KELEMEN ANDRÁS, DR. a Népjóléti Minisztérium államtitkára:
KELEMEN ANDRÁS, DR. a Népjóléti Minisztérium államtitkára:
KELEMEN ANDRÁS, DR. a Népjóléti Minisztérium államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Engedjék meg, hogy tájékoztassam a képviselő urat arról, hogy az 1985-ben Genfben, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet általános konferenciáján elfogadott, az üzemegészségügyi szolgálatról szóló egyezmény 1988 óta, az akkori XIII. törvényrendelettel a magyar jogrendszer része.
Ezt azért kell leszögeznem, mert az első kérdésében, amelyben azt kérdezi, hogy elfogadja-e a miniszter úr vagy a minisztérium az Egészségügyi Világszervezet és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet üzemegészségügyre vonatkozó álláspontját, ebben - úgy érzem - az a feltételezés bújik meg, hogy a Kormány ezt az alapvető egészségvédelmi egyezményt nem tekinti egészségpolitikája egyik sarokkövének.
Mivel a felnőtt, munkaképes korú lakosság egészségi mutatói európai viszonylatban a legrosszabbak közé tartoznak, fokozott figyelmet kívánunk fordítani a munkahelyi egészségi kockázatok felbecsülésére, azonosítására, a munkahelyi környezet és termelési folyamat olyan elemeinek ellenőrzésére, amelyek a dolgozók egészségét érinthetik. Ezért tekintjük különleges fontosságúnak a foglalkozásegészségügyi szolgálatokat, ennek keretében többek között minden munkahelyen az elsősegély és a sürgős orvosi ellátás igénybevételének lehetőségét.
Második kérdésére ismételten le kell szögeznem, hogy a munkavállalók egészségvédelme érdekében elengedhetetlen a kormányzati felelősségváltozás. Örülök, hogy ezt kéri számon a képviselő úr, hiszen a tisztiorvosi szolgálat megszervezésekor a szocialista vélemény az volt, hogy eltúlozzuk a központosítást. Íme, megszületett az egyetértés ebben, hogy a Kormánynak szükséges, hogy legyenek eszközei e tevékenységben. Ezek az eszközök egyrészt a jogszabályalkotás, másrészt az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat útján történő hatósági és szakfelügyelet.
Mindez összhangban van a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO egyezményében foglal. Harmadrészt: Véleményem szerint a szakma aggodalma abból fakad, hogy számos vállalat magánkézbe adása során üzemorvosi rendelőket szüntetnek meg. Ez szándékainkkal ellentétes. Ezért olyan szabályozást készítünk elő, amely a munkáltató számára kötelezővé teszi a dolgozók egészségmegőrzését elősegítő szolgáltatásoknak a biztosítását.
Egyébként ma még az üzemegészségügyi szolgálatok létesítésének és fenntartásának területén kettős finanszírozás áll fenn. Tudniillik a szolgálatok létesítését és dologi kiadásainak költségeit a munkáltató, míg a bérjellegű költségeket a társadalombiztosítás fedezi. Arányaiban ez azt jelenti, hogy jelenleg is a munkáltató adja az erre fordítandó összeg körülbelül 80 %-át. Tekintve, hogy ezen a területen a munkavégzéssel kapcsolatos egészségügyi problémák állnak előtérben, elvileg helyesebbnek tartanánk, ha a finanszírozás terheit részben sem hárítanánk a lakosságra a társadalombiztosítás révén. Ez azonban vitatott, mivel a munkáltatók terhelését nem akarjuk fokozni, és ezért a jövő évi költségvetést a jelenlegi helyzet alapján változatlanul alakítottuk ki.
Az Orvosi Hetilapban megjelent Egészségügyi cselekvési program, melyre képviselő úr célzott a kérdésében, kétségtelenül nem részletezte az üzemegészségügy kérdéskörét. Mivel ütemezésünk szerint - és akkor itt válaszolnék az ütemezés kérdésére is az 1992 első félévében lefolytatandó érdekegyeztetés végeredményeként szeretnénk törvényjavaslatot tenni az Országgyűlés asztalára. Ennek keretében javasoljuk elfogadni azt az alapelvet, hogy minden munkahelynek legyen foglalkozás-egészségügyi szolgálata. Amennyiben nagyobb létszámú gyárról, üzemről van szó, úgy ezt a vállalat maga biztosíthatja, amennyiben egy kisebb dolgozó-közösségről, úgy az üzemegészségügyi szolgálat működését bérleti formában is megoldhatja.
Az a szándékunk, hogy a vállalatok számára az üzemegészségügyi szolgálat költsége adóalapjukból leírható legyen. Ez esetben nemhogy nem sorvad el a szolgálat, hanem állíthatom, hogy kapós szakma lehet az orvosláson belül.
A negyedik kérdésre pedig a válaszom az, hogy a háziorvosi rendszer kialakítása során lehetőséget kívánunk nyújtani az állampolgároknak, hogy orvosukat szabadon válasszák meg. E szabályozás keretében az üzemegészségügy területén dolgozó kollégák számára ugyancsak lehetővé válik, hogy háziorvosként is működhessenek. Ugyanakkor az üzemegészségügyi szolgálatnak lehetősége lesz arra, hogy a háziorvosok, orvosi kft.-k működését felszerelésének, laboratóriumi munkáinak bérbeadásával segítsék.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az üzemegészségügyet tehát nem megszüntetni, nem leépíteni, hanem igazi feladatait megtalálva foglalkozás-egészségüggyé kiszélesíteni kívánjuk. Egyben, és itt összhangban vagyunk a nemzetközi kőtelezettségekkel, vissza kívánjuk adni a szolgálat eredeti célját, amikor működése alapvető feladatát a betegségek megelőzésében látjuk. Mint ahogy a képviselő úr jelezte is, a párhuzamosságokat, a duplikát alapellátást nem látjuk szerencsésnek tartósan fenntartani, tekintettel arra, hogy ma már tudjuk, hogy az ingyenes egészségügy egyáltalán nem is olyan nagyon ingyenes.
Köszönöm. (Kis taps középről és jobbról.)
