KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Örülök a kérdésnek azért, mert az áthelyezés és a végkielégítés egymáshoz való viszonya valóban napjainkban gyakran megfogalmazódó kérdés, és örülök, hogy lehetőségem van ezt a kérdést itt a Parlament előtt is kifejteni.
Szabadjon elöljáróban leszögeznem azt, hogy azt hiszem, a kérdésben tévesen keveredik az általános jogutóddal megszűnő vállalat esete és az áthelyezés fogalma. A kettő ugyanis nem ugyanaz.
Elöljáróban azt szeretném elmondani, hogy a Munka Törvénykönyv módosításáról szóló törvény valóban a végkielégítésre való jogosultságot nem teszi lehetővé az áthelyezéssel új munkáltatóhoz kerülő dolgozó számára, vagyis csak az adott, vagyis az elbocsátó vállalatnál munkaviszonyban töltött idő vehető figyelembe a végkielégítés szempontjából. Ez azonban nem jelenti azt, hogy adott munkáltatónál, meghatározott kollektív szerződés keretében, ne lehetne lehetővé tenni azt, hogy az áthelyezett dolgozó viszonylatában a korábbi munkáltatónál töltött időt is figyelembe vegyék. Mivel a törvény ezt nem tiltja, a kollektív szerződésben erre lehetőség van.
Hangsúlyozni szeretném azt, hogy abban az esetben, amikor a munkáltató, gazdálkodó szervezet általános jogutóddal szűnik meg, vagyis ahogy ön fogalmazott, csak a táblát cserélték ki a kapun, ez nem minősül áthelyezésnek a munkavállaló szempontjából. Ebben az esetben tehát ez csak és kizárólag a munkáltató elnevezését érinti a munkavállaló szempontjából, és annak ellenére, hogy tudomásom szerint is voltak olyan konkrét esetek, amikor az általános jogutóddal megszűnő vállalatnál bejegyezték a munkavállaló munkakönyvébe az "áthelyezve" szócskát, ez valójában törvénysértő. Ezekben az esetekben tehát egyedi jogorvoslatot kell kérni, és meghatározott jogorvoslati út igénybevételével kell kérni a téves munkakönyvi bejegyzés kijavítását.
Ez tehát – hangsúlyozni szeretném – nem áthelyezés, amiből az következik, hogy ezekben az esetekben a korábbi munkáltatónál munkaviszonyban töltött időt be kell számítani a végkielégítésre való jogosultság megállapításánál. Áthelyezésnél nem kell, de mint mondtam, ez nem áthelyezés, hiszen az áthelyezés jogi értelemben az egy zárt fogalom. Azt tekinthetjük áthelyezésnek, amelyet egy háromoldalú jogügylet előz meg, vagyis az elbocsátó – átvevő vállalat két oldalon, a harmadik oldalon pedig a dolgozó. Jogi értelemben csak és kizárólag ekkor beszélhetünk áthelyezésről, legalábbis olyan áthelyezésről, amely a végkielégítésre való jogosultságot kizárja.
Amint kérdésében is megfogalmazta és utalt rá, valóban az Érdekegyeztető Tanács múlt hét végi ülésén ez a kérdés előtérbe került, és akkor megegyeztünk abban, hogy ezen állásfoglalásunkat kihirdetjük a Munkaügyi Közlönyben. A munkaadói oldal volt az, amelyik két-három nap türelmi időt kért áttanulmányozásra. Mihelyt tőlük megkapjuk a választ, rajtunk nem fog múlni, hogy ezt az álláspontunkat nyilvánosságra hozzuk és közzétegyük, és remélhetőleg ezzel a gyakorlati problémákat kiszűrjük az eljárásból. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
