HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP) Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az a tény, hogy nem a jelenleg érvényben lévő adótörvény módosítására, hanem egy új törvényjavaslat tárgyalására kerül sor, mindenképpen bizonyítja, hogy a pénzügyi kormányzat nem a kényelmesebbnek tűnő paragrafuscserék lehetőségét választotta, hanem egy koncepciójában és szerkezetében is új törvényjavaslatot terjesztett elénk.
A törvényjavaslatot az előkészítés során számtalan bírálat érte mind a szakmai körökből, mind pedig a társadalom különböző, az adókedvezmények változása folytán érintett köreiből.
A magánszemélyek jövedelemadójának tervezetét érő kritikák is azzal kezdődtek, hogy a javaslat igazságtalan, holott mindannyian tudjuk, az igazságosság nem abszolút fogalom. Nagyban függ a bírálók környezetétől, életkörülményeitől, s ez a törvényszerűség az adótörvények esetében még jobban megfigyelhető.
A törvény előkészítői arra törekedtek, hogy csökkentsék az adókedvezményeket és mentességeket, s ennek eredményeképpen adókötelezettség alá vonjanak minden lehetséges jövedelmet. Tudjuk, hogy e szándékunknak nem minden esetben tudtak eleget tenni, mivel szembe találták magukat ezen célokat figyelmen kívül hagyó, saját érdekeik előtérbe helyezésével fellépő különböző érdekcsoportokkal.
A törvényjavaslatból kitűnik, hogy az adóalap kiszélesítése mellett fő cél az adó alapját képező jövedelemtömeg terhelésének enyhítése, a gyermeknevelés szociális szempontjainak érvényesítése, és nem utolsó sorban az új számviteli törvény miatt szükségessé váló korrekciók elvégzése. A tervezet szerint az adókötelezettség minden magánszemélyre kiterjed, függetlenül attól, hogy belföldi vagy külföldi illetőségű az adózó.
Szeretném külön támogatásomról biztosítani a külföldről származó jövedelem kedvezményes adóztatásának megszüntetését, mivel az ilyen típusú jövedelmek sokszor még preferencia nélkül is irritálják a létminimumon tengődő, külföldön munkát vállalni nem tudó embereket.
Az adómentességek körének drasztikus csökkentése a korábban már említett adóalap kiszélesítését szolgálja, s ezáltal bezárul sok, a jelenleg érvényes szabályozás szerint törvényes kiskapu. Gondoljunk csak a munkaruha-vásárlás pénzbeni megtérítésére, a fiktív üdülésekre, illetve a soha ebédre nem fordított, pénzben nyújtott étkezési hozzájárulásokra.
Ellentmondást érzek viszont az ösztöndíjakat érintő jogszabályi változás körül. Egyrészt azért, mivel az a juttatás véleményem szerint nem sorolható a tipikus jövedelemkategóriába, inkább tartozik a szociális ellátások közé. Másrészről, ha már adóköteles, akkor miért nem egységesen az? Tehát miért adóköteles a szakmunkástanulók, közép- és felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatóinak ösztöndíja, és miért mentes a katonai tanintézet hallgatójának ösztöndíja? Álláspontomon nem változtat az a tény sem, hogy az ösztöndíjak után ténylegesen nem kell adózni, mivel a nyugdíjjal azonos módon viselkedik az adókötelezettség szempontjából.
Az adómentességek szűkítésével azonban csak a láthatatlan jövedelemszerzés törvényes lehetőségeit szüntetjük meg. Továbbra is megoldatlan a borravalókból, hálapénzekből származó jövedelmek adóztatása. Tisztában vagyok vele, hogy e kérdés inkább már adóeljárási, adóigazgatási probléma, amely a megelőzően tárgyalt törvényjavaslat során is felemlítésre került, de a fenti két jövedelemtípus mellett ennél a törvénynél sem mehetünk el szó nélkül.
Aggodalmamat alátámasztják a Pénzügyminisztérium munkatársai által összeállított, A magánszemélyek jövedelemadóztatása 1988-90. című kiadvány táblázatai és következtetései. E szerint a kiadvány szerint a borravalót és hálapénzt bevallók számának változása csökkenő tendenciát mutatott az elmúlt években, 1989-ben 7,7%-kal, 1990-ben 16,3%-os csökkenés volt tapasztalható.
Jól meghatározható a foglalkozási csoportok esetében – írja a kiadvány, a PM jelentése –, akiknek köztudottan jelentős jövedelmük keletkezik e forrásból, a legmagasabb átlagértékektől lényegesen alacsonyabb átlagösszegű hálapénzt vallottak be. E helyről is szeretném felhívni a pénzügyminiszter úr figyelmét a láthatatlan jövedelmek megadóztatásának problémakörére.
E kérdés – úgy érzem – sem a munkaviszonyából származó minden fillér után adózó és az ilyen jelenségek által irritált állampolgárok, sem pedig fiskális szempontból a Kormány számára sem lehet közömbös és egy kézlegyintéssel elintézhető.
Tisztelt Ház! Támogatást érdemel az alapítvány céljára, illetve közérdekű kötelezettség-vállalásra fordított összeg összjövedelemből levonhatóságának korlátozása, mivel az utóbbi időben nagyon elszaporodtak az üzleti előnyszerzés céljából létrehozott alapítványok. Megemlíthetném például a kábel-televíziós rendszer céljára létrehozott alapítványokat, melyek a versenytárgyalásokon nyíltan hangoztatják, hogy a velük kötött szerződés esetén a szolgáltatásokat igénybe vevők befizetéseiket levonhatják jövedelmükből.
Sok vitát váltott ki a törvényjavaslat tárgyalása során, mint új elem a törvényjavaslatban, a mezőgazdasági kistermelés adóztatása. E téren gondot a bevételi és költségnyilvántartás vezetése és az adóbevallási kötelezettség teljesítése fog jelenteni, még akkor is, ha a bevallási kötelezettség nem jár adófizetési kötelezettséggel.
Feltételezhetően ellenállást fog kiváltani mind a kifizetők, mind az egyéni vállalkozók oldaláról a bevezetésre kerülő adóelőleg-levonási kötelezettség, mert ez ideig ilyen feladatuk a vállalkozóknak nem volt, másfelől az egyéni kisvállalkozók a gazdasági társaságokkal szemben versenyhátrányba kerülhetnek.
Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat szakmailag gondosan előkészített tervezet, ezért az indokolt korrekciók beépítésével azt elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)
