HALÁSZ ISTVÁN (MDF)
HALÁSZ ISTVÁN (MDF)
HALÁSZ ISTVÁN (MDF) Örülök, hogy legalább ennyien vannak, képviselők. Ez azt jelzi, hogy legalább ennyien érdeklődnek ez iránt a nagyon fontos téma iránt.
Dénes Jánosnak igaza van, én is osztom a nézetét: ez alatt a négy év alatt, míg a Parlamentben megbízatásunknak eleget teszünk, a legfontosabb döntés előtt állunk. A legfontosabb, mert a társadalomnak a jövőjét 50 évre legalább eldöntjük, és hatalmas vagyonok akkumulálását, a földből való kinövését teremtjük meg ezekkel a törvényekkel, amik vagy félresikerülnek, vagy valóban alkalmasak lesznek egy szociális piacgazdaság megteremtésére.
Ebben az őskáoszban, amiben ma vagyunk – mert ez szakadt a nyakunkba –, ebben a strukturálatlan gazdasági állapotban van állami tulajdon, van magántulajdon, de nem tudjuk, hogy milyen struktúrát képzel el a Kormány, és nem tudjuk, hogy az elképzeléseiből mi lesz, mert ugyan van egy tájékoztatója, de erről a Parlament nem vitázhat, nem alakíthatja ki a Parlament a hosszú távú stratégéiát – ezt a stratégiát, amelyik legalább két választási ciklusra, de lehet, hogy több választási ciklusra meghatározná a gzadaságnak a helyzetét. Ezen belül a vagyonpolitikai irányelvek évente csak azt szabják meg, hogy mit csináljunk; a "hogyan"-t azt a privatizációs stratégia kellene, hogy meghatározza.
Ha egy egész tortának tekintjük ezt a strukturálatlan gazdasági szerkezetet, ebből csak egy szelet az idei vagyonpolitikai, illetve a †91–92-es vagyonpolitikai irányelv. A torta többi szelete lesz a †93-94-es, és lesz egy szelete a tortának, amelyik tartósan állami tulajdonban marad, vagy többségi, vagy kisebbségi tulajdonban, vagy kizárólagos nemzeti tulajdonban. Ezekről mindről nem tudunk beszélni, mert nem tudjuk, hogy mi lesz kincstári, nem tudjuk, hogy a Kormány milyen szervezettel kívánja ezt a vagyont megvédeni, működtetni. Tehát mi most a torta egy szeletéről beszélünk, és nem látjuk a tortát.
Ezért Pál Lászlónak igazat adok abban, hogy a majdan benyújtandó törvények – akár november végén, akár decemberben lesznek ezek benyújtva – … mindnek a következtében módosítani kell majd a vagyonpolitikai irányelveket. Erre pedig képtelen lesz ez a Parlament, vagyis, amit most elfogadunk, a régi törvények alapján tudjuk csak elfogadni, és ezzel gyakorlatilag prolongáljuk a régi vagyonpolitikai irányelveket.
Kedves Képviselőtársaim! Azt mondom ezek után: fölösleges volt akkor, a múltkor, nem elfogadni, nem meghosszabbítani negyedik alkalommal is a vagyonpolitikai irányelveket. Futottunk egy kört, úgy csináltunk, mint hogyha lenne lehetőségünk beleszólni a stratégiának a meghatározásába.
Itt az ÁVÜ-ről nagyon sokan ejtettek szót, mint az állami tulajdon elkótyavetyélőjéről, mint amelyik nem alkalmas ennek megvédésére. De nem az ÁVÜ-ről van itt szó, kérem szépen. Az ÁVÜ azt csinálja csak, amit a törvény kötelezővé tesz számára, ő nem tehet mást – ez a feladata. Mivel nem látjuk, hogy mi lesz kincstári tulajdon, és lesz-e kincstár egyáltalán – itt közbevetőleg megjegyzem, a Kupa-program első törvénye lett volna a kincstári tulajdonról szóló törvény, ennek még a koncepcióját se láttuk, nem nyújtotta be a Kormány; ezért nem tudjuk, hogy van-e kincstár. Tudom, hogy van egy kincstári vagyonkezelő szervezet, de ez nem a kincstár.
A kincstári tulajdonból kellene – ebből a nagy tortából kellene – nekünk a szeleteket évente kihasítani, és megállapítani azt az egy szeletet, amelyik majd a kincstáré marad tartósan. Tehát az ÁVÜ ebben a folyamatban a mi véleményünk szerint – itt a Monopoly véleményét mondom – csak bizományos lehet.
Az állami vagyont addig, amíg az átalakulás után nem privatizálják, addig is védeni kell. Ki védi az állami vagyont? Ki működteti az állami vagyont? Erre nem látunk ma elképzelést – ugyan az ÁTI szerepel megnevezve a Kormány privatizációs tájékoztatójában. Felhívom a figyelmet, hogy az ÁTI már foglalt cégnév, ezt nem lehetne használni. Egy új koncepcióban: "állami tulajdonosi részvénytársaság" – ez már valamivel szerencsésebb – szerepel. De az ÁTI jelenleg nem létező szervezet, erre pedig nem lehet bízni az állami tulajdont – egy nem létező szervezetre –, hogy kezelje, hogy védje. Az ÁVÜ pedig csak bizományos lehet azoknak a vállalatoknak az eladásában, amelyek eléggé feljavított állapotban hozzákerülnek – tehát a tulajdonosnak és a bizományosnak nem lehet azonos a személye, mert ellentétes az érdekeltségük.
A Kormány benyújtott, illetve be nem nyújtott törvénytervezete alapján, amit módunk volt tanulmányozni: a tartósan állami tulajdonban maradó cégeknek az aránya körülbelül 5–10%. Ezt védené, illetve működtetné az ÁTI, a többire pedig a jelenlegi stratégia nem ad megoldást.
Úgyhogy kedves képviselőtársaim, végezetül mégegyszer felhívom a figyelmüket: hogyha belemegyünk ebbe az utcába, amelyikből nem lehet visszafordulni, mert egy nagyon szűk utca, akkor védelem nélkül marad az állami vagyon, állami tulajdon 95%-a – és amit Balás István képviselőtársam az előbb már említett, még az ügyészi felügyeletet is kiszavazta az előbb a Parlament, vagyis a képviselőnek nem lesz többé lehetősége meghatározni a privatizációs stratégiát.
Úgyhogy kérem önöket, ami már korábban ügyrendileg elhangzott Balás István szájából, hogy várja be a Parlament azokat a törvényeket, ami alapján a részről tudunk vitakozni, ezt akceptálják, és támogassák azt az ügyrendi javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)
