CSÉPE BÉLA, a KDNP vezérszónoka:
CSÉPE BÉLA, a KDNP vezérszónoka:
CSÉPE BÉLA, a KDNP vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezen a késő esti órán engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam én is frakciónk véleményét.
Azzal szeretném kezdeni, hogy itt a mai napon már a társasági adónál és a személyi jövedelemadónál is, az ellenzék részéről elhangzottak közül én sok mindennel egyetértek mint fölvetéssel, de mégis azzal kezdem, hogy alapvetően vitatkozom a FIDESZ vezérszónokának azzal a beállításával, miszerint itt már hosszú évek óta ugyanaz a mókuskerék forog, és azt kellene inkább tennünk, hogy szanáljuk ezt az országot és ezt a gazdaságot. Ez annyira alapvetően más felfogás a mi felfogásunkkal szemben, hogy én ebből szeretnék kiindulni.
Én úgy vélem, hogy ezek az adótörvény-javaslatok sem ennek a felfogásnak a szellemében születtek – ez nyilvánvaló –, és nem is haladhatunk ezen az úton. Már a költségvetési irányelvek vitájában próbáltam azt sugallni, hogy tulajdonképpen itt azért ennél jóval komolyabb kilátásaink vannak, és nem szabad így hozzáállni a költségvetéssel összefüggő adótörvényekhez. Ennek ellenére, mi is fájlaljuk, hogy az évnek az utolsó hónapjában kell az adótörvényekkel ilyen sűrített menetben foglalkozni. Én úgy vélem személy szerint, hogy ez azért van, mert még mindig nem tudunk kilépni a költségvetés, az adótörvények és a nemzetközi pénzvilág követelményeinek az összefüggéséből. Itt van – egyszer már mondtam a plenáris ülésen – egy bizonyos "Bermuda-háromszög", amiből a mi hajónk még nem tudott kihajózni. Ezért van az, hogy itt mindig be vagyunk szorítva év végén ennek a három fő összefüggésnek a medrébe. Ezt bizonyos fokig meg lehet érteni, de fájlalni mindenképpen kell.
Azt is fájlaljuk, hogy minden év végén ami változást javasol a Kormány, amit végül is majd a Parlament valamilyen módosított formában elfogad, az mindig provizórikus. Nem tudjuk meghatározni azokat az adószabályokat, amelyekkel nyugodtan érezheti a társadalom, hogy hosszabb időre szólnak, és biztonságot adnak. Ennek a hiánya itt van most is a levegőben.
Eme rossz érzésünk ellenére egyetértünk a benyújtott törvényjavaslat alapgondolatával, amely, ugye, abban fogalmazható meg, hogy az adóalapok szélesítését tűzi ki célul, és ennek ellentételezéseképpen valamennyire javulni tud az adó progressziója. Ezzel az alapgondolattal és törekvéssel mindenképpen egyet kell értenünk, mivel még mindig az jellemzi az adórendszerünket, hogy tele van pozitív diszkriminációval. A múlt rendszerben a pozitív diszkrimináció diszkrét bája lengte körül a gazdasági életet, és ebben a környezetben tulajdonképpen elvesztek az igazi gazdasági értékek. Valamikor el kell kezdeni ezeket megsemmisíteni, háttérbe szorítani. Ez az alapgondolat az, amellyel mi mindenképpen egyetértünk.
Ugyanakkor egy kicsit úgy érezzük, hogy ezek a benyújtott törvényjavaslatok egy kicsit megelőlegezik a fejlődést. A fejlődésről beszéltem és nem az ország szanálásáról. Én hiszek a fejlődésben, de mintha ezek a törvényjavaslatok előreugrottak volna, és nem vennék figyelembe eléggé a gazdaságnak, a társadalomnak a mai állapotát.
Nyilvánvaló dolog, hogy a gazdasági kérdéseket nem lehet adózással megoldani – ez egy más valami –, viszont adózással lehet gátolni, és ezért rendkívül fontosak az adószabályok, amelyeknek az az első feladatuk – én is egyetértek ezzel –, hogy azt a költségvetési bevételt biztosítsák, amire szüksége van az államnak, a társadalomnak. Ugyanakkor hozzá kell járulnia mindenkor a gazdaság felszabadításához – és ez a jelen pillanatban nem eléggé megnyugtatóan van ezekben az adótörvényekben, illetőleg -javaslatokban kifejezve.
Meggondolandó, hogy az egyes területeken bevezetett változások mértéke gazdaságilag mennyire indokolt. Meggondolandó az is, hogy a bonyolultság és az egyszerűség összefüggésében az egyszerűség útján jár-e ez a törvényjavaslat – mert megítélésünk szerint nem jár eléggé az egyszerűségre való törekvés útján.
Ezen általános vélemények után engedjék meg, hogy egy-két konkrét területen kifejezzem aggályainkat.
Mi legfontosabbnak tartjuk azt az összefüggést, hogy tulajdonképpen itt állampolgárok adózásáról van szó, és amikor állampolgárokat adóztat az állam, akkor az a legfontosabb alapállás kell legyen, hogy az állampolgárok családokat tartanak el, hogy az eltartottak száma mennyire tudja befolyásolni az adóterheket. Ez a mi felfogásunkban a legfontosabb, amikor megítéljük a személyi jövedelemadó rendszerét. Nos, már régen fölmerült a családi jövedelemadózás gondolata – ami nyilván egy egész más rendszert jelent, és most szó sem lehet arról, hogy ezt a javaslatot ilyen irányban át tudnánk alakítani. Engedjék azonban meg, hogy itt megjegyezzem: mi nem vetettük el teljesen ezt a gondolatot, és ha nem is most, de törekszünk arra, hogy esetleg a későbiekben ezt újra elővegyük és megfontolásra ajánljuk.
Mindenképpen azt szeretnénk elérni, hogy az eltartottak száma jelentősen befolyásolja az állampolgárok adózási helyzetét. Nos, ezen a téren tulajdonképpen tesz egy lépést a törvényjavaslat – már több helyen elhangzott –, hogy gyermekenként, a családi pótlékra való jogosultsággal összefüggésben kiterjeszti a havi ezer forintos adóalap-csökkentő kedvezményt. Ezt mindenképpen örömmel üdvözöljük, megértve azt az aggályt, hogy ennek a további emelése tulajdonképpen nem biztos, hogy jó irányba megy, de mindenképpen fölvetjük azt a gondolatot, hogy valamilyen módon, inkább a családi pótlék emelésével, még ebben az évben segíteni kell azoknak a családoknak az adózási helyzetén, amelyekben több gyermek eltartásával küzdenek. Ez egy alapvető igazságossági alapkövetelmény, amely szempontból mindenkor fogjuk nézni az adórendeleteket.
A másik kör, amelyre ki akarok térni, az egyéni vállalkozók ügye. Az egyéni vállalkozók tulajdonképpen ezeknek a adózási változtatásoknak a legmostohább gyermekei – ha szabad így mondani. Egyszerűen nincs meg a megfelelő helyük az adózásban. Ismeretes, hogy még jelenleg is beléphetnek a nyereségadó hatálya alá, és vagy ott adóznak, vagy itt – de ez a személyi jövedelemadó-rendszer igazából nem tudja befogadni a vállalkozói jellegű tevékenységeket. Nem értenénk egyet azzal, hogy itt a ki-belépés lehetőségét fenntartsa, mert ennek a fenntartása nyilván ellentétes a nemzetközi megítéléssel, a kedvező nemzetközi megítéléssel, ellentétes a jogbiztonsággal is. Nem értenénk egyet azzal sem, hogy itt valamiféle értékhatár legyen kítűzve, és a kisjövedelmű egyéni vállalkozók adózzanak a személyi jövedelemadóban, a nagyobbak pedig, most már, ugye, a társasági adóban. Ennek ellenére, hogy ezekkel nem értünk egyet, keresnünk kell, úgy vélem, a távolabbi jövőben e réteg adózási problémáinak a megoldását, mert igen jelentős különbség van a személyi jövedelemadóban adózni vagy a most készülő társasági adórendszerbe tartozni. Az idő rövidsége miatt én most nem térek ki arra, hogy mik a különbségek – ezt nyilván a megfelelő érdekképviseleti szervek fogják exponálni. De mindenképpen meg kell említenem, hogy az ide – majdnem úgy néz ki, hogy végérvényesen – beszorítandó egyéni vállalkozók, akik az ország lehetséges gazdasági fellendülésének az egyik legkomolyabb gerincét alkotják, nem kapnak itt megfelelő adózást.
Gondolok konkrétan arra, hogy itt van például az amortizáció kérdése. Az elmúlt években az egyéni vállalkozóknak valóban egy kedvezőbb amortizációs pozíciót sikerült kiharcolni. Azonban ennek megvolt az alapja, mert egészen más a beruházás, a befektetés egy nagyobb társaságnál, egy nagyobb gazdasági egységnél, mint egy egyéni vállalkozónál. Tehát mi nem értünk egyet azzal, hogy az amortizáció már most, ebben a gazdasági helyzetben teljesen egyforma legyen az egyéni vállalkozóknál és a nagyobb gazdasági egységeknél, mert ez az egyik terület, ahol ugye már céloztam arra, hogy a gazdaság jelenlegi állapotával nincs szinkronban eléggé ez a törvényjavaslat. Tulajdonképpen itt az egyéni vállalkozóknál az állóeszköz-értékhatár 50 ezer forintról lecsökken 20 ezer forintra, amikor inkább emelkednie kellene.
A másik ilyen terület, amihez én is csatlakozom, az ingatlaneladásokkal kapcsolatos adókedvezmény megszüntetése. Itt most csak azt szeretném kiexponálni, hogy semmiképpen nem értünk egyet azzal, hogy ez csak magára az adózóra vonatkozzon, azaz hogy a rokoni kör ebből teljesen kizárásra kerüljön. Miért? Azért, mert itt Magyarországon a jelenlegi helyzetben az otthonteremtés az egyik legnagyobb gond. És akkor, amikor a családok tudnak segíteni a családi körön belül, azért ezt a jelen pillanatban még nem célszerű semmiképpen visszaszorítani. Az otthon teremtése szintén összefügg a családi adózással, amelynek a hajója egyelőre nagyon messze jár, de mindenképpen arra kell koncentrálnunk, hogy a családok adózásával törődjünk, és ide tartozik az otthonteremtés is.
A következő ilyen kör, amelyet röviden érinteni szeretnék, a befektetések adózása. Itt ismeretes, hogy milyen változások készülnek. Én most itt csak annyit jegyeznék meg, úgy vélem, hogy alapvető szempontnak annak kell lenni, hogy itt Magyarországon, ebben a remélhetőleg fellendülő gazdasági életben valóban bekövetkezzen a pénzpiacnak a megélénkülése, a tőzsdének az erőre kapása, és ilyen irányban kell a befektetéseket ösztönözni.
A másik jelentős kör ez a tudományos, műszaki tevékenység, a feltalálói kör, akik igen sérelmezik ezeket a küszöbön álló változásokat. Nos, erre mindenképpen vonatkozik a pozitív diszkrimináció diszkrét bájáról mondott hasonlatom, tehát itt valamit lépni kell. Azonban hadd emeljem ki a feltalálókat. Hát a feltalálókat azért is ki kell emelnem, mert éppúgy, mint az egyéni vállalkozók, ők képezik ennek a gazdaságnak majdnemhogy a motorját. A feltaláló képesség, az invenció azért még nem áll olyan szinten, hogy teljesen eltöröljük a kedvezményezettségét, tehát akkor, amikor mi a kedvezményeket visszaszorítjuk, nagyon vigyázni kell, hogy azért ne öntsünk ki mindent.
Azzal az elgondolással kapcsolatban, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz, hogy tulajdonképpen ezeket a jövedelemrátákat kiküszöböli, és a tételes elszámolást vezeti be, engedjék meg, hogy elmondjam azt az aggályomat, hogy fontoljuk meg azt, hogy ezeket az adózókat, tehát a tudományos, a művészi, a műszaki területen kiemelkedő tevékenységet végző állampolgárokat bekényszerítjük-e abba a mederbe, hogy nyilvánvalóan saját érdekükből kifolyóan mindent el akarnak majd számolni, és a bíróságoknál kell majd vitatni, hogy jogos volt-e vagy nem. Én úgy vélem, hogy állami adóbevétel szempontjából sem egészen jó ez a törekvés, mert itt inkább az fog bekövetkezni, hogy még a jelenlegi adónál is kevesebbet fognak fizetni, mert egy olyan kísérlet lesz mindenkinél, hogy mindent elszámoljon. És utána majd nyilván egy hosszadalmasabb dolog lesz, hogy ezeket a törekvéseket hogy lehet visszaszorítani. Úgy vélem, ilyen értelemben ez nincs eléggé előkészítve, mert ezek az állampolgárok most nem tudják igazán, hogy mit számolhatnak majd el. Ők majd nyilván mindent el fognak számolni. Én örültem ennek a kilimandzsárós hasonlatnak, mert rámutatott egy kicsit ennek a problémának a lényegére.
A törvényjavaslatnak azt a pontját, mely szerint megmarad azért az átalány azok számára, akik 90%-os adóalapot elfogadnak, és akkor ugye 10% mehet, tehát ennek a törvényjavaslatban való szerepeltetése nem egészen tiszta indítékú. Nyilvánvaló dolog, nem is tudom, hogy a fehér holló hasonlat jó lesz, de általában ezek az állampolgárok nem fognak tudni ezzel élni. Márpedig milyen jogszabályhely az, amely nem telik meg tartalommal? Éppen ezért gondoljuk meg, hogy itt milyen mértékben léphetünk előre. Ismét hangsúlyozom, egyetértek a törekvéssel, a kedvezmények visszaszorításával, de ezeknek az adózóknak, állampolgároknak a tevékenysége annyira fontos és olyan értékes, hogy meg kellene találni annak a módját, hogy azért az állami bevétel is megmaradjon, valahogy az adózás se váljon bonyolultabbá, hanem egyszerűbbé. Itt kellene tehát ennek a Parlamentnek a kollektív bölcsességével megtalálni azt a megoldást, amit nagyon nehéz most ebben a pár hétben, de talán mégsem lehetetlen.
Meg kell még említenem az adózási szigor, az illegális tevékenységek visszaszorításának a kérdését, ami alapkövetelmény. Hogy itt normális adózási szisztéma alakuljon ki, nyilvánvalóan előre kell lépni az adózási szigor területén. De adózási szigort csak akkor lehet alkalmazni igazán és megnyugtatóan, ha megfelelő érdekeltségű adózási rendszer van. Mert amíg ez nincs meg, addig nincs komoly erkölcsi alapja az államnak sem, hogy az adózás teljes szigorával lépjen fel. Tehát nem vagyunk még abban a fejlődési szakaszban, hogy mindezek a dolgok egyszerre hirtelen bekövetkezzenek.
Végül én is megemlítem, miután majd a Parlament áttekinti ezeket az igen jelentős változásokat, és bízva a kollektív bölcsességben, egy megfelelő optimális mértéket meghatároz, akkor a progresszív táblázat két változata közül mi is az a) változatot tartjuk helyesebbnek.
Összefoglalva aggályainkat: ezt a törvényjavaslatot mi alkalmasnak tartjuk arra, hogy a Parlament a megfelelő módosításokkal – és itt erősen számítva az ellenzék konstruktív magatartására is – megfelelően átalakítva még az idén a Ház el tudja fogadni. De kérem, hogy szívleljék meg ezeket az aggályokat, amiket frakciónk nevében elmondtam.
Köszönöm szíves türelmüket ezen a késő esti órán. (Taps.)
