VASTAGH PÁL, DR. (MSZP):
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP):
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közigazgatási bíráskodásról szóló beterjesztett törvényjavaslat bizottsági vitája számos ponton a javaslatot tökéletesítette, korrigálta, és sok tekintetben a törvényjavaslatot bírálók számára is elfogadhatóbbá tette. Ezek közül az elemek közül szeretném kiemelni azt, hogy az ellenzéki képviselők szinte valamennyien annak a véleményüknek adtak hangot a törvényjavaslat általános vitájában, hogy ezt a törvényt nem lehet a közigazgatási bíráskodás szempontjából egy véglegesen lezáró jellegű törvénynek tekinteni, hanem egy átmeneti törvénynek kell felfognunk, ami megalapozza a közigazgatási bíráskodás és a közigazgatási határozatok bírói felülvizsgálatának általánossá tételét és kiterjesztését, de semmiképpen nem jelenti a közigazgatási bíráskodás egész intézményrendszerének és folyamatának kiépítését, ennek lezárását.
Ugyancsak pozitívnak minősíthetjük, hogy a módosító indítványok nyomán a bizottság elfogadta – bízom benne, hogy a Parlament is támogatja – a felülvizsgálati kérelem jelenlétének beszűkítését az eljárás során. Lényegében két olyan kérdéskörre szeretnék a részletes vitában koncentrálni, amelyik meghatározó a közigazgatási bíróság szempontjából, és alapvető kérdésnek minősíthető. Több módosító indítvány foglalkozik azzal az alapkérdéssel, hogy vajon közigazgatási bíróság vagy közigazgatási határozat bíróság előtti megtámadásának milyen feltételei, milyen esetei lehetnek.
Az egyik fölfogás – ez a kormányzati álláspont – a leszűkített értelmezésből indul ki, és elsősorban a jogszabálysértés meglétéhez köti a közigazgatási határozat bírói felülvizsgálatának lehetőségét. Más módosító indítványok, többek között a Szocialista Párt módosító indítványa, valamint ilyen tartalmú a FIDESZ módosító indítványa is, ezt szeretné kiterjeszteni, szeretné általánossá tenni. Jogsérelem esetére is fenntartandónak tekinti a közigazgatási határozat bírói felülvizsgálatát. Tudjuk, hogy a közigazgatási bíróságnak ez részben egy elvi kérdése, de tudjuk, hogy vannak nagyon szűken vett, de nagyon fontos, praktikus szempontjai is, hiszen ez kiszélesítheti mindazon esetek számát és az ügyek körét, amelyekben közigazgatási bíróság eljárhat. Természetesen abban a szakaszban, amikor a közigazgatási bíróságok kialakításának első lépését vagy a bíráskodás első lépéseit tesszük meg, jelentős többletet, jelentős pluszmunkát jelenthet a közigazgatási bíráskodás számára.
Ugyanakkor ez a megoldás, tehát a jogos érdeksérelemre történő hivatkozáson alapuló bírói felülvizsgálat általánosan elfogadott. Lényegében a korszerű, modern szabályozás és közigazgatási bíráskodás szerves eleme, külföldön is elfogadott nemcsak az európai jogfejlődés élvonalába tartozó országok esetében, de más országok esetében is, például Jugoszláviában is hasonló jellegű szabályozás érvényesül. Ez nem jelenti azt, hogy a közigazgatási bíráskodás jogsérelmen alapuló eljárása egy actio popularis irányában szélesítené a kört, mert nagyon határozottan, konkrét érdeksérelemre hivatkozással lehet csak bíróság előtt megtámadni egy közigazgatási határozatot. Részben kiterjeszti, de nem olyan mértékben terjesztené ki az ügyek körét, amelyek túlságosan nagy megterhelést jelenthetnének a közigazgatási bíróságok számára. Ez az egyik vitakérdés.
Kérem a tisztelt Házat, támogassa azt a javaslatot – két ilyen indítvány is szerepel –, amely kiterjeszti, jogos érdeksérelem esetén is lehetővé teszi a közigazgatási határozat felülvizsgálatát.
A másik ilyen problémakör azoknak az ügyeknek a felsorolása, amelyeket a törvényjavaslat tartalmaz, amelyek esetében nincs helye a közigazgatási bíráskodásnak. Itt a gyakorlat az, hogy általában egy általános generális klauzulát határoz meg a törvény, és taxatíve sorolja fel azokat az ügyeket, amelyekben nem lehet közigazgatási bíróság előtti eljárást kezdeményezni. Ebben a tekintetben a módosító indítványaim sorában egy esetben megegyezett a Kormány és a bizottság véleménye is a tekintetben, hogy a gazdálkodó szervezeteket meghatározott gazdasági tevékenységre utasító közigazgatási határozattal szemben lehessen bírósági eljárást kezdeményezni, ezt támogatta az alkotmányügyi bizottság is, és támogatta a Kormány is. Az ehhez kapcsolódó második javaslatomat a Kormány támogatta, az alkotmányügyi bizottság nem támogatta, miszerint az áruk, szolgáltatások és anyagi értékeket képviselő jogok külkereskedelmi forgalma engedélyezésének körében hozott határozat esetében is legyen helye közigazgatási bírósági felülvizsgálatnak. Kérem, ebben az esetben is támogassák a módosító indítványomat, amellyel egyébként a Kormány képviselője a bizottsági ülésen is egyetértett.
Vitatott – és itt is több módosító indítvány tartalmilag ugyanazt a problémakört célozza meg – mindazon az ügycsoportok bíróság előtti felülvizsgálatának lehetősége, amelyek a honvédelmi igazgatás, a belügyi igazgatás körébe tartoznak. A nemzetközi gyakorlat e tekintetben is rendkívül szűken vonja meg azon ügyek körét, amelyeket nem lehet közigazgatási bíróság előtt megtámadni. Célszerű lenne, ha a magyar gyakorlat is ezt a tendenciát követné, és itt elsősorban nem azokra a menet közbeni eljárási cselekményekre gondolunk, amelyek nem ügydöntő jellegűek, hanem olyan igazgatási tevékenységek, amelyek érdemi jellegűek.
Ezekkel a módosításokkal kérem, hogy értsenek egyet, és a szavazás során támogassák. Egyben arra is kérem a Házat, hogy ezt a törvényt valójában csak átmeneti jellegű szabályozásnak tekintse, amelyen a későbbiek folyamán az igazságszolgáltatás egészére vonatkozó kormányzati koncepció ismeretében természetszerűleg és a jogvédelem különböző más intézményeivel történő harmónia megteremtése érdekében természetesen a tisztelt Háznak és a törvényjavaslat előkészítőinek még sok munkája lesz.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
