HORVÁTH BÉLA (MDF)
HORVÁTH BÉLA (MDF)
HORVÁTH BÉLA (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint a miniszteri expozé kezdetén hallottuk, a jövedelemadóknál és a most tárgyalandó társasági adónál alapvető változásokra, már a nevében is egy új adótörvény kidolgozására került sor.
A társasági adó elődje, a vállalkozási nyereségadó a korábbi korszerűsítések ellenére is olyan szabálygyűjtemény volt, amely nem tudott eleget tenni a kor kihívásának, nevezetesen piacgazdaságunk felépítésének. A meglévő tevékenységi, tulajdonosi megkülönböztetések, a megszerzett jogok fenntartása már nem teszi lehetővé a nemzetközi áramlásba való bekapcsolódásunkat, és az is ismert a tisztelt Ház előtt, hogy Magyarországon a személyi jövedelemadó és a vállalkozási nyereségadó összehangoltsága nincsen meg. Ezek az adónemek elkülönült életet élnek egymás mellett.
Jól emlékszünk még, hogy tavaly ilyenkor, az adónemek tárgyalásakor milyen sok felszólaló vetette fel a változtatás igényét. Az akkori pénzügyminisztériumi politikai államtitkárt idézve – idézem –: "A Kormány koncepciójának lényege, hogy nem ígérünk holnap változást, de ígérjük azt, hogy a Parlament részére rendelkezésre álló negyedéves időtartamra – amelyre a Kormány mandátumot kapott – új adópolitikát fogunk kialakítani." Mindez tavaly ilyenkor, 1990. december 4-én hangzott el e Ház falai között.
Ennek ellenére ellenzéki képviselők tavaly év végén máris számonkérték az ősszel kiadott A nemzeti megújhodás programja ígéreteit. Amit akkor hiányoltak, s ami az adórendszer fejlesztése című fejezetben szerepel; nos, azok a célok, középtávú elképzelések, rövidtávú intézkedések mára már tettenérhetők az új társasági adótörvényben.
Miről is van szó? A kormányprogram stabil adórendszer kialakítását és működtetését tűzi ki célul, és a most tárgyalandó törvényjavaslatnál maradva a vállalkozók számára olyan módon, hogy a szabályok, illetve a fejlődés iránya hosszabb távon is előre látható legyen, rögzítve a gazdálkodás, a jövedelemszerzés és elköltés feltételeit.
A Kormány meghirdette, hogy az adószerkezet korszerűsítését oly módon fogja végrehajtani, hogy az adónemeken belül a kedvezményeket radikálisan szűkíteni fogja. A megújhodás-program már jelezte, ám sok ellenzéki képviselő tavaly ezt nem vette figyelembe, hogy a változtatások egyik döntő pillére, konkrétan az új számviteli törvény életbe lépése után nyílik meg a lehetőség arra, hogy a vállalkozásoktól nyereségadó, illetve most már társasági adó jogcímén elvont adótömeg relatíve csökkenjen.
Mindenki előtt ismert, hogy az új számviteli törvényt a tisztelt Ház elfogadta ez év folyamán, tehát a változtatásoknak nincsen akadálya. Vagyis – lehet, hogy szójátéknak tűnik, de – az expozéval ellentétben nem az új számviteli törvény kényszeríti ki a változtatásokat, hanem a kormányprogram alapján a meghirdetett lépéssorozat második fázisához jutottunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az adórendszer korszerűsítésének főbb összetevőit az expozéban már igen részletesen hallottuk. Az adórendszer korszerűsítése, a kedvezményektől való megtisztítás elkerülhetetlen folyamat. Természetes, hogy az adó a közkiadások fedezetét szolgálja, az adórendszer funkcionálásához azonban alapvető követelmény egy stabil szabályozó rendszer kialakítása, működtetése. Ellenkező esetben tovább folytatódik az a mai, sokszor nem előrelátó gondolkodásmód, ami csak a kiskapuk keresését célozza.
Mint említettem, az expozéban felvetettekkel egyetértünk, mint kormánypárti vezérszónok azokkal döntően egyetértek. Amellett, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot támogatjuk, azért néhány területre szeretném felhívni a figyelmet, ahol elképzelhetőnek látunk árnyaltabb megközelítést.
Valóban teljesen új kategória a társasági adóról szóló törvényjavaslatban a munkáltató részéről a munkavállalói nyugdíjalapba történő befizetések költségként történő elszámolása. Ezt részletesen tartalmazza a 3. számú melléklet. A lépés elősegíti, létrehozza az öregkori gondoskodás újfajta alapjait.
Véleményünk szerint ez az új nyugdíjalap több szempontból is kedvező hatású. Egyrészt növeli az intézményi befektetési lehetőséget, másrészt kényszerítő hatásával hozzájárul a társadalombiztosítás reformjához, hiszen ezzel az új eljárással létrehozzuk a tb konkurenciáját, és a munkavállalók szempontjából előnyösen piaci versenyt teremtünk a biztosítótársaságok egyre népesebb táborában.
Ám ennyi dícséret után van egy módosító felvetésünk. A munkavállalói nyugdíjalap kérdését az adótörvényektől függetlenül kellene szabályozni. A jelenlegi szabályozástervezet csak az alkalmazottakra vonatkozik. A magánvállalkozók saját maguknak nem teljesíthetnek befizetést a nyugdíjalapba, pedig lehet, hogy a későbbiekben számukra ez is szükségessé válhat. Vagyis a magánvállalkozók adólevonási joggal nem élhetnek, csak ha alkalmazottat foglalkoztatnak.
Véleményem szerint fennállhat egy veszély is. Az expozéban igen röviden erre történt utalás is. A bérfejlesztés esetleg csökkenni fog, mivelhogy az alkalmazottak részére befizetést teljesítenek a munkáltatók a munkavállalói nyugdíjalapba. Ezzel kettős hasznot érnek el. Egyrészt lecsökken a fizetendő tb-járulékfizetési kötelezettségük, másrészt a munkavállalói nyugdíjalapba befizetett összegeket adóalap-csökkentő tényezőként, költségként fogják figyelembe venni. Felvetésünk tehát az, hogy célszerű lenne a munkavállalói nyugdíjalap rendszerének felülvizsgálata, teljesen külön szabályozása.
Maga a törvényjavaslatban előterjesztett elképzelés, mint már korábban is említettem, jó, de önálló törvényi szabályozást igényel. Javaslatunk tehát az, hogy a munkavállalói nyugdíjalapba történt hozzájárulást a társasági adótörvény és az szja-törvény csak 1992. július 1-jétől tegye lehetővé, oly módon, hogy az egész évi jövedelem-tömeget figyelembe veszi azért.
Javasoljuk, hogy a tisztelt Ház hozzon egy olyan határozatot, melyben felkéri a Kormányt, hogy a jövő év első felében a magán nyugdíjbiztosításokra vonatkozó törvényt terjessze be a Parlamentnek.
Tisztelt Miniszter Úr! Több helyről megkeresést kaptunk, hogy a Magyarországon most kibontakozó és társadalmi szempontból kívánatos alapítványt létrehozó kedv lelohad, ha a törvényjavaslat 4. § (2) bekezdésének g) pontja életbe lép, ami a belföldi székhelyű alapítványokra és a közérdekű kötelezettségvállalásra fordított összegekről rendelkezik mint adóalapcsökkentő tényezőkről. Ugyanez a javaslat egyébként az szja-tervezetben is szerepel.
A törvénytervezet szerint a jövőben a befizetés csak akkor adóalap-csökkentő, ha az adományozó és a felhasználó között a közvetlen kapcsolat kizárható. Valóban igaz az az érvelés, ami e javaslat mögött áll és szerepel az adórendszer átalakításáról szóló pénzügyminiszteri előterjesztésben is. Nevezetesen, hogy igen gyakran az alapítvány létrehozása nem a megfogalmazott célt, hanem az adómegkerülést szolgálja. Helyes, hogy a javaslat az úgynevezett vagyonátmentéseket meg akarja szüntetni, ugyanakkor ezzel a kitétellel a támogatások aránya a jövőben jelentősen le fog csökkenni, és esetleg nemes célokat ápoló alapítványok, például iskolaalapítványok kerülnek lehetetlen helyzetbe. Ez mind a szülőket, mind a gyerekeket érzékenyen érintené. A szülők taníttatják, gyógykezeltetik, utaztatják, nyelvoktatják, sportoltatják – nem folytatom a sort – gyerekeiket. Nekem is három kisfiam van, és jól tudom, hogy egyre több helyen alapítványi módon történnek ezek a dolgok. Vagyis az állampolgárok pénzéből, amihez az állam olyformán járul hozzá, hogy lemond az erre költött jövedelmek megadóztatásáról.
Ez van most veszélyben, ezért ismét a kiskapuk keresése lesz a követelmény.
Mi hát a javaslatunk? Azt javasolja a Magyar Demokrata Fórum frakciója, hogy tételesen meg kellene határozni azon alapítványok körét, amelyek támogatása kívánatos, ezen befizetéseknél hagyják meg a jelenlegi, már bevált adóalapcsökkentés lehetőségét. A nyugati országokban ezt a megoldást alkalmazzák, és hasonló módszerre a magyar Parlamentben is van példa, mikor a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását egy parlamenti ad hoc bizottság osztja szét. A támogatandó alapítványok körét ugyanígy lehetne meghatározni a teljes nyilvánosság előtt.
Egy másik lehetőség az, hogy maximálják azt az összeget, ami az ilyen címen történő befizetéseknél figyelembe vehető. Erre már most is van megoldás más témakörben az szja-ban.
Tisztelt Ház! A magyar gazdaság egyik legégetőbb terhe a rohamosan növekvő munkanélküliség. A jelenlegi szja adóalapcsökkentő tényezőként vette figyelembe, ha a magánvállalkozó munkanélküli segélyben részesült alkalmazottat foglalkoztatott. Ez a jelenlegi adótörvények tervezetéből kimaradt. Pedig mostani helyzetünkben a havi 1000 forintos, vagy nagyobb kedvezmény lehet, hogy ösztönzőleg hatna a munkáltatóra. Kérdésként merülhet fel a jelenlegi kedvezmény visszaállítása.
Az előbb elmondottaktól függetlenül a törvényjavaslatban szereplő kedvezmény-leépítések drasztikusak, de pozitív lépések. 1992-ben a vállalkozók mindössze hat jogcímen juthatnak kedvezményhez. Igaz, mint a költségvetési törvényjavaslatban szerepel, viszonylag nagy összegű kedvezményhez. S él még néhány, a korábbi évekről áthozott kedvezmény is. Így az adókedvezmények 1992-re számított összege 19,6 milliárd forint lesz. Ezért a korábbi célkitűzéseknek megfelelően a várhatóan igénybe vehető kedvezmények nyereséghez viszonyított aránya az idei 10 %-hoz képest 6,7 %-ra csökken.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ám mielőtt befejezném felszólalásomat, visszakanyarodom a kedvezmények megszüntetéséhez, nevezetesen egy szűk témakörhöz, a népi iparművészet adókedvezményének megvonásához. Tudom, és a Pénzügyminisztérium is tudja, hogy e kérdéskörnek a pénzügyi vonzata minimális, 20–30 millió forintról van szó, és azt is elfogadom, hogy bármely kedvezmény megadása, továbbvitele rést üt az egész adórendszeren. Ami az egyik helyen kedvezmény, az a másik területen adótöbblet. Valóban. Ám mégis ez a tervezett nagy lépés az amúgy is meglévő ideiglenes keresetcsökkenés miatt és a népművészet élőmunkához kapcsolódó igen magas költségvetési elvonás-terhei következtében a magyar népművészet halálát jelentené. Úgy gondolom, hogy a Magyar Országgyűlés előtt nem kell hosszasan ecsetelnem, a népművészeti és háziipari termékek megjelenésükben népünk ízlés- és érezelemvilágának hordozói, és így a magyar nemzeti kultúra szerves részét képezik. Ezért mindent meg kell tennünk a pénzügyminiszter úrral közösen, hogy a magyar népművészet fennmaradjon és az egyes tájegységek népművészetének őrzői és művelői Kalocsától Beregig, a Palócföldtől Halason át Csabáig, a tevékenységüket a jövőben is folytatni tudják. Ezt javasolja a Magyar Demokrata Fórum frakciója, az 50 népművészeti és háziipari szövetkezet 15 ezer dolgozójával, a 80 Népművészet mesterével és a népi iparművészek sokaságával együtt
Tisztelt Ház! A társasági adótörvény-javaslatban megfogalmazott célkitűzések, preferenciák helyénvalók. Pozitív előrelépést jelent, hogy az értelmező rendelkezések a törvényjavaslat szerkezetében előkerültek, így maga a tervezet is áttekinthető.
Végezetül szeretném mindenki figyelmét felhívni: e törvényi szabályozás nagyon lényeges, pozitív eleme, hogy a külföldi befektetők magyarországi és otthoni, anyaországbeli kezelése azonos elvek szerint történik. Csak így biztosítható, hogy a külföldi befektetők hazánknak hasznot hajtsanak, és ne az eltérő szabályokból eredő haszonszerzési lehetőségre építsék magyarországi megjelenésüket.
Sok elismerő szó hangzott ma itt el, ám ugyanakkor néhány módosító indítványt is felvázoltam. Bízunk benne, hogy a következő jóváhagyandó törvényekkel, rendeletekkel ez a törvényjavaslat összhangban lesz. Mindezek alapján a Magyar Demokrata Fórum frakciója támogatja a benyújtott törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
