KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy közeledik az év vége, egyre többet lehet hallani az egészségügy jövő évben meginduló reformjáról, és egyre kevesebbet ezen belül, vagy alig az egészségügyi alapellátásnak részét képező - ma még részét képező - üzemegészségügyről. Ez adta az okot az interpellációmra. Az a gondolat tudniillik, hogy nincs olyan szakember, aki ne értene egyet az úgynevezett kétpólusú egészségügy megalkotásával. De figyelembe kell venni, hogy az egyik pólusban, az alapellátásban ma még ott található az üzemegészségügyi ellátás is.
A magyar üzemegészségügy elég sajátos utat futott be és mindannyian tudjuk, hogy jóval többet teljesít, mint amelyet a más országok egészségügye, üzemegészségügye tud nyújtani. Kialakult egy második alapellátó rendszer, amelynek a tevékenységi körét nagyrészt a gyógyító eljárások, ellátások adják, vagyis a hagyományos üzemegészségügyön túl létrejött egy valóban második alapellátás, második körzeti ellátás. Mindazzal együtt, amivel ez jár, a párhuzamosságokkal, stb.-kel együtt.
Na most nekünk természetesen ebből az adottságból kell kiindulni, de figyelembe kell venni a nemzetközi munkaügyi és egészségügyi szervezetek különböző, ugyancsak nemzetközileg elfogadott standardjait is az üzemegészségügy fejlesztésében, illetve sorsának alakításában. Mindezek alapján egyre fontosabbá válik az üzemegészségügy dolga, két okból is. Nem tehetünk az alapellátásban semmilyen reformlépést, olyat, amely ne érintené az üzemegészségügy sorsát. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy létrejött itt egy nagy gyógyító kapacitás, szellemi és anyagi kapacitás is, amelyre a magyar egészségügynek - legalábbis az én megítélésem szerint- a jövőben is szüksége lesz. Ennek a gyógyító kapacitásnak a sorsát, de általában az üzemegészségügy sorsát a népjóléti kormányzat által eddig kiadott anyagok nem igazán fogalmazzák meg.
Ezért tartottam szükségesnek a következő kérdések feltételét.
Elfogadja-e a miniszter úr, illetve a minisztérium az Egészségügyi Világszervezet és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet üzemegészségügyre vonatkozó álláspontját?
Elfogadják-e azt az elvet, hogy a munkavállalók egészségvédelme érdekében szükséges a kormányzat felelősségvállalása? Ha igen, milyen mértékben és hogyan érvényesíthető ez?
Melyek az üzemegészségügy reformjában a legsürgősebben megteendő lépések, és ezeket milyen ütemezésben kívánja a minisztérium megtenni?
Hogyan kívánja felhasználni a Népjóléti Minisztérium a jövőben azt a jelentős gyógyító kapacitást, ; amely az üzemek finanszírozásában kialakult?
Várom az államtitkár úr válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)
