elvett értéknek, szemben a 15-20-szoros egyéb vagyontárgyak tekintetében.
Foglalkozni szeretnék a törvény időbeli hatályával, amelyet ugyancsak alkotmányellenesnek minősített az Alkotmánybíróság. Ezt a kérdést ugyan kezelni látszik a Demokrata Fórum módosító csomagja, amikor javaslatot tesz az Alkotmánybíróság által elfogadható szakaszolási lehetőségre. Ez a kezelési mód azonban csak formális, és tartalmilag nem kielégítő. Nem tartalmaz a javaslat olyan megoldást és elsősorban garanciát, amely biztosítja az 1949. június 1. előtti károsultak részére, hogy ugyanúgy, mint a '49 után kárt szenvedettek termőföldet vásároljanak a kárpótlási jegyükért. Teljesen bizonytalan ugyanis – felmérések és az igények ismerete nélkül –, hogy a kárpótlásra kijelölt szövetkezeti, illetve állami földek elégségesek-e egyáltalán az 1949 utáni – és így nem beszélve az 1939 és '49 közötti – igények kielégítésére.
Fedezet hiányában a kárpótlásra jogosultaknak csak egy része juthat földhöz, ez pedig indokolatlan előnyt jelent, illetve hátrányt jelent a volt tulajdonosok részére, s mint ilyen különbségtétel ugyancsak alkotmányellenes lehet. Ennek a kiküszöbölésére irányul módosító indítványunk, amely egységesen kezeli a kárpótlás időbeli hatályát.
Végezetül fel kívánom a tisztelt Ház figyelmét hívni az Alkotmánybíróság által kérdés hiányában nem vizsgált további alkotmányellenes rendelkezésekre. Sajnálatos, hogy az ügyrendi bizottság állásfoglalása nem teszi lehetővé az alkotmánybírósági határozat mellékletét képező különvéleményben rögzített problémák rendezhetőségét a módosító javaslatokkal. Ilyen a kárpótlási jegynek a társadalombiztosítás terhére életjáradékként történő felhasználási lehetősége, és ilyen a kárpótlási jegy beválthatóságának időleges sorozatonként történő felfüggeszthetősége.
Furcsállom ugyanakkor, hogy az ügyrendi bizottság állásfoglalása ellenére az erdők értékének a termőföld értékéhez viszonyított négyszeres értékre történő felemelésére tett a Demokrata Fórum módosító javaslatot. Ezzel egyébként egyetértenénk. Ez az indítvány ugyanúgy nincs összefüggésben az Alkotmánybíróság által határozatilag megállapított alkotmánysértő paragrafusokkal, mint az előbb általam említett példák.
Ezeket a kérdéseket talán mégis együtt kellene kezelni.
Az előterjesztett kárpótlási törvény az új módosító indítványokkal együtt rossz gazdaságilag, vitatható politikailag, ezért kérjük, hogy a szavazáskor képviselőtársaink vegyék fontolóra módosító javaslatainkat, amelyeket bár az ellenzék terjesztett elő, mégis úgy hisszük, az önök konstrukcióját teszik az ország részére – ha úgy tetszik – elfogadhatóbbá vagy inkább elviselhetőbbé.
Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták frakciója – úgy vélem – a kárpótlási törvény vitája során kisebbségi, ellenzéki lehetőségének minden eszközét megpróbálta felhasználni, hogy a koalíciós pártok által áterőltetett kárpótlási törvény ne legyen alkotmányellenes, ne sújtsa a gazdaságot, a politikai közhangulatot tragikus mértékben.
Itt és most ki kell jelentenem: a parlamenti demokrácia keretein belül ezzel elfogytak eszközeink, a felelősség most már a koalíciós szavazótöbbséget terheli. Itt is hangsúlyozom; mi nem a kárpótlás szükségességét vetjük el, hanem a kérdésnek az általunk többször kifejtett, elhibázott kezelési módját, a jogalkotásban a kárpótlási törvény sorrendiségét. A kárpótlás ilyen megoldását önök kényszerítik az országra, és bevallom, nem nyugtat meg, nem elégít ki, hogy nem áll módunkban megakadályozni ennek az elhibázott törvénynek ilyen formában – hangsúlyozom: ilyen formában – való megszületését. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és a FIDESZ padsoraiban.)
