KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF) .a Fekete Dobozt mindenki megnézheti. (Derültség, zaj a bal oldalon. – Taps, zaj a FIDESZ soraiban. – Az elnök csenget.) Semmi titkolnivalónk nincsen. Egyébként az anyagot bármikor nyilvánosságra lehet hozni, bárki megnézheti, semmi olyasmi nem történt. (Zaj, taps a bal oldalon.) . A taps nyilván annak szól, hogy egy félreérthető interpretációt adtak a számba. Én azt mondtam, hogy az az ötórás anyag, amit a Fekete Doboz készített a felvett anyagból, nyilvánvaló, hogy nem teljesen objektíve tükrözi az egészet. Ettől függetlenül az anyag nem titkos, az anyagot le lehet nyugodtan írni, bárki megtekintheti: semmi olyasmi nem történt ott, a büntetőjogi tanszéken és később a Parlamentben, amit bármelyikünknek is szégyellni kellene. Ezt, azt hiszem, bátran mondhatom, és ezeket a sanda megjegyzéseket, igenis, a leghatározottabban visszautasítom, amik onnan jönnek. (a terem bal oldalára mutat) . jellemző módon. (Nagy taps a jobb oldalon. – Közbeszólások a bal oldalról.)
Viszont azt is a leghatározottabban kijelenthetem: mi azért ültünk le annak idején tárgyalni a hatalom képviselőivel, hogy megállapodjunk annak a feltételeiben, hogy szabad választás legyen Magyarországon. Ez volt az egyetlen tét a kerekasztal-tárgyalásokon, semmiféle egyéb, titkos megállapodásra nem készültünk, nem a magunk számára akartuk a hatalmat biztosítani, hanem igenis, a nép kezébe akartuk letenni a hatalmat, hogy végre szabadon választhasson. A szabad választás eredményeként jött létre ez a Parlament, a meghatározott erőviszonyaival.
És még egy dologban kötöttünk egyezséget – azokkal egyébként, akik a túloldalon ültek, a kizárólagos hatalom képviselőivel – abban, hogy Magyarországon végre olyan rendszert alakítunk ki, ahol a törvények uralma érvényesül, ahol az alkotmányos rend érvényesül, és nem önjelölt pártfunkcionáriusok uralma és hatalma érvényesül. (Taps a jobb oldalon és középen.) Ezért törvényes és demokratikus felhatalmazása birtokában a magyar Parlamentnek igenis, kötelessége, hogy törvények útján végrehajtsa a rendszerváltoztatást. Ennek pedig részét képezi a törvényes igazságtétel is. (Taps a jobb oldalon és középen. – Tóth Albert: Úgy van!) Ennek során mi sem áll tőlünk távolabb, mint hogy kétségbe vonjuk a magyar nép döntésének azt a részét is, amely a szabad választások során megbízta a Szocialista Párt képviselőit, köztük Horn Gyula úr is valóban megbízást kapott a választóktól – de én úgy gondolom, hogy nem az 1957 táján karhatalmistaként a magyar forradalom leverésében szerepet játszó Horn Gyula kapta ezt a megbízást a magyar választóktól. (Taps a jobb oldalról.) Ez akkor is így van, hogyha esetleg nyilvánosságra hozta, vagy nem volt titok Horn Gyulának a múltja. De én úgy gondolom, hogy a választók Horn Gyulának másfajta tevékenységét jutalmazták akkor, amikor a mandátumot adták neki. És én úgy hiszem, hogy az is igaz, amire Kőszeg Ferenc utalt: miután köztudomású, hogy karhatalmista múlttal rendelkezik valaki, és mégis itt ül a magyar Országgyűlésben, ezek után sem fog semmi történni, hogyha megnevezzük az ávéhásokat, megnevezzük a karhatalmistákat, és ennek során, ennek keretében megnevezzük a III/III-as ügynököket. Lehet, hogy nem fog történni, Hölgyeim és Uraim, és nem is az a célunk. (zaj) ., hogy közvetlenül ilyesmi történjen, de valami történni fog! A történelmi tudat és ennek a népnek a tudata fog valahol kitisztulni, és az igazságérzet fog helyreállni, és ezt reméljük ezeknek a törvényeknek a sorozatától. Mert mi, igenis, nem gondolkodunk úgy, mint ami Horn Gyula hozzászólásából kicsengett: mi ugyanis tudunk különbséget tenni a karhatalmista Horn Gyula és a későbbi, külügyminiszter Horn Gyula tevékenysége között – mint ahogy a magyar nép is tudott különbséget tenni, bizton állítom, amikor megválasztotta őt. De igenis, elvárjuk mindenkitől, hogy tudjon különbséget tenni a bűnös és az ártatlan között! És itt senki ne mondja, hogy a magyar nép egyformán bűnös volt az elmúlt időszakban, mert ki-ki ügyvédként, ki-ki színházi emberként részt vett ebben az egészben! Már bocsánatot kérek! A gyilkos és az ártatlan nem ugyanaz! Az a szerencsétlen, aki ott tapsolt, mert nem tehetett mást, az nem ugyanaz, mint aki elvitte az embereket és megverte a börtönök cellájában! Az nem ugyanaz, aki a hatalmat gyakorolta, és rákényszerítette ezt a rendszert az országra, kollaborálva a szovjet hadsereggel, mint az, aki eltűrte a hatalmat, és élni akart 1956 után, élni akart folyamatosan.
És ez a célunk, ez is a célunk ezekkel a törvényekkel, hogy senki ne mondhassa azt erre a népre, hogy ez egy bűnös nép, kollaboráns nép – mert nem vagyunk azok! Ezt mindenkinek tudomásul kell venni. És visszautasítjuk azt a vádat, azt a gyanúsítást, azt a csúsztatást, hogy mi ott, a kerekasztal-tárgyalásokon a gyilkosoknak, a hazaárulóknak ígértünk volna menlevelet.
Ezt soha nem tettük, és ezt soha nem is fogjuk tenni. (Hosszan tartó taps a kormánypárti padsorokban.)
