KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm szépen, és köszönöm a választ. Köszönöm azt is, hogy az államtitkár úr felhívta a figyelmemet erre a 85-ös, egyébként általam jól ismert egyezményre. Én tíz ILO-egyezményt és ajánlást ismerek, amely az üzemegészségügyre vonatkozik, ezen felül néhányat az Egészségügyi Világszervezettől is. Többek között azt, ami 1991. október 31-én született, és amely az egészséges üzemekről és az egészséges régiókról szól.
Számomra nem azért elfogadhatatlan a válasz, amit az államtitkár úr elmondott, hanem azért, amit nem mondott el. Azzal ugyanis én tökéletesen egyetértek, hogy milyen kívánságokat, milyen törekvéseket fogalmazott meg a Népjóléti Minisztérium, részben amit ismertetett az államtitkár úr, részben pedig abban a néhány mondatos utalásban, ami a cselekvési programban van. Engem a konkrét lépések érdekeltek volna, hogy ezen célok eléréséért, azonkívül, hogy majd 92-ben egy törvényjavaslat születik, mi történik.
Itt ugyanis arról van szó, hogy a jövő év első negyedévében elindul egy szabad orvosválasztás, amelyben a jelenlegi körzeti orvosok részt vesznek, és ez eljut például oda, hogy márciustól, vagy valahogy az első negyedév végétől a betegek táppénzelése, kezelése a jelenlegi üzemorvosi szolgálattól átkerül, rázúdul a körzeti orvosi rendszerre, amely nem biztos, hogy felkészült, véleményem szerint egyáltalán nem készült fel még erre, vagy más terület. Mi lesz a sorsa az üzemegészségügyben gondozott betegeknek, hogy veszi ezt át a körzeti orvosi szolgálat?
Ismét más kérdés - az imént Kis képviselő úr interpellációja érintette -: a privatizáció során mi lesz a sorsa a jóléti intézményeknek, a jóléti tulajdonnak? Mi lesz a sorsa a vállalati szociális és egészségügyi mecenatúrának? Erre vonatkozóan van-e valamilyen - és ezt célozta a kérdésem, amely a kormányzati felelősségre vonatkozott, van-e valamilyen - konkrét, meghatározott törekvése a Népjóléti Minisztériumnak, vagy a kormányzatnak? Hogyan teremthető meg egy harmonikus kapcsolat, meri sürgős, a háziorvosi rendszer és az üzemegészségügyi rendszer között?
Hogyan fog ez kinézni akkor, hogyha 25 nap táppénz helyett betegszabadság, vagy olyan jellegű táppénz lesz, táppénzrendszer, amelyben az üzemek, pontosabban a munkáltatók fizetik a táppénzt? Mi lesz ebben a rendszerben az üzemorvos sorsa? Hogyan alakul az üzemegészségügyben dolgozók sorsa akkor, hogyha az üzemegészségügyet valóban odafejlesztjük, amellyel én egyetértek, hogy valódi üzemegészségügy legyen? De ez egyben azt is jelenti, hogy a jelenlegi feladatai egy részét másoknak kell ellátni. Hogy lesz az üzemegészségügyi dolgozók sorsa ezután? Mi lesz az intézmények sorsa?
Erre vonatkozóan csak azt hallottuk, hogy a nemzetközi egyezményeknek megfelelő irányba kívánja ezeket alakítani a népjóléti kormányzat. Ez így rendben is van. Engem az érdekelt volna, hogy mivel itt van az év vége, kezdődik az egészségügy reformja, hogy decemberben, januárban, februárban, és így tovább milyen lépések történnek, mert a dolog sürgős.
Köszönöm. Tehát a választ így nem tudom elfogadni. (Taps az MSZMP padsoraiban.)
Határozathozatal
