EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Mielőtt ismertetném önökkel a bizottság állásfoglalását, én is hadd olvassam föl a Házszabály 42. §-ának a (2) bekezdését, mely úgy hangzik: "Általános vita a törvényjavaslat egésze indokolásának és a hatáskörrel rendelkező bizottság jelentésének megvitatásából áll".
Én úgy vélem, hogy ha a bizottság nem kap módot arra, hogy kifejtse álláspontját, akkor nincs mit megvitatni. Egyszerű kijelentést, hogy "támogatja" vagy "nem támogatja", nem tud a Ház megvitatni. Tehát szeretném a bizottság állásfoglalását önökkel itt ismertetni.
Az alkotmányügyi bizottságról van szó természetesen, és a lényeggel kezdjem: szemben a Magyar Hírlapnak az MTI-re hivatkozó tudósításával az alkotmányügyi bizottság tegnapi ülésén a költségvetési törvényt nem támogatta, és nem javasolja az általános vitának a lefolytatását. (Taps balról.)
Természetesen nem könnyű egy ilyen bizottsági vitát összefoglalni, annál is inkább, minthogy számok sokaságáról van szó, ezért engedjék meg nekem, hogy néhány olyan kérdésben ismertessem a bizottsági vita során felmerülteket, amelyből elvi következtetéseket tudtunk levonni, és amelyek alátámasztották azt a döntést, plasztikusan támasztották alá azt a döntésünket, hogy nem támogattuk a törvényjavaslat elfogadását.
Az első ilyen elvi észrevételünk az az volt, hogy hiába tettek az országgyűlési képviselők a Kormány megjelent képviselőinek mindenféle javaslatokat arra, hogy a különböző tárcák kiadási oldalait, kiadási tételeit hogyan lehetne csökkenteni, a tárcák képviselői minden erre irányuló erőfeszítésnek ellenálltak, és ragaszkodtak azokhoz az előirányzatokhoz, amelyeket a költségvetés tartalmazott. Egy példát hadd hozzak föl erre.
A költségvetés Miniszterelnöki Hivatal alatt a Kárpótlási Hivatal részére 60 millió forint állóeszköz-felújítást javasol. A bizottsági vita során megkérdeztük a Kormány jelen lévő képviselőit, hogy egy új szervezet, ami csak nemrégen jött létre, gondoljuk, hogy hamarosan meg is fog szűnni, nem hisszük, hogy a Kormány még évtizedekig kíván kárpótlást folytatni, mi szükség van 60 millió forint állóeszköz-felújításra? Kérdésünkre megnyugtató választ nem kaptunk, s úgy gondoljuk, hogy ezt a 60 millió forintot máshol kellene fölhasználni.
Hadd hívjam föl a figyelmet arra is, hogy ha a tárcák képviselői minden alkalommal ellenállnak azoknak a képviselői javaslatoknak, hogy csökkentsük az előirányzott kiadási tételeket, akkor a költségvetés nem tud ellenállni annak a nyomásnak, amely a jogos igényekkel kapcsolatban éri, s két helyzet, két lehetőség áll majd a Parlament előtt.
Az egyik megoldás az lesz, hogy nem fogja tudni ezeket a jogos kiadásokat kielégíteni, a másik megoldás pedig az lesz, hogy a bevételi oldalt lesz kénytelen emelni, tehát hogy ne kerteljünk, az adóemelések ebben az esetben nem lesznek elkerülhetőek.
Szeretném tehát – és a bizottsági vitában ez kikristályosodott – felkérni a tárcák képviselőit, hogy engedjenek azoknak az indítványoknak, amelyek racionalizálva szeretnének egyes kiadási tételeket megkurtítani.
A következő elvi jellegű észrevétel. Észrevettük a költségvetésben a tartalékolásnak egy egészen különleges formáját, mégpedig a nem indokolható létszám-előirányzatokat. Példaként hadd hozzam föl az ügyészséget. Az ügyészségnek 1991-ben 458 millió forint béralap volt megállapítva, mindezt 2007 főre vetítve. Na most 1992-ben az ügyészség számára megállapított létszám 2221 fő, tehát 10%-kal haladja meg az előző évi létszámkeretet, holott az ügyészség az 1991. évi létszám 15%-át sem volt képes betölteni. Mi következik ebből, tisztelt Ház?
Ebből az következik, hogy 1992-ben az ügyészség létszám-béralapigénye már 1,1 milliárd forint lesz, ami 640 millió forint különbséget eredményez. El tudjuk képzelni azt, hogy az ügyészségnek szüksége van erre a 640 millió forintra, de hogyha ezt tartalékolni kívánja, akkor állítsa be tartalékként a költségvetésbe, hogy annak a felhasználásáról a Parlament dönteni tudjon, de ilyen nem indokolt létszám-előirányzatokkal, amelyeket – hangsúlyozom – a bizottság ülésén sem tudtak megindokolni, ne éljenek, mert ilyen módon 640 millió forintot vonnak el más céloktól.
A következőkben szeretnék egy példát hozni arra, amikor kérdésünkre a Kormány képviselőitől ugyan választ kaptunk, azonban ez a válasz nem volt minden esetben teljesen érthető. A példa a Köztársasági Elnöki Hivatal reprezentációs kerete, amely a költségvetés szerint 2,8 millió forint. Most nem tudjuk eldönteni, tisztelt Ház, hogy ez a pénz, ez a pénzösszeg, 2,8 millió forint, ez sok, kevés, elegendő vagy nem elegendő. Ezért össze kellett vetnünk más reprezentációs kiadásokkal, és azt találtuk, hogy a Miniszterelnöki Hivatal reprezentációs kerete 13,2 millió forint, közel ötszöröse a Köztársasági Elnöki Hivatal hasonló keretének. A tárca nélküli miniszterek 2 millió forint reprezentációt kapnak. Pusztán a Belügyminisztérium hétmillió, hetes millió forintot, kettő és félszerese ez a Köztársasági Elnöki Hivatalnak. A rendőr-főkapitányságok 4,6 millió forintot, és most kapaszkodjanak meg, még a büntetés-végrehajtási intézetek is, a börtönök 3 millió forint reprezentációval rendelkeznek, tehát meghaladják a Köztársasági Elnöki Hivatal reprezentációját. (Zaj. – Taps balról.)
Még egyszer mondom, tisztelt Ház, nem tudjuk eldönteni, hogy a 2,8 millió forint elég vagy nem elegendő. Hogyha ez elegendő, el tudom képzelni, és hogyha ilyen választ kapunk, akkor úgy vélem, hogy a többi reprezentációs keretet radikálisan kell csökkenteni. Tehát a börtönöknek talán nem kellene 3 millió forinttal rendelkezni, királyok, hercegnők és köztársasági elnökök idejönnek a Parlamentbe, és nem a börtönöket látogatják többnyire. Ha viszont a büntetés-végrehajtásnak szüksége van 3 millió forint reprezentációra, akkor úgy vélem, indokolt lenne radikálisan megnövelni a Köztársasági Elnöki Hivatal hasonló keretét.
A következő példát arra szeretném felhozni, hogy kaptunk magyarázatot a Kormány képviselőitől, de azt teljes egészében a bizottság nem tartotta elfogadhatónak.
A Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében a tárca nélküli miniszterek gépkocsihasználat címén 10, azaz tízes millió forintot kapnak. Szeretném ezt összevetni azzal, hogy az Országos Mentőszolgálat gyógyszerellátására 21 millió forint van – tehát pusztán kétszerese ennek az összegnek –, a Magyar Tudományos Akadémia esernyője alá – mert ez nem hatáskör – tartozó összes tudományos társaság számára juttatott költségvetési támogatás 11,6 millió forint – tehát nagyságrendileg azonos a tárca nélküli miniszterek gépkocsihasználatára juttatott összeggel. Hadd jegyezzem itt meg, hogy a tárca nélküli miniszterek számára juttatott gépkocsihasználat mindössze négy tárca nélküli miniszter között oszlik meg, míg a 11,6 millió forintos támogatás tizennyolc tudományos társaság között, ezek között olyan jelentősek vannak, mint a Magyar Földrajzi Társaság, a Közgazdasági, a Kőrösi Csoma Társaság, az Irodalomtudományi, a Néprajzi, Történelmi – és lehetne a sort folytatni. Úgy vélem, tisztelt Ház – és a bizottságban ez a vélemény alakult ki –, hogy nem kellene a tárca nélküli minisztereknek gyalog járniuk ahhoz, hogy a tudományos társaságoknak juttatott összeget majdnem a duplájára lehessen felemelni. (Közbeszólás a bal oldalról: Több tárca nélküli miniszter lesz!)
Utolsó összevetésem a tárca nélküli minisztereknek juttatott 10 millió forinttal: a tankönyvellátásra tavaly a Kormány 40 millió forintot szánt, idén pedig nulla forintot szán. Nem tudjuk eldönteni, hogy ez a lépés helyes vagy nem helyes – nyilván sok minden igazolja ezt a lépést –, de azt hiszem, nem tudunk az állampolgárok szemébe nézni, és nem tudjuk azt mondani, hogy 40 millió forintot elvonunk a tankönyvkiadástól, miközben 10 millió forinttal támogatjuk négy tárca nélküli miniszter kényelmes gépkocsizgatását. (Taps a bal oldalról.)
Szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében – szintén nem túl nagy összeg, de talán jellemző – 12 millió forint található a Pressinform nevű szervezet támogatására. Ez a Pressinform a külföldi újságírókat tájékoztató iroda – rendkívül szocialisztikusan hangzó intézmény. Kérdésünkre a Kormány képviselői lényegében azt válaszolták, hogy igazunk van, hogy a kérdést fölvetettük, hogy nem sikerült kellően eldugniuk ezt az összeget… (Derültség a bal oldalon.) … A válaszunk az, hogy nem eldugni kell ezt az összeget, hanem meg kell szüntetni ezt az intézményt – a külföldi újságírók megtalálják a módját annak, hogy hogyan tájékozódjanak a magyar belpolitikai helyzetről. (Közbeszólás a jobb oldalról: Tőled! – Zaj.)
A következő, amire szeretném felhívni a figyelmet, ami a bizottságban, a bizottsági vitában kellő súlyt kapott, az az expo kérdése. Ugyanis a Miniszterelnöki Hivatalnál két helyen is található az expo számára költségvetési juttatás. Egyrészt a világkiállítási programiroda 54 millió forintot fog kapni a jelenlegi tervezet szerint, holott a szöveges részben ennek a világkiállítási programirodának olyan feladatai vannak, mint hogy "tegyen javaslatot a világkiállítás megrendezésére".
Úgy tudom – és a bizottságban ez a többségi álláspont alakult ki –, hogy a Parlament döntött ebben a kérdésben, tehát ilyen feladatokat nem kellene a programirodának végeznie. Kétségtelen, hogy a végrehajtással kapcsolatban is vannak feladatai a programirodának, és ezt el is lehetne talán fogadni, azonban a Miniszterelnöki Hivatalnál "Rendkívüli kiadások" címszó alatt további 2 ezer millió forint, tehát 2 milliárd forint van előirányozva expo-célokra. És itt hadd jegyezzem meg: egy árva szót nem tartalmaz a költségvetés arról, hogy mégis, ez a 2 milliárd forint mire szól. Mikor megkérdeztük a Kormány képviselőit, azt a választ kaptuk, hogy amikor a költségvetés tervezete készült, akkor nem tudhatták, hogy a Parlament el fogja-e fogadni az expo-törvényt vagy pedig nem fogja elfogadni. Na most, ez a válasz természetesen logikus, de mégis csak elfogadhatatlan, mert hogyha nem számolhattak megalapozottan azzal, hogy az expo megrendezésre kerül – és nem számolhattak ezzel kellő indokoltsággal –, akkor expo címén a költségvetés kiadásra egyetlen forintot nem tartalmazhatna. Tartalmazhatna egy tartalékot expo-célokra, amelyet, ha expo nem kerül megrendezésre, az Országgyűlés döntése alapján máshol fognak fölhasználni.
Természetesen aggályos tehát az, hogy az expo részére a költségvetés több helyen is tartalmaz előirányzatokat: nem tudjuk azt, hogy a 30 milliárd forint expo-költségvetésbe, amit a Kormány garantált az Országgyűlés számára, pusztán a 2 milliárd forintot kell betudni, vagy az 54 millió forintot is be kell ebbe tudni. Hogyha aggályaink megalapozottak, akkor tarthatunk attól, hogy a 30 milliárd forintot csak úgy tudja a költségvetés betartani, hogyha 54 millió forintokat más címszók alatt a költségvetés elkölt még az expóra.
Hogyha az egyéb, rendkívüli kiadásoknál voltunk, akkor hadd említsem meg, hogy tartalmaz a költségvetés egy 6 milliárd forintos összeget "kárpótlás" címszó alatt – anélkül, hogy egyetlen szót tartalmazna arról, hogy mit értünk "kárpótlás" kifejezésen. Kérdésünkre kiderült, hogy nem a vagyoni kárpótlásról van szó, hanem úgynevezett személyi kárpótlásról. Mivel azonban – még egyszer mondom – a költségvetés egyetlenegy szót sem tartalmaz erről, a kalkuláció nyomát sem találtuk a költségvetésben, nem tudjuk ezt elfogadni.
Egyházi ingatlanok visszaadására 500 milliót irányoz elő a költségvetés. Csodálkoztunk ezen, mert úgy tudjuk, hogy naturáliákban kell visszaadni az egyházi ingatlanokat. Kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy ez nem a közvetlen kárpótlást tartalmazza, hanem az önkormányzatoknak a kártalanítását fogja ez az összeg tartalmazni. (Zaj. – Közbeszólások a jobb oldalról: Pontosan!) Hogyha ez így van, akkor két lehetőség merül fel: ez az összeg vagy komolytalan – mert sokkal többe fog kerülni az önkormányzatok kártalanítása, mint 500 millió forint –, vagy pedig hogyha ezt komolyan gondolja a Kormány, akkor azt javasoljuk, hogy tartsanak újabb koalíciós tárgyalásokat, mert nagy botrány lesz a koalíción belül, olyan kevés lesz az egyházi kártalanítás. (Zaj. – Derültség a bal oldalon.)
Summa summárum, egyéb rendkívüli kiadások alatt 9 milliárd forint összeget tartalmaz a költségvetés anélkül, hogy ebben a vonatkozásban bármilyen elfogadható indokot kaptunk volna – ezt a bizottság nem támogathatta ilyen formájában.
Befejezés előtt – mivel eddig csak kiadási kérdésekről beszéltem – hadd beszéljek egy bevételi kérdésről is, ugyanis nem kisebb ennek a jelentősége. A Kormánynak az a szándéka – és nemcsak ennek a kormánynak, hanem a világ minden kormányának az a szándéka –, hogy a költségvetésében a bevételi oldalt alulkalkulálja annak érdekében, hogy ha a bevételek meghaladják a tervezettet, akkor e fölött szabadon rendelkezhessenek.
Vegyünk egy példát az Igazságügyi Minisztérium költségvetéséből: hogyan kalkulálja alul a Kormány a tervezett bevételeket. "Cégközlemények bevételei" címszó alatt az Igazságügyi Minisztérium és a bíróságok együttes költségvetésében 1991-ben 100 millió forint bevételt tervezett a Kormány, ezzel szemben a tényleges bevétel 157 millió forint volt – és csodák csodája, 1992-ben a Kormány ismételten csak száz, pontosabban 103 millió forint bevételt tervez. Nem értjük, hogy miért csökkenne a cégközlemények bevételi díja. Ezzel már 57 milliót megtakarítani látszik a Kormány.
Ugyanebben, az Igazságügyi Minisztérium költségvetésében, "pénzmaradvány és érdekeltségi alap" címszó alatt 1991-ben semmilyen bevételt nem tervezett a Kormány, ugyanakkor 1991-ben ténylegesen 163 millió forint bevételhez jutott. Kérdezzük, hogy akkor 1992-ben miért nem tervez a Kormány bevételt – mert ismételten nulla forint van beállítva.
Hogyha összeadom ezt a kettőt, akkor kiderül: az Igazságügyi Minisztérium 217 millió forint extra bevételhez jutna, amivel a Parlamentnek nem kell elszámolnia, hiszen ennyivel haladja meg a tényleges bevétele a költségvetésben előirányzott bevételeket.
Befejezésképpen: miután a bizottsági vitában a felmerült kérdéseinkre vagy nem kaptunk választ, vagy pedig nem kaptunk elfogadható választ – mert azt tapasztaltuk, hogy a költségvetés, míg az állampolgárok széles tömegeivel szemben rendkívül szigorú, addig a bennfentesekhez viszont, úgy tűnik, jóval nagyvonalúbb, gondolok itt a tárca nélküli miniszterek Mercedeseire –, továbbá amiatt, hogy a költségvetést nem tartjuk kellően áttekinthetőnek, a bizottság úgy döntött, hogy nem támogatja a költségvetési törvényt. Úgy gondolom, a dologhoz hozzátartozik, hogy ez után a vita után a Magyar Demokrata Fórum és a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői támogatták a költségvetés előterjesztését, ezzel szemben az ellenzék képviselői – az SZDSZ, a FIDESZ és az MSZP képviselői –, továbbá a független képviselők nem támogatták, és erre kérjük önöket is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon. – Szórványos taps a jobb oldalról. – Közbeszólás középről.) Bocsánatot kérek! Elnézést kérek Torgyán úrtól: a Független Kisgazdapárt 12 tagú csoportja jelen volt, és szintén nem támogatta a költségvetést. Köszönöm. (Taps.)
