BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szokatlan dolog, hogy egy törvény elfogadása után tíz hónappal a Kormány olyan módosító javaslatot nyújtson be, amelyik az eredeti előterjesztésnek a felét érinti. Ez nem azért van így, mert a világ gyökeresen megváltozott, hanem a javaslat az eredeti törvényben elkövetett kodifikációs hibák sorozatát javítja ki.
Szeretném leszögezni, hogy ez nem az akkori előterjesztés hibája, hanem azé a módszeré, amellyel e házban a törvényalkotás folyik.
A munkaügyi tárca tavaly tiszteletreméltó erőfeszítéseket tett, hogy már a törvény előkészítésébe bekapcsolja a képviselőket. A Kormány azonban e törvény beterjesztésekor sem kérte ki a koalíciós pártok véleményét, így nem sikerült csökkenteni a módosító javaslatok számát, és a szokásos kényszerhelyzetben az alkotmányügyi bizottság ülésén született a normaszöveg. Az eredmény ismert.
Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Úgy vélem, az élet igazolta döntésünk helyességét, amikor a Szocialista Párt képviselőcsoportja ez év február 12-én elutasította a IV. törvényt a munkanélküliek ellátási rendszerének kiérleletlensége és a finanszírozás megoldatlansága miatt. Sajnos meg kell állapítanunk: a módosítás nem javít, csak ront a helyzeten.
Idézek az indokolásból: "A törvény előkészítését, majd elfogadását követően a gazdasági rendszerváltással összefüggésben olyan figyelemreméltó változások indultak meg, amelyek a törvény hatálybalépését követő fél évben jelentős mértékben átalakították a társadalmi, gazdasági környezetet, a munkaerőpiaci feltételrendszert."
Nem kívánom most minősíteni, hogy a figyelemre méltó változások valóban bekövetkeztek-e. A munkaerőpiac átalakulása azonban már tavaly is megjósolható volt, és emlékeztetni kell képviselőtársaimat arra is, hogy a munkanélküliség radikális növekedéséből a tavalyi költségvetési vita során a kormánykoalíció nem volt hajlandó a szükséges következtetéseket levonni.
A munkaerő-prognosztizálás kezdetleges állapotára hadd hozzak egy közelmúltbéli példát:
A szeptemberi állapot szerint a regisztrált munkanélküliek száma elérte a 300 ezer főt. Év végére ez a szám óvatos becslések szerint is megközelíti a 400 ezret.
A tárca egyik államtitkára mindezek alapján prognosztizál, imígyen: A munkanélküliek száma 1992 végére kétszerese lesz az ez év véginek, ez számításai szerint akkor háromszázezer fő lesz, ami 6%-nak felel meg, tehát kezelhető. Azt hiszem, ez esetben vagy a matematikával van baj vagy az igazmondással. Mindenesetre demokratikus jogállamokban egyik sem szokott következmények nélkül maradni.
A módosító javaslat a korábban említett kodifikációs hibajavításon túlmenően döntően szigorításokat, visszalépéseket tartalmaz az eredeti törvényhez képest. Ennek oka elsősorban financiális természetű, így aztán a kedvezőtlen változások következményeit a Kormány kizárólag a munkáltatókra és a munkavállalókra kívánja hárítani.
Hölgyeim és Uraim! A módosítás az indoklásban deklarálja a célt, miszerint az előterjesztés többek között "az állami költségvetés tehermentesítése érdekében született". Hogy az állami költségvetést mely rovatokon lehetne és kellene tehermentesíteni, arról frakciónk véleménye kristálytisztán megfogalmazódott a költségvetési irányelvek vitájában. Azt azonban határozottan visszautasítjuk, hogy az állami költségek növekedését a Kormány a munkanélküliség kezelésére fordított összegek visszafogásával próbálja meg ellensúlyozni.
Ez a szándék több oldalról is kifogásolható.
Egyrészt egyetlen nyugat-európai ország munkanélküliségének történetében sincs arra példa, hogy a munkanélküliség radikális emelkedésének időszakában az idevonatkozó állami terhek csökkentését tűzték volna ki célul. Másrészt a foglalkoztatási törvény a munkanélküliség kezelésével kapcsolatos feladatokat úgy osztotta meg, hogy az aktív, azaz a munkanélküliség problémáját hosszú távon kezelni, megoldani nem képes eszközök finanszírozása az állami költségvetésből elkülönített foglalkoztatási alapból történik, míg a passzív ellátások forrásául a munkáltatók és a munkavállalók befizetései szolgálnak. Márpedig e két forrásnak, ahogy az Érdekegyeztető Tanács ülésén is elhangzott, a munkanélküliség alakulásának függvényében értelemszerűen együtt kellene mozognia. Ellenkező esetben ugyanis erősen csorbul a törvényben hangoztatott aktív foglalkoztatáspolitika primátusa.
A hiányzó források a kormányzati logikában egyetlen módon, további jövedelemcentralizációval pótolhatók. A javaslat kétszeresére, illetve több mint háromszorosára emeli a munkavállalók és munkaadók járulékfizetési kötelezettségét. Az ajánlott járulékot – 1, illetve 5% – akkor lehetne tárgyalási alapnak tekinteni, ha ismernénk a személyi jövedelemadó-kulcsok változását, ha tudnánk, hogy lesz-e 1992-ben módosulás a táppénzfizetés rendjében, hiszen a munkaadók és a munkavállalók terheinek növekedése csak ezekkel a döntésekkel összefüggésben mérhető fel.
Tárgyalási alapnak lehetne tekinteni a járulék emelését célzó kormányzati javaslatot akkor is, ha az előterjesztés következetesen alkalmazná a biztosítási elvet. A munkanélküli járadékra a munkanélküliek a saját maguk, illetve munkáltatójuk által befizetett járulékkal szereznek jogosultságot, mely a bérükkel arányos. Így nem lehet elfogadni sem a felső határ drasztikus csökkentésére tett javaslatot, sem azt, hogy a végkielégítés és a munkanélküli járadék párhuzamos folyósítását a törvény kizárja.
Megmagyarázhatatlan és igazságtalan az az elképzelés, hogy rosszabbul járjon a munka nélkül maradó, mint a szerencsésebb társa, aki el tud helyezkedni. Mint ahogy senkinek nem jutna eszébe, hogy ne adjon fizetést a következő munkahelyén annak, aki végkielégítést kapott.
Ugyanígy elfogadhatatlan a munkanélküli járadék korlátozása, annál is inkább, mert különböző funkciójú és forrásból származó, más célokat szolgáló pénzekről van szó.
Úgy véljük, egyedül a folyósítás-időtartam vonatkozásában volt, úgymond, nagyvonalú a januárban elfogadott törvény. De ez az előny rögtön semmivé válik a folyósítás leteltével, hisz, mint miniszter úr is utalt rá, követő-ellátó szociális rendszer nyomaiban sem létezik. A miniszter úr bizonyára tud példát az általa nyugaton rövidebbnek tartott folyósítási időtartamra, én tudok hosszabbra is: Dániában ez 2 és fél év.
A javaslatban szereplő drasztikus visszalépés, amely a járadék folyósításának idejét a 2. §-ban a felére csökkenti, s így jóval korábban teszi ki a munkanélkülit a követő-ellátó rendszerek hiánya miatt a teljes ellátatlanság veszélyének, csak akkor fogadható el, ha ezzel párhuzamosan megoldást találunk a segélyezés formáira.
A módosító javaslat másik célja a munkanélküliek ellátását szolgáló, foglalkozást elősegítő szervezet átalakítása. A munkaügyi központok és azok kirendeltségei a törvény által előírt feladatok ellátásának csak egy részére képesek. Ezen sürgősen változtatni kell, nyomatékosan megfontolásra ajánljuk azonban a megoldás módját. Nem vitatjuk a munkaerő-fejlesztés és a munkaerőpiaci képzés feladatának rendkívüli fontosságát. Ugyanakkor úgy véljük, hogy e teendők megoldását nem új decentralizált szervezet és új intézményhálózat létrehozása szolgálja a legjobban.
Támogatjuk, hogy a munkaügyi központokon belül vagy amellett, szakemberek szervezzék a képzést és átképzést, de tevékenységükben támaszkodjanak a meglévő oktatási és művelődési intézményhálózatra. Ezek az intézmények kész technikai és személyi feltételrendszert kínálnak, és a munkaerő-fejlesztés, munkaerőpiaci képzés költségvetésből támogatott ellátása megrendült működési biztonságukat erősítené. Erre kellene a költségvetési pénzt fordítani és arra, hogy legyenek szervező szakemberek, akik képesek segíteni az öntevékeny társadalmi szervezetek, egyesületek munkáját, be tudják kapcsolni a munkanélküli egyesületeket, családsegítő központokat, szakszervezeti intézményeket a munkanélküli ellátás és képzés feladataiba.
Tisztelt Ház! A szocialista párt képviselőcsoportja javaslatot tesz a strukturális megoldás elemeire, melyek három lépcsőben valósíthatók meg, nevezetesen: a munkanélküli biztosítás, a munkanélküli segély és a szociális segély folyósításával.
Az első lépcsőben a munkanélküliek ellátása biztosítási alapon, a munkáltatók és a munkavállalók járulékfizetése mellett, maximálisan egy év folyósítási idővel. Ebből logikusan kimaradnának a pályakezdők. A járadék összege befizetésarányosan folyósítandó, a befizetéseket, ami a jelenlegi szolidaritási alapnak felel meg, a munkaerőpiaci szervezet kezelné.
A második lépcsőben lépne be a munkanélküli segély, melynek kedvezményezettjei a biztosítási keretet kimerítő, tartósan munka nélkül lévők, illetve a biztosítási feltételrendszerből kiszoruló, de munkavállalásra alkalmas és kész emberek. Ide kerülhetne például a pályakezdők, a munkaerőpiacra visszatérni szándékozó nők ellátása.
A segély folyósításának időtartama az ismételt munkába állásig terjed, mely idő alatt a munkanélkülinek rendszeresen együtt kell működnie a munkaerőpiaci szervezettel. A segély forrása az állami költségvetés. A jogosultság megállapításánál a család jövedelmi helyzete a meghatározó.
Végül a harmadik lépcső egy liberalizált, a munkanélküliek számára is hozzáférhető szociális segélyrendszer. Ez az ellátási forma a ma is meglévő felnőttvédelmi rendszeres, illetve részben eseti szociális segély jogosultsági kiterjesztését igényelné azon munkanélküliek számára, akik munkavállalási képességük erős korlátozottsága miatt nem tudják teljesíteni a munkanélküli segély folyósításához szükséges feltételeket, továbbá azok számára, akiknek munkanélküli ellátása nem biztosítja a család megélhetését. Természetesen ennél az ellátási formánál a jogosultság indoka már nem a munkanélküliség, hanem a szociális rászorultság, így a jogosultság megállapításánál a család jövedelmi helyzete a döntő.
A segélyezés további jellemzői megegyeznének a szociális segélyezés jelenlegi feltételeivel. Éppen ezért, hogy ez a forma időben beléphessen, a szocialista párt frakciója országgyűlési határozati javaslatot nyújt be, amelyben a tisztelt ház kötelezné a Kormányt a segélyezés részleteinek kidolgozására és 90 napon belül történő benyújtására.
Az összegzés előtt szeretnék még egy megjegyzést tenni.
A törvénymódosító javaslathoz már eddig beérkezett módosító javaslatok közül számomra – és frakciómban is beszéltünk róla – nagyon szimpatikus Sápi József MDF-es képviselőtársunk módosító javaslata, amely elemeiben hasonlít az általunk elképzeltekre és elmondottakra. Amellett, hogy ez jó, valamit nem egészen értek, hogy egy kormánypárti képviselőnek egy ilyen jó, megfontolandó javaslata miért nem az előterjesztésben jött elő?
Összegezésül: a kodifikációs hibák kijavítását támogatjuk. A drasztikus, átgondolatlan, a Kormány számára a könnyebb megoldásra törekvő, a le nem egyeztetett módosítást elutasítjuk, legfeljebb tárgyalási alapnak tekintjük. Ennek megfelelően módosító javaslatainkkal megkíséreljük elfogadhatóvá tenni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
