KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Horváth Béla az imént a nemzeti megújhodás programjára hivatkozva hosszasan lelkendezett arról, hogy máris megvalósultak az abban vázolt elképzelések. Ez kormánypárti képviselőként helyénvaló megállapítás lehetne, ha én most ellenzéki képviselőként nem idézném a nemzeti megújhodás programjának ide vonatkozó részeit. Idézem tehát: "A vállalkozói nyereségadó esetében középtávú cél, hogy a vállalkozásoknál ilyen jogcímen elvont adótömeg relatíve csökkenjen, a költségvetés bevételében ezen adó részaránya érzékelhetően mérséklődjék. Erre az új számviteli törvény teremti meg a feltételeket. Ennek alapján érdemben emelkedik a vállalkozók által elszámolható értékcsökkenési leírás, így szűkül az adóalap, azaz változatlan kulcsok esetén is csökken az elvont adótömeg.
Az ösztönzés határozottabb érvényre juttatása céljából az egyes –struktúra-átalakulást szolgáló – kedvezmények módosulnak, a tőkenyereség kedvezményes adóztatása a tartóseszköz-befektetés értékesítéséből származó nyereségre irányul.
Az elmaradt térségekben az infrastruktúra fejlesztését és a munkahelyteremtést fokozottan figyelembe kell venni." Eddig az idézet.
Ha az előttünk fekvő törvényjavaslatot hasonlítjuk az előbb elmondottakhoz, rájövünk, hogy annak egyetlen érvényes találatot sem sikerült elérnie. Ez persze – ismerve az imént idézett program színvonalát – még akár javára is válhatna a törvényjavaslatnak.
Sokkal nagyobb a probléma, ha azt vizsgáljuk, hogyan fog hatni a javaslat a gazdálkodó szervezetekre, a vállalkozások működésére, a gazdaság egészére. Mint az valószínűleg közismert – a miniszter úr is hivatkozott rá –, azért volt szükség a ványa-törvény új törvénnyel történő kiváltására, mert az új számviteli törvény a ráfordítások és bevételek elszámolásában gyökeresen új helyzetet teremtett; megszűnt az a gyakorlat, hogy a számvitel az adótörvények végrehajtását szolgálja.
A számvitel a jövőben objektíven mutatja be a vállalat gazdasági helyzetét. Így például a tényleges fizikai és erkölcsi kopásnak megfelelően számolható el az eszközök értékcsökkenési leírása, az óvatos értékelés elvének megfelelően minden értékvesztés annak felismerésekor költségként számolható el.
Az új rendszerben a ráfordítások és bevételek valódi tartalmuknak megfelelően jelennek meg. Ez a szabályozás teszi lehetővé, hogy a vállalkozások vagyoni, gazdasági és pénzügyi helyzete a nemzetközi elveknek megfelelően legyen megítélhető. Tudtuk azonban azt is – és ennek a számviteli törvény vitájában hangot is adtunk –, hogy az új törvény bevezetése az adóalapot jelentősen szűkíteni fogja, ezért bizonyos átmeneti intézkedésekre az adótörvényben szükség lesz.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat előírásai azonban e tekintetben számunkra elfogadhatatlanok. Nézzünk néhány példát. Itt végigmennék ugyanazon a vázlaton, ahol a miniszter úr az expozéjában végigment.
A számviteli törvény a vállalkozóra bízza az amortizációs mérték meghatározását, lehetővé téve a piac által is elfogadott amortizáció elszámolásával az eszközállomány megújítását, a technikai-technológiai fejlődés megindítását, illetve gyorsítását. Ezzel szemben az adótörvény az 1991. december 31-e előtt aktivált eszközök esetében gyakorlatilag csak a korábbi értékcsökkenési kulcsok alkalmazását ismeri el. Az ezeken felüli értékcsökkenés az átvitel szerinti adóalapot növeli, az után a nyereségadót továbbra is meg kell fizetni.
Hasonló megoldással találkozunk a számviteli törvényben szabályozott céltartalékképzés esetében is. A céltartalékképzés és -felhasználás számviteli törvényben meghatározott módját és rendjét az adótörvény nem ismeri el, egyedül a határidőn túli kintlévőségek esetében engedélyez minimális mértékű céltartalékképzést.
Szigorítást alkalmaz a javaslat mind a korábbi szabályozáshoz, mind pedig a számviteli törvényben lefektetett elvekhez képest az értékvesztések, leírások esetében.
A számviteli törvény szerint az éves beszámolót május 31-ig kell elkészíteni, az adótörvény szerint február 15-ig a december 31-i állapotról könnyvviteli zárlatot kell készíteni. Az adóbevallást le kell adni, az adókat pénzügyileg rendezni kell. Ebből az fog következni, hogy az adóbevallás alapjául szolgáló adóalap és a mérlegben foglalt adóalap szükségszerűen eltérnek egymástól, az ezeket alátámasztó könyvelés adatai nem fognak megegyezni, megvalósul az idézőjelbe tett "kettős könyvelés", melyek közül az egyik a mérleget, a másik az adóbevallást szolgálja. A vállalkozások adminisztráicós terhei megnőnek, a számvitel és az adótörvény között nincs összhang.
Ebben a vonatkozásban vannak a törvényjavaslatnak további negatív és pozitív vonatkozásai is. Legfőbb következtetésként azonban az adódik, hogy az adótörvény nem enged kedvező folyamatokat érvényesülni a vállalati gazdálkodásban, az adóalap végül is csak kismértékben szűkül. Ezt a hatást pedig összességükben az adótörvényben megvont kedvezmények hiánya szinte semmissé teszi.
Itt hadd említsek néhány megvont kedvezményt. Az elmúlt évben fogadott el a Parlament a 100%-os belföldi magántulajdonban lévő vállalkozásokra vonatkozóan egy 50%-os nyereségadó-kedvezményt, kiegészítve azzal, hogy az induló vállalkozások tevékenységük első évében 60%-os kedvezményben részesülnek. A magánvállalkozások ezen kedvezménye 1991–92–93-ra vonatkozott. A javaslat ezt most törli azzal a megkötéssel, hogy a kedvezményt 1991. december 31-ig megszerzők továbbra is élvezhetik azt, az 1992. január 1-je után alakulók viszont nem! Ez a rendelkezés így az újonnan létrejövő vállalkozások számára nem biztosít azonos versenyfeltételeket, azokat lényegesen kedvezőtlenebb helyzetbe hozza. Ezt viszont mi indokolatlannak tartjuk és ezért elutasítjuk.
Törli a javaslat a tartóseszköz-befektetés értékesítésének kedvezményét, ezzel fékezve az eszközmozgásokat; törli a megrendelésre végzett kutatás-fejlesztés kedvezményét, tagadva ezzel az innovációnak korábban biztosított prioritást; törli a környezetvédelmi és műemléki beruházások kedvezményezettségét – feladva ezzel otthonunk fokozott védelmét. Törli az elmaradott térségben végzett tevékenység kedvezményeit, ehelyett támogatást helyez kilátásba. Ennek koncepcióját, a megvalósítás módját, feltételeit nem ismerhettük meg. Törli a kistelepülésen, tanyán folytatott kereskedelmi tevékenység kedvezményét, de nem világos, hogy mit akar a kormányzat ezzel a problémával kezdeni.
Végső soron nem fog csökkenni az adóalap, megszűnnek a kedvezmények is, ugyanakkor marad a 40%-os adókulcs. Felmerül a kérdés ezek után, hogy van-e valamilyen egységes koncepció a törvényjavaslat mögött azon kívül, hogy 85 milliárd forint adót be kell szedni. Van-e egyáltalán átfogó koncepció az adórendszer átalakítására, milyen intézkedéssorozat kezdő lépéseivel állunk most szemben?
Látjuk egyébként, hogy az adóalap mindenképpen szűkülni fog – csak nem azért, mert a számviteli törvény jó elvei érvényesülnek, és nem is azért, mert a kormányzat – felismerve bizonyos területek vagy gazdasági folyamatok fontosságát – ezeket kedvezményezi! Nem! Az adóalap azért fog szűkülni, mert megnő a munkanélküli járulék! Azért fog szűkülni, mert a betegállomány első 25 napját a vállalkozók fogják fizetni! Azért fog szűkülni, mert az államháztartás reformjának hiánya, a nagy elosztási rendszerek átalakításának további halasztása a központosítás korábbi fenntartását teszi szükségessé!
Nekem erről a javaslatról Karinthy Frigyes egy mondása jutott eszembe; "Az állam – amit ígér, azt megtartja! Ha pénzt ígér, azt is megtartja!" (Derültség és taps.) A Kormánynak ezt a fajta szavahihetőségét nem tudjuk támogatni, módosító javaslatokat fogunk a törvényhez benyújtani. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
