SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez az előterjesztés lényegesen több gondot okoz, és lényegesen több ember vár most arra, hogy mi is lesz a kormány-előterjesztésben, illetve mi lesz a tisztelt Ház döntése.
Tisztelt képviselőtársaim tudják, hogy ez év szeptemberében ezt a témát már írott formában benyújtottuk a tisztelt Ház asztalára, majd különböző meggondolások alapján szükségesnek láttuk visszavonni, és most új formában került a Ház elé.
Miről is van szó?
Elő van írva a kormányzat, illetve a Társadalombizosítási Alap számára, hogy adjon áttekintést a lehetőségekről, és ezen belül a nyugdíjasok helyzetének egyszeri év végi kifizetéssel történő javításáról.
Az év első kilenc hónapját figyelve úgy láttuk, hogy a Társadalombiztosítási Alap nem rendelkezik lehetőséggel, hogy ezen a téren bármit is nyújtani tudjon. 26%-os növekedést prognosztizáltunk a bevételekben, és ehelyett csak 22,1%-os bevételnövekedés jött létre. Ez a közel 4%-os hiány végeredményben azt eredményezi, hogy 10-15 milliárdos év végi deficittel kell számolni. Mi ennek a deficitnek az oka? Két ilyen okcsoportot lehet megnevezni.
Az egyik az, hogy a keresetkiáramlás elmaradt az előirányzattól, vagy legalábbis attól, amit tavaly prognosztizáltunk.
A másik, ami ennél sokkal fájdalmasabb, hogy a járuléktartozások gyors ütemben növekedtek. Ezenkívül már az előbbi napirendi pont alkalmával Mádi képviselőtársam említette, hogy a gyógyszerfogyasztás is nagyobb ütemben nőtt a tervezettnél. Itt egy 1,2 milliárdos túllépést lehetett prognosztizálni, de örömmel jelentem a tisztelt Háznak, hogy ez a túllépés minden most rendelkezésre álló adat szerint lényegesen kisebb lesz, szerencsés esetben az eredeti gyógyszerköltségeket lehet tartani.
És van még örömteli tényező, majd mindjárt elmondom azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormányzat tett a kintlevőségek behajthatósága érdekében, és ez volt az, ami arra vezetett minket, hogy a szeptemberi elképzeléshez képest egy valamivel kedvezőbb javaslatot tegyünk a Ház asztalára.
Tudatában kell azonban még lennünk annak is, hogy a fogyasztói áremelkedés nem haladta meg, nem volt magasabb az év elején figyelembe vett mértéknél, és mint már említettük, sajnos a nettó átlagkeresetek sem lettek magasabbak. Így egyfajta relatív értékmegőrzés irányába mozdultunk el.
Említettem volt a Társadalombiztosítási Alap nagy hiányát, és éppen ez az a szempont, ami miatt nem engedhető meg, hogy a deficit terhei a nyugdíjasokra háruljanak. Az ez évben beállított, nyugdíjak számára a költségvetésben rendelkezésre álló összeg és az eddig, illetve még ebben a hónapban kifizetendő összeg között mintegy 4,4 milliárd különbség van.
Ez a javaslat, ami most önök előtt fekszik, azt mondja, hogy bár egészében véve deficites lesz a társadalombiztosítás, ezt a deficitet nem lehet a nyugdíjasokkal megfizettetni, szükséges tehát, hogy a teljes előirányzat fölhasználásra kerüljön, és 4,4 milliárdos egyszeri kifizetésre kerüljön sor.
Ennek a kérdésnek a vitája során, módosító indítványok kapcsán nyilvánvalóan elő fog kerülni az a gondolat, hogy amikor elképzeltük ezt a következő évet, vagyis hát a most befejeződőt, akkor arra számoltunk, hogy így év végén legyen egy mintegy 7,5 milliárd, és hátha a bevételekből még több is jut, mint ahogy évről évre a korábbi években hasonló helyzet állt elő az utolsó negyedévben nekilódult befizetések kapcsán.
Ez a helyzet azonban nem állt elő. Ráadásul az ez évi garanciaszabály úgy rendelkezik, hogyha itt a társadalombiztosítás most az adott kintlevőség mellett deficites lesz, akkor az állami költségvetés ezt a deficitet nem vállalja magára. Ha tehát túllépjük az előirányzatunkat – bármily látványos is lenne most, és helyesnek tűnő, ebben a pillanatban –, ez a jövő évi nyugdíjak szempontjából negatív hatású.
A javaslat jelen formájában azt mondja, hogy ez az összeg, amely rendelkezésre áll, valójában nagyon csekély – csekélyebb annál, mint amit szívünk szerint ki kellene fizetni. Nem áll annyi rendelkezésre, hogy minden nyugdíjas részesedjen belőle. Előáll az a probléma, amellyel nagyon gyakran találkoztunk már, és a megoldás mindig az volt, hogy az úgynevezett magas nyugdíjak ebből az egyszeri és viszonylag kis összegből nem részesednének. A javaslat a nyugdíjminimum háromszorosában húzza meg azt a határt, amely fölött már nem adná ezt az egyszeri, év végi kifizetést. Az ily módon rendelkezésre álló összeg fejenként 1600 forint kifizetést ad – ez a házassági pótlékra is vonatkozik, így az egy nyugdíjból élő házaspárok mindkét tagja részesülhet ebből a kifizetésből.
Beterjesztettük az ennek végrehajtásához szükséges országgyűlési javaslatot. Ha elmondtam, hogy a társadalombiztosítás deficites lesz, milyen alapon vállalható mégis ennek a 4,4 milliárdnak a kifizetése? A privatizációs bevételek terhére az állami költségvetés megkezdi annak a 15 milliárd forintos tartozásnak a visszafizetését, amelyet annak idején a családi pótlékok átvállalása körül hoztak létre. Ezenkívül úgy határoztunk, hogy még 15 milliárd forint egyszeri vagyonjuttatásban is részesül a társadalombiztosítás, amely tulajdonképpen független attól a nagyobb, átfogó tervtől, amely a társadalombiztosítás vagyonnal való föltöltésére vonatkozik – mert az 15 milliárd forinttal nem intézhető el. Ennek a vagyonnak a hozadéka, valamint az előrehozott kifizetés biztosíthatja a 4,4-nek a zökkenőmentes eljuttatását a nyugdíjasokhoz.
A 118/1991. számú, szeptember 12-én kelt kormányrendelet értelmében a társadalombiztosítás behajtható, az adókra vonatkozó rendelkezések szerint: beszedési megbízásokat lehet kiadni a bankszámlákra vonatkozóan, és ha itt lassúnak mutatkozik a beszedés lehetősége, akkor ingó és ingatlan végrehajtással is biztosítani lehet a kintlévőségek csökkentését.
Áttekintést kért a Kormány a vállalatoknál a társadalombiztosítási tartozások okainak feltárására, és ezen a réven intézkedett arról, hogy a társadalombiztosítási kintlévőségek prémiumcsökkentő tényezőként jelenjenek meg. 1992 előkészítése kapcsán pedig olyan előírás készül, mely szerint a társadalombiztosítási járulékbefizetési kötelezettségét nem teljesítő államigazgatási irányítású vállalat vezetője prémiumban, prémiumelőlegben nem részesülhet.
Megindult a MÁV társadalombiztosítási tartozásának rendezése, és ez ugyancsak a stabilitás irányába lép elő. A korkedvezményes nyugdíjazás fedezetének megteremtésével ugyancsak javítjuk a társadalombiztosítás pozícióját.
Mindezek az intézkedések oda hathatnak, hogy ez a hatalmas kintlévőség megszűnik, és a következő időszaktól fogva stabilabb, racionálisabb tervezéssel építhetjük föl a társadalombiztosítás működését.
Tisztelt Ház! Az elmondottak alapján kérem a beterjesztett javaslat megtárgyalását és majdani elfogadását. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
