KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere:
KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere:
KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hosszú, az ország közvéleménye által különleges figyelemmel kísért vitára tesz ma pontot felelős döntésével a tisztelt Ház. Nemcsak a könyveknek van sorsa, hanem az expo-terveknek is. Hosszas múlt után csak az elmúlt tizennyolc és fél hónapban a rendszerváltás, az önkormányzati választások és a bécsi lemondás teremtett merőben új feltételeket az expo megrendezése szempontjából.
Mindenki előtt ismeretes, hogy az új magyar kormányzat hivatalba lépését követően már 1990 júniusában döntést hozott, amelyben az ország jövőjét, a gazdaság élénkítését szolgáló eszköznek tekinti a világkiállítást, és ezért támogatja annak megrendezését. Az előkészületek gyorsítását tervezte, amelyre váratlanul kedvezőtlen hatást gyakorolt az a tény, hogy Budapest új összetételű önkormányzata első világkiállítási határozatában a megrendezés ellen szólt, és egyoldalú feltételeket támasztott.
Nem segítette az előkészületeket az sem, amikor a bécsi polgárok az osztrák világkiállítási előkészületek leállítása mellett voksoltak.
A magyar Kormány az emlékezetes 1991. júniusi parlamenti határozat alapján, maga mögött tudva az ország közvéleménye többségének – a munkaadói és munkavállalói szervezeteknek – támogatását, felgyorsította az előkészületeket, és az ideig mindig is egységesen, egyhangúlag hozott erről döntéseket. Egyidejűleg kezdeményezte a kompromisszumkeresést a fővárosi önkormányzattal.
A világkiállítási előkészületekbe bekapcsolódtak a szakma legnevesebb, széles körű nemzetközi referenciával rendelkező külföldi szakértői, cégei, és olyan belföldi közgazdasági alkotóműhelyek, mint a Pénzügykutató Intézet, a KSH, valamint a Közgazdaságtudományi Egyetem. Számszaki elemzésekkel támasztották alá a világkiállítás gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő és egyéb kedvező hatásait. Véleményüket részletes megvalósítási tanulmányban foglalták össze.
A kormányzat ezzel párhuzamosan folytatta tárgyalásait a fővárosi önkormányzattal, amelyek – biztató közbenső szakaszok ellenére – ez év szeptemberéig nem hozták meg a kívánt eredményeket. A Kormány ennek ellenére a Parlament által kijelölt határidőre, szeptember 30-ára előterjesztette a törvénytervezetet.
A törvénytervezetnek számolnia kellett azzal a ténnyel, hogy amennyiben a fővárosi önkormányzat nem működik együtt a világkiállítás sikeres megvalósítása érdekében a kormányzattal, akkor a törvénynek tartalmaznia kell a megrendezést lehetővé tevő, ugyanakkor önkormányzati jogokat érintő paragrafusokat.
A törvény a BIE-várakozásoknak megfelelően tartalmazza a világkiállítás tematikáját, helyszínét, javasolt szervezeti rendszerét és a finanszírozással összefüggő állami kötelezettségvállalást. A világkiállítás helyszínét illetően a Kormány a törvényjavaslat A variánsát támogatja. Ennek indoka, hogy ez a helyszín illeszkedik szervesen a főváros jelenlegi szerkezetéhez, így a megvalósítás gazdaságosabb.
Az A helyszínvariáns melletti parlamenti döntés természetesen nem zárja ki a főváros dél felé történő fejlesztésének lehetőségét.
A Kormány részéről nem szűnt meg az a szándék, hogy keresse a további kompromisszumot a fővárosi önkormányzattal. Ennek eredményeként a világkiállítási törvény általános vitájának megindulását követően a Kormány megbízásából ismét találkoztam, és több ízben tárgyaltam dr. Demszky Gábor főpolgármester úrral, s e tárgyalás reményt nyújt arra, hogy amennyiben a tisztelt Országgyűlés által elfogadandó törvény megfelelő kompromisszumos elemeket tartalmaz, úgy a további tárgyalások a fővárosi önkormányzattal az együttműködés szellemében és a megegyezés reményében folytatódhatnának.
Több értékes képviselői módosító indítvány is kínál lehetőséget a főváros és a Kormány jövőbeni együttműködésére. Ezek lényege a következő:
Erősödhet a Kormány kötelezettségvállalása, garanciája a világkiállítás megrendezéséről, kikerülhetnének azok a szakaszok, amelyek előzetes kötelezettséget rónak az önkormányzatokra, illetve a főpolgármester úrra a szervezeti rendet illetően.
A világkiállítási főbiztos szakhatósági jogköre csakis a szűken vett, mintegy 80 hektár nagyságú világkiállítási területre vonatkozhat.
Elhagyásra kerülhet a beruházási naturáliákat tartalmazó 2. számú melléklet, így lehetőség nyílhat a Kormány és a fővárosi önkormányzat közötti további tárgyalásokra, a világkiállítás megrendezéséhez feltétlenül szükséges infrastrukturális létesítményekre. Mindez azzal, hogy a kormányzat 1990. évi áron 17 milliárd forint kötelezettségvállalásra lát lehetőséget.
A megrendezéssel összefüggő kormányzati garancia erősítésének ellentételei azok a módosító szakaszok, amelyek az önkormányzati jogokat érintik, amennyiben az önkormányzat döntéseivel akadályozná a világkiállítás megrendezését.
Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy az önök előtt lévő törvénytervezetben a módosító indítványokat is figyelembe véve jelentősen csökkent azon paragrafusok száma, amelyek önkormányzati jogokat érintenének. És az is tény, hogy az önkormányzati együttműködési készség esetén e korlátozások természetesen szükségtelenek, ezekkel a Kormány nem kíván élni.
A Kormány a viták során végig elismerte, hogy a törvény egyes rendelkezései kétharmados szavazást igényelnek az alkotmányosság érdekében. A képviselők hivatkoztak ezzel kapcsolatban az Alkotmány 44/A §-ára. Feltehetően hosszasan lehetne még eszmét cserélni a jogok tartalmáról, illetve értelmezésükről. Az ellenzéki képviselők sem vitatják azonban, hogy ezen önkormányzati alapjogokat felsoroló paragrafusokra utal vissza az Alkotmány 44/C §-a, azaz a jelen levő országgyűlési képviselők kétharmados szavazatarányával elfogadott törvénnyel korlátozhatók az önkormányzat bizonyos alapjogai. A szükséges arányú szavazattal elfogadott paragrafusok esetén az Alkotmány értelmében sem kifogásolhatóak a nem általános érvényű és időleges korlátozások.
Tisztelt Országgyűlés! A Kormány által beterjesztett törvénytervezettel kapcsolatos szerteágazó és sokrétű problémafelvetésekre, jogi kifogásokra e felszólalás keretében nincs módom részletesen kitérni. A beterjesztett módosító indítványokra röviden szeretnék reagálni.
Palotás János úr 3539-es szám alatt beterjesztett módosító indítványához az a megjegyzésem, hogy az indítvány valóban egyszerűsítené és rövidítené a Kormány által beterjesztett törvényjavaslatot. Bár a módosító indítvány egyes, a Kormány tervezetében szereplő neuralgikus pontok elhagyásával talán megkönnyítené a tervezet tisztelt Ház általi elfogadását, mégis azt kell mondanom, hogy ez az előny a világkiállítás megrendezhetősége szempontjából hátránnyá is válhat. Palotás képviselő úr javaslata ugyanis olyan, a megvalósíthatóság szempontjából fontos kérdéseket nem szabályozna, amelyek különösen a jogbiztonság és egyértelműség érdekében elengedhetetlenek. Ennek ellenére meg kell jegyeznem, hogy a Kormány által benyújtott tervezet, illetve a Kormány által támogathatónak tartott más módosító indítványokban foglaltak tartalmilag egyezőek vagy hasonlóak Palotás képviselő úr tervezetében megtalálható szabályok jelentős részével.
Jávor Károly úr 3585-ös szám alatt benyújtott módosító indítványa az infrastrukturális beruházásokat megjelölő és költségvetési támogatás elosztását is rendező 2. számú melléklet más rendszerű szabályozását jelentené.
Más módosító indítvány Pap András képviselő úré. A Kormány egyetért azzal, hogy a központi költségvetési támogatásként az Országgyűlés által esetleg elfogadott, illetve meghatározott összeg felhasználásának részletezését a törvény ne tartalmazza. Meggyőződése, hogy vannak, lesznek ellenérzések, ellenvélemények e megoldással szemben, és abban is, hogy ezen vélemények érvrendszere jogos felvetéseket is tartalmazhat, mégis felhívom a tisztelt Ház figyelmét e megoldás, mármint a Pap András-i megoldás előnyére.
A költségvetési támogatásfelhasználás részletezésének elhagyásával mód és lehetőség nyílna a rendelkezésre álló összeg rugalmasabb és esetleg a főváros igényeinek is megfelelőbb tényleges felhasználására.
A fentiek alapján Jávor úr javaslatának elfogadása a Kormány által támogatott módosítástervezetekbe nem illeszthető be.
Hasonló a véleményem dr. Gyurkó János képviselő úrnak a létesítménylistát részletező, éves költségvetési tervekbe beilleszteni szándékozó indítványáról.
Soós Károly Attila és Kuncze Gábor urak 3586-os számon benyújtott módosító javaslatának lényege, hogy a világkiállítás finanszírozását gyakorlatilag egyetlen forrás biztosítaná, azaz a nyilvános kötvénykibocsátásból befolyó pénzeszközök. Nem vitatható, hogy a világkiállítás finanszírozásának egyik lehetséges formája lehet a kötvénykibocsátás. Erre azonban a jelenleg hatályos jogszabályok alapján gazdálkodó szerv, az állam, sőt felhívom a figyelmet arra, hogy az önkormányzatok is saját döntés alapján jogosultak. A kötvénykibocsátás azonban nem lehet kizárólagos és kötelező finanszírozási forma.
A javaslat végiggondolása során az is látható, hogy a kötvény kibocsátója csak az állam lehetne – ez a tény pedig a javaslat belső ellentmondásaira is rávilágít. Állami kötvénykibocsátás esetén ugyanis nem lehetne eleget tenni az indítvány azon részének, mely szerint a világkiállítást költségvetési hozzájárulás nélkül kellene megvalósítani. Állami kötvénykibocsátás esetén ugyanis az államnak kell az indítványban foglaltaktól eltérően az elméleti hozadék nem 50, hanem 100%-át fizetnie.
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy – miként az már többször elhangzott – az infrastrukturális beruházások megvalósítása általában, a világkiállítástól függetlenül is alapvetően önkormányzati feladatot, kötelezettséget jelent. Az indítvány értelmében azonban a szükséges fővárosi infrastruktúra fejlesztésének teljes terhe kizárólag a fővárost, illetve a költségvetést sújtaná.
A fentiek alapján a javaslatot a Kormány nem tudja támogatni. Itt is utalok azonban arra, hogy a javaslat elvetése nem jelenti azt, hogy a kötvénykibocsátás ne lehessen a finanszírozás egyik eleme.
Még csak annyit: a kötvénykibocsátás lehetőségével – miként arra utaltam már – szükség esetén még az érintett önkormányzatok is élhetnének saját döntésük alapján, akár a világkiállításhoz kapcsolódó infrastrukturális vagy egyéb beruházások biztonságosabb finanszírozása érdekében. Arra azonban a Kormány természetesen nem tehet javaslatot, hogy a törvény ezt kötelezően írja elő bárki részére.
Deutsch Tamás úr 3593-as szám alatt benyújtott módosító indítványa – miként az valószínűleg a tisztelt képviselők is érzékelték a módosító indítványok vizsgálata során – vitathatatlanul a legtömörebb indítvány. (Derültség.) Nagy érdeme az indítványnak, hogy félre nem érthető módon kifejezi az ellenzék – én bízom abban, hogy csak egy részének – teljesen egyértelmű véleményét az expóról. Azt hiszem azonban, hogy eme említett érdem ellenére sem kell a javaslat kormánymegítélése mellett hosszabban elidőznöm, mivel a Kormány szándéka és annak változatlansága remélhetőleg egyértelmű: a Kormány továbbra is a világkiállítás megrendezése melletti döntést kéri a tisztelt Háztól. Utalok azonban arra, hogy amennyiben a Kormány legnagyobb sajnálatára a világkiállítás megrendezését a tisztelt Ház – a törvény leszavazásával – nem látná szükségesnek, nem támogatná, úgy e tény külön jogi szabályozást nem igényel, így Deutsch Tamás úr javaslata törvényi szabályozás nélkül is érvényesülne. Ismételten jelzem: bízom abban, hogy erre nem kerül sor.
Ungár Klára asszony 3594-es és 3642-es számon benyújtott indítványához engedjék meg, hogy azt engedjem meg magamnak, hogy némileg hoszszabb időt szenteljek eme javaslatoknak. Az indítvány gyakorlatilag jogi formába öntené az általános vitában is elhangzott azon álláspontot, amely szerint egyes, az előkészítéssel foglalkozó és a világkiállítást támogató személyek anyagi felelősségvállalását is tartalmazza a törvény. Az eddigi vitában számos kritika érte a Kormány tervezetét alkotmányossági, jogi szempontból. Szükséges azonban, hogy most kivételesen én világíthassak rá az alkotmányosságért, illetve a jogrendszer egységéért, koherenciájáért küzdő képviselőnő javaslatának egy következetlenségére. Javaslata ugyanis éppen azon tiszteletre méltó elveknek mond ellent, amelyekért síkraszáll, és amelyekkel – minden ellenkező híresztelés ellenére – én is egyetértek.
Az indítványban vázolt felelősségi szabályok ugyanis nem illeszkednek a magyar jogrendszerben meghonosodott és szabályozott felelősségi rendszerhez, és megkockáztatom: az Alkotmányban rögzített szabályokhoz sem. A magyar jogrendszerben az anyagi felelősség ugyanis elsősorban vétkességi alapon áll, a vétkességen alapuló felelősség tehát csak vétkesség esetén állhat fenn, de ha a vétkesség bizonyítható, akkor annak következményei külön törvény nélkül, pontosabban a meglévő törvényeknek megfelelően, azok keretei között érvényesíthetők. A fentiek alapján tehát jogilag sem fogadható el Ungár Klára asszony javaslata. Ötleteim pedig nekem is lennének, őszintén szólva. (zaj) . a képviselői és a képviselőnői felelősségről . (zaj, taps – közbeszólások a bal oldalról: Halljuk!) ., de ezek előadásától most megkímélem önöket. (Zaj. – Közbeszólások a bal oldalról: Halljuk!)
Tisztelt Országgyűlés! Mondandóm végére érve szeretném önöket biztosítani arról, hogy a Kormány egységes álláspontot foglalt el a világkiállítás megrendezését illetően, és eltökélt a megrendezés feltételeinek megteremtésében. (Zaj.) A Kormány határozottságát erősíti az a széles körű nemzetközi tőkebefektetői érdeklődés, amely az elmúlt hónapokban is megnyilvánult a világkiállítással összefüggő létesítményekbe történő bekapcsolódás iránt. Kedvező nemzetközi visszhangot váltott ki a piacgazdaság megteremtését, törvényi biztonságát előmozdító, a tisztelt Ház által megszavazott olyan törvények sora, mint a koncessziós törvény, a pénzintézetekről szóló törvény és a jegybanki törvény. Külön szeretném kiemelni az első koncessziós autópálya, az M1-es Győr–Hegyeshalom, Győr–Rajka szakaszára kiírt nemzetközi tender iránt megnyilvánult rendkívüli érdeklődést.
Ugyancsak remény van arra, hogy hasonlóan sikeres lesz olyan, a főváros életére kiemelkedő hatással lévő nemzetközi tenderkiírás, mint a 4. számú metróvonal. Nincs okunk feltételezni, hogy a kormányzatot a legutóbbi hetekben ismételten felkereső német, osztrák, brit, olasz, amerikai, japán és kanadai multinacionális vállalatcsoportok, pénzügyi konzorciumok érdeklődése komolytalan. És hadd jegyezzem meg legfrissebb információként: tegnap a kanadai kormány érdeklődését egyértelműen kifejező levelet kapott miniszterelnökünk, és erről tárgyaltam kerek három órán keresztül egy magas szintű kanadai üzleti csoporttal. Teljesen egyértelműen kifejezésre jutott, hogy az expo iránt nemcsak a kanadai üzleti körök, hanem a kanadai kormány is komolyan érdeklődik. Rendkívüli erőfeszítéseket tesznek, és áldozatvállalásokra is hajlandók lettek volna a világkiállítás Torontó számára történő megrendezése esetén.
Az expo ügye előrehaladott stádiumban van. Az expót Magyarország és Budapest kívánja itt megrendezni. (Taps a koalíció soraiban.) De amennyire önök ma szavazatukkal megteremtik a Kormány belső cselekvőképességét, és holnapután Párizsban sikeresen megvívjuk az expo megrendezési jogáért vívandó következő menetet, majd jövő csütörtökön Sevillában, tehát ha Budapest véglegesen megszerzi az expo-megrendezés jogát, akkor természetesen nyitva tartjuk a tárgyalásokat a kanadai üzleti körökkel Torontó bevonásáról. (Zaj.)
Ezzel csak azt kívántam volna hangsúlyozni, hogy mindazok, akik ezideig lelkesen küzdöttek az expo megvalósításáért, nem rossz ügyet szolgáltak, nem egy második gazdasági Mohácsot, Bős-Nagymarost készítettek elő, hanem számos nemzetközi üzleti csoport által is áhított megrendezési jogért küzdöttek. Az expo üzlet is, nemcsak a magyar felemelkedés egyik eszköze.
Én tudom, hogy az igen tisztelt Országgyűlés egy rendkívül nehéz helyzetben dönt most. A múlt tapasztalatai, a jelen szűkös erőforrásai alapján kell dönteniük ma az elkövetkező percekben egy jövő sorsot befolyásoló jövőbeni rendezvényről. Ennek kockázata van, de meggyőződésem, hogy Budapest és Magyarország méltó keretet tud kínálni az 1996. évi expo számára, és ennek sikeres megrendezése egy fontos építőköve lehet a magyar felemelkedésnek.
Kérem önöket, szavazzanak az ország jövőjére! (Közbeszólások a jobb oldalról: Így van! – Taps a jobb oldalon.)
Szavazzanak arra, hogy a széthúzás, a kicsinyhitűség helyett nemzeti összefogással, alkotóerőink mozgósításával megvalósíthassuk a magyar jövendőt!
Köszönöm szíves figyelmüket. (Éljenzés és nagy taps a kormánypártok soraiban.)
