GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP)
GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP)
GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP) Tisztelt képviselőtársak! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt agráriusok… (Közbeszólás: Micsodák?) , mind a hét képviselőcsoportban!
Az időről, a patakkönnyről, illetve áradásának mérséklési lehetőségeiről szeretnék szólni. Az időről, amely szorít bennünket, és amellyel valahogy mindig akarva-akaratlanul a falusi társadalom rovására takarékoskodunk. Ne hagyjuk, hogy a mezőgazdaság, a falusi ember továbbra is a politika mostohagyerekének érezze magát!
Szakítsunk azzal a gyakorlattal, amely a politikai egyensúlyt – koalíción belül és kívül – minduntalan az agrárgazdaság rovására próbálja fenntartani. A föld, a földtulajdon a rendszerváltás egyik leghevesebb harci terepévé vált. Éppen ideje lezárnunk e viharos éveket. Szakítsunk azzal a gyakorlattal, hogy az agrárszférát érintő sarkalatos törvényeket minduntalan magunk előtt toljuk!
Az elmúlt hetekben, hónapokban hiába tűztük napirendre végre a szövetkezeti és az átalakulási törvényt, heves politikai vitáink, munkánk szervezetlensége következtében nem fordítottunk rájuk elég figyelmet, és nem értünk még mindig a végére. (Varga János: Mert ilyen felszólalások vannak, azért!)
Az már bizonyos, hogy a kárpótlás ügyének elhúzódása miatt, valamint az agrártörvények késlekedése miatt a mezőgazdaságban a falun és általában a vidéken a következő év is a lebegés, a bizonytalanság éve lesz. Az is nagyon valószínű, hogy az agrárválság neheze még hátravan.
Ám ha a következő évben el akarjuk érni a gödör fenekét, hogy onnan elkezdődhessen végre a felkapaszkodás, nem késlekedhetünk tovább a törvénykezéssel. Reméljük, nem teljesedik be Torgyán képviselőtársunk jóslata a patakvérről. Ám ha azt szeretnénk, hogy az a bizonyos patakkönny ne szélesedjen folyammá, meg kell próbálnunk a lehetetlent. Ha azt akarjuk, hogy a lebegés ne csak a káoszt, az összeomlást és kétségbeesést szülje, ha tehát azt akarjuk, hogy a következő évben meginduljanak a jövőbe mutató átalakulások, és megkezdődjön a tulajdonviszonyok tényleges rendeződése, el kell szánni magunkat. Kötelezni kell magunkat arra, hogy ha törik, ha szakad, szilveszter éjszakája előtt meghozzuk a szövetkezetek átalakulásáról szóló törvényt, valamint a szövetkezeti törvényt. (Taps a bal oldalon.)
Végre-valahára érjen véget a gazdátlanság, az általános tulajdonnélküliség negyven-valahány éves állapota. Kistermelők, szövetkezeti tagok, reményvesztett reménybeli farmerek, jövendő bérlők, és kollektíve sokszor igaztalanul megbélyegzett agrárértelmiségiek egyaránt várják ezt a törvényt. Bármennyire szorít is az idő, bármennyire is fenyeget bennünket asszonyaink részéről az általános bejglimegvonás veszélye, nyilvánítsuk ki egységes akarattal, hogy szövetkezeti törvény és átalakulási törvény nélkül nem múlhat el ez a nehéz esztendő.
Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a korábbi halogatásból bárkinek – falunak, pártnak, társadalmi csoportnak – haszna lehet. Különbség talán csak egy tekintetben van közöttünk. Van, aki már bőrén érzékeli a drámát, és van, aki még csak ezután fogja. Győzzük meg képviselőtársainkat frakciónkon belül és kívül arról, hogy a költségvetés és más kapcsolódó törvények mellett minden mást félretéve az előttünk álló hetekben csak e kérdésre koncentráljunk. Kizárólagosságra törekvés, kirekesztés helyett versenyezzenek egymással a pártok. Segítsük elő, hogy megszerveződjenek az érintettek az agrárgazdaságban.
A tüntetéseknél, a kormányellenes, koalíciós demonstrációnál messzebbre visz az intézményes érdekképviselet. Traktoros demonstrációkhoz egyébként sem áll elegendő gázolaj rendelkezésre.
Tisztelt Képviselőtársaim! A mögöttünk hagyott harcos években bennünket, szocialistákat nem nagyon simogatott különösebben az a párt, amely "Isten, haza, család" jelszavával lépett fel. Mégis azt kell mondanunk – és mondanunk kell, mert a szóbanforgó törvények késlekedésében bizonyára ezen párt válsága is szerepet játszik –, semmi kedvem nem volt kacarászni az elmúlt hetekben a Kisgazdapárt szomorúságos pokoljárásán. Mára kedveszegett szimpatizánsai 1989-90 táján e párttól azt várták, hogy a magánkezdeményezések és a polgárosodás érdekeit képviselje. Bocsássanak meg kisgazda képviselőtársaim a kibickedésért, de én a helyükben már nem is beszélnék a belső konfliktusokról, számlákról és egyebekről, különösen nem itt a Parlament színe előtt. Abban versengenék inkább, ki, melyik csoport tudja jobban szolgálni az agrárfellendülés érdekeit.
A Kisgazdapártot egyszer már bekebelezte Bethlen István gróf miniszterelnök, egyszer már fölszámolta Rákosi Mátyás, nem szabad, hogy ilyesmi harmadszor is megtörténjen. (Mozgás és zaj.) Arról nem is szólva, hogy amennyiben önök fölszámolják önmagukat, bennünket is megfosztanak egy, már megszokott ellenségképtől. (Derültség.) Hiszen valakivel… (Mozgás. – Az elnök csenget.) Hiszen valakivel szemben mi is szeretnénk képviselni az egyszerű szövetkezeti tagok, a farmerré válás esélyeitől megfosztott mezőgazdasági munkavállalók érdekeit.
Ahogy az eddigi tárgyalási menetet, a sok kis aprócska, bár fontos törvényjavaslatot, a bizottsági munkák állását figyeljük, semmi garanciát nem látunk arra, hogy a szóban forgó törvények az új év előtt meghozassanak. Ha már a koalíció annyira fontosnak tartja az úgynevezett politikai törvényeket, szánjunk rá néhány békétlen téli estét januárban vagy februárban. De most napoljuk el e vitákat. Ha nem volnánk benne érintettek, ezt merném javasolni a szemérmesen levéltári törvénynek titulált tervezetre nézvést is.
Tudomásom szerint a Magyar Demokrata Fórum képviselői között is igen sokan származnak Soroksáron túlról, bizonyára hozzájuk is elérnek a kétségbeesés hangjai. Nagyon csodálkozom azon, hogy ennek ellenére nem szorgalmazzák erőteljesebben e törvények gyorsított tárgyalását. Különösen elvárná ezt egy ellenzéki képviselő –úgy is, mint állampolgár, úgy is, mint Kiskunmajsa szülötte– a Demokrata Fórum agrárszakembereitől. A megkésettség 22-es csapdájában szeptemberben meghoztuk az átalakulások moratóriumáról szóló törvényt. Ezt már egyszer kénytelenek voltunk meghosszabbítani. Számomra e törvény vitájakor úgy tűnt, hogy Bogárdi Zoltán képviselőtársam nem csupán a maga nevében kötelezte el magát a szövetkezeti és átalakulási törvény kiemelt tárgyalása mellett. Nagyon bízom benne, hogy véleménye azóta sem változott meg. Vagy talán alulmaradt a koalíción belüli vitákban? Remélem, a prioritások nem változtak meg, és nincs másról szó, csak a rendszerváltással együttjáró, kis híján természetes időzavarról.
Kérem képviselőtársaimat, oszlassák el aggodalmaimat, vagy mondják meg nyíltan, hányszor tervezik még az átalakulások moratóriumának meghosszabbítását. Számomra örvendetesebb lenne, ha lehet, egyhónapos moratóriumot mondanánk ki a társadalmat egyre kevésbé szórakoztató politikai, ideológiai konfliktusaink vitáira. Köszönöm a figyelmet. (Taps a baloldalon.)
