SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ)
SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ)
SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tirts Tamás a céltámogatási határozati javaslat vitája második menetének első részében az önkormányzati bizottság kisebbségi álláspontjának kifejtése során déjá vu élményeket ígért önöknek. Az, hogy most én ismét elmondom önöknek az 1991. november 6-án, szerdán elhangzott felszólalásomat, ennek nemcsak az az oka, hogy a Kormány által ismét műsorra tűzött abszurd drámában a rám osztott szerepet elmondja, hanem az, hogy a benne foglaltak tekintetében semmi nem változott. Ahol változott, az kisebb mértékű, a Kormány is változtatott egy szófordulat erejéig a törvényben.
Hogyha ezt néha úgy éreznék, hogy ez időhúzás, akkor szeretném felhívni a figyelmüket: Salamon László az előbb hosszú perceken át elemezte azt, hogy egy 15 másodperces szavazás miért akadályozza időben az Országgyűlés munkáját. És az én felszólalásomat se időhúzásnak tekintsék, és hogyha ezt nekem akarják felróni, akkor jobban teszik, ha inkább a Kormánynak teszik.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! A helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatási rendszeréről szóló országgyűlési határozathoz módosító indítványokat nyújtottam be. Indítványaim a lakóházfelújítás, nemzetiségi iskolák, uszodaszolgáltatás kérdésével foglalkoznak. A második tárgyalásban kiegészültek ezek a módosító indítványok a választókerületemben meglátogatott iskolák tapasztalai alapján a tartósan elmaradt iskolai fűtésfelújításnak a kérdéseivel is.
Most azonban csak az egyik témáról, a lakóházfelújítási javaslatomról kívánok szólni. Indítványomban az önkormányzatoknak járó céltámogatás körét ki kívánom terjeszteni a ma önkormányzati tulajdonú volt álllami bérlakások felújításának a támogatására. Az 1991. évi állami költségvetés belügyminisztériumi fejezetéből kimaradt az addig szereplő tétel, amely a lakóházfelújítást szolgálta. A költségvetési törvény mindezt azzal indokolta – és ez az indoklásban szó szerint benne van –, hogy az állami bérlakások jelentős része önkormányzati tulajdonba került, és majd az önkormányzatok e lakástömeg hasznosításával kigazdálkodják ezt az összeget.
Normális esetben ez az érvelés elfogadható. Vagyis aki tulajdonos, gondoskodjon a saját tulajdonáról. Én ennek a piaci megközelítésnek vagyok a híve. A lakóházfelújítás tekintetében azonban messze nem beszélhetünk még normális állapotokról. Az önkormányzati törvény önmagában nem tette az állami bérlakások tulajdonosává az önkormányzatokat, több hónapot kellett várni a vagyonátadási törvényre. Az állami bérlakásokat körülvevő merev szabályok pedig még mindig nem változtak meg. Hogyan gazdálkodjon a leromlott állapotú lakásállománnyal az önkormányzat, ha a béreknek a megállapítására, a lakásoknak az elidegenítésére és elosztására még mindig az 1969-70-es években született lakásjogszabályok vonatkoznak? S ennek következtében ezek a lakások nem hasznosíthatók piaci jelleggel. A vagyonátadással így tulajdonképpen csak a puszta jogcím szállt át az önkormányzatokra azzal az áldással együtt, hogy boldoguljanak úgy, ahogy tudnak, haragudjanak inkább az önkormányzatokra a polgárok, ne az államra. Tulajdonképpen nem más ez, mint a tehetetlenségnek az áttestálása.
A lakáskoncepció pedig késik. A tavaly elfogadott úgynevezett átmeneti törvény az idei év április 30-át szabta meg a Népjóléti Minisztérium számára a lakáskoncepció kidolgozásának határidejéül. A vagyonátadásról szóló törvény szintén rendelkezett arról, hogy az önkormányzati lakásoknál majd külön törvény szabályozza a lakásügyeket. Addig az állami bérlakásokról szóló ősi jogszabályok szerint kell eljárni, vagyis gúzsba kötve táncolni. Azóta a Ház előtt van Török Ferenc határozati javaslata, amely módosítaná ezt a törvényt, vagyis előrébb hozná, pontosabban későbbre tolná – már egy évet tévedtem – ezt a határidőt, tehát reménykedhetünk abban, hogy ennek a határozatnak az elfogadása után ha nem is az átmeneti viszonyokra, de a későbbi végleges viszonyokra valamilyen jogszabály a Ház elé kerül.
A kérdés nehézségére választókerületemben különösen felhívták a figyelmet, ugyanis az elöregedett lakásállományú településeket különösen sújtja a költségvetési támogatás megszűnése. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a műemléklakásoknál, tehát azoknál, amelyek műemléképületekben lévő lakások, különösen rossz a helyzet. Sopronban különösen rossz állapotúak a bérlakások, de ez a helyzet szinte valamennyi történelmi városunkban. Nincs olyan műemlékünk, nincs olyan sok műemlékünk, hogy ezzel olyan szabadon garázdálkodhatnánk.
A mostani egy-két éves, átmenetinek mondott forráskimaradás visszafordíthatatlan állapotokat teremthet. Hosszas levelezést folytattam már eddig ebben az ügyben a főhatóságoknál. Először a belügyminiszter úrnak írtam, onnan udvarias levélben átküldtek a Népjóléti Minisztériumhoz, és a napokban kaptam meg Surján miniszter úr levelét, hogy a levelemet továbbították a Pénzügyminisztériumba. Egyelőre várok, de lassan elfogynak a lehetséges tárcák anélkül, hogy bármiféle határozott választ erre a kérdésre kaptam volna. Így ki kell egészíteni a november 6-i jegyzőkönyvet azzal, hogy Kupa Mihálytól azóta érkezett egy levél, amely ha nem is az átmeneti állapotokra, de a későbbi koncepció néhány körvonalára felhívja a figyelmet, viszont az általam feltett kérdést ez sem kezeli.
Ez a huzavona csak tovább erősítette bennem azt az érzést, hogy ebben a kérdésben valami nagyon nincs rendben. Kivettünk a költségvetésből egy jelentős tételt anélkül, hogy a feltételeit megoldottuk volna a további gazdálkodásnak. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet nem maradhat így. Mire az önkormányzatok valóban gazdálkodni tudnának a lakásaikkal, addigra romhalmazzá válik a meglévő állomány, és ezt később csak még nagyobb költségek árán lehet majd rendbehozni.
Ismét felhívom a figyelmet a műemlékekre. Az átmeneti időszakra célszerűnek kínálkozik – ugyanis a Kormány is arról beszél, hogy itt átmeneti időszakról van szó, addig, amíg a lakáskoncepció el nem készül –hogy addig valamilyen időleges anyagi lehetőséget legalább a legszükségesebb munkálatok elvégzésére biztosítson. A Kormány nem csukhatja be a szemét, mintha semmi köze nem lenne ehhez a súlyos politikai, szociális kihatású ügyhöz.
A céltámogatási rendszer az egyes települések közti különbségeket is és az ebben a kérdésben való érintettséget is megfelelően tudná kezelni. Módosító indítványom csak az eladásra nem kerülő lakásokra terjed ki, vagyis azokra, amelyek mindenképpen valamilyen szociális célt fognak szolgálni. Ezzel pótolni lehetne az államnak az immár egy esztendős mulasztását és megelőzni egy újabb esztendő hibáit. Kérem képviselőtársaimat, hogy gondoljanak saját választókerületük településeire, és támogassák ezt az indítványt.
Néhány megjegyzés a kérdés parlamenti tárgyalásáról. Wekler Ferenc SZDSZ-es képviselő az általános vitában elmondta, hogy a céltámogatások 1992. évi feltételeit a Parlament jelenleg úgy tárgyalja, hogy közben az önkormányzatok számára a jövő évi igények benyújtásának a határideje már letelt. Ehhez – szintén kiegészítésül – el kell mondani, hogy nemcsak a beadási határidő telt el, hanem a minisztériumban tudomásom szerint most folyik a döntés ezeknek a céltámogatásoknak az odaítéléséről. Vagyis az, amit mi csinálunk, az teljesen felesleges.
Úgy gondolom, hogy ez a parlament kormány feletti ellenőrzési jogának a semmibevétele. Az önkormányzatoknak több hete kiküldött űrlapok ugyanis eleve abból indulnak ki, hogy az Országgyűlés ezt a javaslatot változtatás nélkül fogja határozattá emelni. Valószínűleg ez is lesz a helyzet, hiszen az Országgyűlés bizottságai, különösen az önkormányzati bizottság, a költségvetési bizottság együttvéve körülbelül benyújtott negyven módosító javaslatból mindössze négy, alapvetően szövegpontosításra irányuló javaslatot támogatott, ezen belül a Kormány még ezeket sem. A mostani helyzet annyiban módosult, hogy 34 módosító indítvány van, és ebből a kulturális bizottság támogatott – a környezetvédelmi bizottsággal együtt – néhány módosító javaslatot, köztük az én iskolai fűtésfelújításra vonatkozó javaslatomat is, amit megköszönök, de azt hiszem, hogy sokat a kérdésen nem segít. Nem vagyok annyira optimista, mint a korábban szóló Mészáros Péter, aki azt mondta, hogy itt majd utólag ezeket a kérdéseket meg lehet oldani. Én azt hiszem, hogy mindenképpen a Parlament ellenőrzési jogának a semmibevételét jelenti.
Egyedül a környezetvédelmi bizottság volt az, amely mert néhány nem kormányálláspontot tükröző módosító javaslatot támogatni. Ők már az előzőkben is támogatták.
Ellenzéki képviselőként ezen én már nem tudok csodálkozni. Arra azonban kíváncsi vagyok, hogy ilyen, a választópolgárok és a képviselt települések érdekét ennyire érintő kérdésben meddig hagyják kormánypárti képviselőtársaim, hogy kormányuk pecsétnyomóként használja őket. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon és a bal-középen.)
