VONA FERENC, DR. (MDF)
VONA FERENC, DR. (MDF)
VONA FERENC, DR. (MDF) Köszönöm szépen. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Nem tudom, előfordult-e már a tisztelt Ház történetében, hogy ugyanabban a témában egy képviselő kétszer interpellált, egyszer pedig kérdést intézett. Én kénytelen vagyok ezt tenni, mégpedig a következők miatt.
Először 1985 decemberében intéztem interpellációt dr. Juhár Zoltán akkori belkereskedelmi miniszter úrhoz, aki akkor nem tartotta időszerűnek kérdésemet. Másodízben 1989. március 23-án intéztem interpellációt Beck Tamás akkori belkereskedelmi miniszter úrhoz, de a válasz akkor is elutasító volt.
Ráckevén a vízhez közel lakom, és naponta látom, hogy a víz egyre piszkosabb, és a táj arculatát meghatározó hatalmas folyó egyre reménytelenebbül próbál megküzdeni a mindenfelől felé özönlő szennyvizekkel. Apáink még ittak a Dunából. A halászok még onnan merítettek vizet halászlé főzése előtt. Tudom, ez az idő egyhamar nem jön vissza. Hisz' csak a 8 legnagyobb szennyezők egyike, a Dél-pesti Szennyvíztisztító-telep naponta 75-80 ezer köbméter ún. tisztított szennyvizet enged a Dunába, amely nagy szervesanyagtartalma miatt épp olyan veszélyes a vízminőségre nézve, mint a Csepel Autógyár és a Pestvidéki Gépgyár nehezen bomló, kémiai anyagokban dús ipari szennyvize.
Ezen az érintett Duna-szakaszon körülbelül 170 tonna szerves anyag és 4 tonna ammónium terheli a vizet naponta, nem is beszélve a foszfát, nitrát és egyéb szennyezésekről. És itt egy pillanatra megállnék a szervesanyag-szennyezésnél, ugyanis ez nagyon jó táptalajt ad a kovaalgáknak és a zöldalgáknak, amelyek igen veszélyesek az élővilágra. A Duna-ág alsó szakaszán pedig az üdülők, a vízügyi létesítmények megoldatlan szennyvízelvezetése okoz nagyon nagy gondot.
Az mindenesetre megállapítható, hogy a Duna-ág állapota az elmúlt tíz évben nagymértékben romlott. Még nem mondhatjuk, hogy mérgek szállítóeszközévé vált, mint oly sok folyó Európában, de a tendencia egyértelműen arrafelé mutat. És ha nem állítjuk meg, akkor gyermekeink, unokáink már csak a partról nézhetik sóvárogva, mert nemhogy ivásra, de még fürdésre sem lesz többé alkalmas.
A ráckevei Duna – amely 57 km hosszú és körülbelül 200 ezer embernek ad üdülési lehetőséget nyáron egy hétvégén – és környéke a fővároshoz közeli üdülőkörzet legnagyobb tartaléka. Ezért kell a víz védelme ügyében szót emelnem miniszter úrnál, ahogy ez szóba került szeptember 20-án, amikor is a pesterzsébeti önkormányzat egy konferenciára invitálta a Duna-ág szerelmeseit, a Duna-ág polgármestereit és országgyűlési képviselőit.
A konferencián egyértelműen megfogalmazódott, hogy a legfontosabb teendő a fővárosi szennyvizektől megszabadítani a Duna-ágat. Tudom, nem kis feladat a déli kerületek szennyvizeit regionális rendszerekbe gyűjteni, tisztítani és a jóval teherbíróbb, nagy Dunába vezetni. De ez az egyetlen hosszú távon értelmes megoldás.
Az ipari szennyvizek esetében pedig korszerűbb tisztító eljárásokat kell bevezetni, mert az iparban keletkező nem bomló anyagok, fenolok, szénhidrogének bekerülnek a talajvízbe és végül az ivóvízbe is. Ezek a szennyeződések rendkívül nehezen és drágán tisztíthatók. Ezért célszerű a tisztítást a legkoncentráltabb állapotban, tehát még a gyárkerítésen belül elvégezni. Később egyre nehezebb és egyre drágább.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Duna vízminősége és a térség ivóvízkészlete a Csepel-sziget geológiai adottságaiból következően szoros összefüggésben van egymással. A kritikus helyzet tehát nemcsak a folyóra, hanem az ivóvízre is vonatkozik. Veszélybe került a Csepel-szigeten lakók és üdülők egészséges ivóvízzel való ellátása. Pedig a sziget alatt még hatalmas vízkészlet rejtőzik. A kutatások szerint még napi negyedmillió köbméter jó minőségű ivóvíz tárható fel. A Fővárosi Vízművek vízbázisán jelenleg körülbelül 200 ezer köbméter vizet termelnek naponta, és a már kiépített kutak kapacitása ennek a víznek a többszöröse. Csatornamű azonban csak Szigetszentmiklóson, Halásztelken és Ráckevén van bizonyos százalékban, és most van épülőben Tökölön is.
A csatornázatlan települések természetesen a műtrágyázással és esetenként a lakosság és az üdülők gondatlan hulladékkezelésével együtt tovább veszélyeztetik ezt a főváros szempontjából is igen nagy jelentőségű ivóvízbázist. Éppen ezért azt gondolom, a vízbázis védelme elképzelhetetlen a sziget körülcsatornázása nélkül. Ezért kell megvalósítani a már tanulmányterv szintjén elkészített csatornázást a szigeten.
A teljes körű csatornázáson kívül meg kell oldani a hulladékok és a szippantott szennyvizek kezelését, valamint a szemét szigetről történő kivitelét is. Ha az ivóvíz-felhasználás volumenét nézzük, nyilvánvaló, hogy a fővárosnak is elemi érdeke a vízbázis védelme. Tudom, most jönnek a piszkos anyagiak. De ha folyton erre hivatkozunk, akkor a piszkos vizek árasztanak el bennünket. Meg kéne tanulnunk végre: nem a környezetvédelem a drága, hanem a környezetszennyezés.
Mindezek miatt szorgalmazta a fórum a pesterzsébeti, a ráckevei-soroksári Duna-ág kiemelt üdülőkörzetté nyilvánítását, amely már az előző időszakban is tervbe volt véve. Meggyőződésem ugyanis, hogy e fenti problémák megoldása csak ilyen alapon biztosítható.
Tévében, rádióban és a sajtóban sok szó esik a Balaton, a Velencei-tó vízgazdálkodásáról és környezetvédelmi problémáiról. Én azt gondolom, fontossága szerint ide sorolható a Csepel-sziget és a ráckevei Duna-ág is.
Ráckeve és üdülőkörzete sok százezer embert érint, a helybeliek, a turisták és az üdülők érdekeiről van tehát szó…
