JÁVOR KÁROLY (MDF)
JÁVOR KÁROLY (MDF)
JÁVOR KÁROLY (MDF) Köszönöm szépen a szót, Elnök Úr! A Ház hangulatából arra következtetek, hogy az lenne a helyes, hogyha most visszalépnék. Ezt azonban csak egy feltétellel teszem meg, hogyha a részletes vitában a hozzászólásomban elviselik az egyébként általános vitába tartozó érveimet is. (Közbeszólások: Szó sem lehet róla! Nem viseljük el! – Elviseljük! – Zaj.)
Köszönöm szépen, elfogadom azt a jogi érvelést, hogy ezt nem lehet, ezért megpróbálom röviden összefoglalni a mondandómat.
Én nagyon nagy figyelemmel hallgattam képviselőtársaim; Szeleczky Zoltán, Rudics Róbert és társai elhangzott véleményét, akik nemcsak a mai nap, hanem az elmúlt viták során is felsorolták, hogy a világkiállítás milyen előnyökkel jár, milyen szép feladat ez. Én ezekkel az érvekkel teljes mértékben egyetértek, és éppen azért, hogy ez igaz legyen és így lehessen, ezért mondom el újra és újra makacsul a gondolataimat. Mégpedig egy olyan szakemberként, aki a világkiállítás ötletének megszületése óta, tehát 1981 óta figyelemmel kísérem ennek az egész egyedfejlődését. Erre vonatkozóan egyébként nagyon tanulságos olvasmány – mindenkinek ajánlom a figyelmébe, hogy az előző Parlamentnek, korábbi képviselőtársaimnak is voltak fenntartásai, ugyanis az előkészítéssel kapcsolatban egy, az előkészítést ellenőrző ideiglenes bizottságot hoztak létre, amely elkészítette a jelentését, átadta a házelnök úrnak, Szabad György úrnak – mindenkinek ajánlom a figyelmébe. Azért nem megy a hajó, mert a gőz nem a gépekre, hanem a sittre van állítva, mondta Józsi bácsi a régi viccben.
Nekem az a véleményem, hogy a kérdések legnagyobb részét higgadtan és nyugodtan, szakmai vitákban, tehát érvek csatájában el lehetne intézni. Ezzel szemben nagyon furcsán érzem magam ebben a vitában, ahol az egyik oldalon elhangzik, hogy véleményük szerint, véleményeik szerint miért nem lehet ezt az adott világkiállítást – és szeretném itt is kettéválasztani gyorsan, hogy nem általában az expót – megrendezni Magyarországon, hanem ezt az expót. Tehát elhangzanak az érvek, hogy miért nem lehet, a vitatkozók másik tábora pedig makacsul azt hajtogatja, hogy ő akar világkiállítást csinálni.
Nézetem szerint ha valaki azt mondja, hogy miért nem lehet, arra az lenne a válasz, hogy miért lehet. Szeretném előrebocsátani, hogy meggyőződésem szerint van ilyen megoldás, a világkiállítást itt Magyarországon – ezt a világkiállítást – meg lehetne csinálni, csak nem így. (Szórványos taps.) Természetesen tehát meg lehet rendezni ezt a világkiállítást, de mint minden beruházásnak, ennek is feltételei vannak. A rengeteg előnyt, amit hallottunk, az érvényes általában egy világkiállításra. Itt azonban nem a világkiállítás ideájáról kell döntenünk, hanem egy adott világkiállításról.
A Programiroda szerint minden rendben van. Ez azonban nézetem szerint nem hit és akarat kérdése, hanem alapvető kérdések tisztázásának a kérdése. Lehet, hogy még most is vannak alapvető és tisztázatlan kérdések, most, amikor a törvénytervezet szerint idén december 31-ig részletes rendezési tervet kell készíteni az expóval kapcsolatban. Meg kell, hogy állapítsam, hogy vannak, még most is vannak tisztázatlan kérdések. Szeretném idézni őket, legalábbis azokat, akik elmondták, azt, amit Békesi képviselő úr elmondott, amit Pál László képviselőtársam elmondott – ezek mind szakmai érvek. Ezekre a szakmai érvekre nézetem szerint a világkiállítás-pártiaknak és nem pártiaknak is válaszolni kellene, meg kellene próbálni válaszolni. Ennek a válasznak, ennek az információnak az ismeretében lehet dönteni, akkor vagyunk nézetem szerint döntési helyzetben, egyébként nem.
Lehet, hogy igaza van azoknak akik azt állítják, hogy ezt a kérdést szakmai érvek alapján nem lehet eldönteni. Én ezzel nem értek egyet. Azt azonban már nagyon nagy hibának tartanám, ha úgy hoznánk politikai döntést, hogy meg sem fontoljuk ezeket a szakmai érveket. Az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, és tőlük függetlenül más szempontból az érveiket felhasználva és kiegészítve már többször elmondtam, elmondtuk a fenntartásainkat, a gondjainkat, felvetettük azokat a kérdéseket, azokat a szakmai kérdéseket, amelyeket tisztázni kell egy jó világkiállítás megrendezése előtt. Ez megtörtént 1990 tavaszán, megtörtént 1990 őszén, 1991 tavaszán ismét, nyár elején a kérdések tisztázására én magam képviselőtársaimmal parlamenti vizsgálatot, parlamenti bizottság kiküldését javasoltam. Ezt a Ház leszavazta.
Akkor felhívtam a figyelmet arra, hogyha odázzuk ezeket a kérdéseket, el fogunk jutni egy olyan helyzetbe, amikor az idő sürgetésére való hivatkozással fogják vagy fogjuk majd megpróbálni a döntést kikényszeríteni. Most elérkezett ez a helyzet, a kérdéseket nem tisztáztuk és a miniszter úr expozéjában azt mondta, hogy most aztán gyorsan döntsünk, mert nincs tovább idő.
Az Állami Számvevőszék az 1991. októberi véleményében azt állítja, hogy a világkiállítás megrendezésével kapcsolatos erkölcsi és pénzügyi kockázat az idő múlásával fokozódott. A Társaság a Világkiállításért című egyesület ugyanezt mondja, és Magyar Bálint korábban már elsorolta ezeket az érveket. Ezeket az indoklásokat, érveket, felszólalásokat természetesen le lehet söpörni, úgy lehet tekinteni, mintha el sem hangzottak volna.
A Programiroda vezetője 1991. november 14-én a környezetvédelmi bizottság ülésén arra a kérdésemre, hogy eleget tettünk-e a világkiállításokat szervező iroda által kiírt pályázat feltételeinek, azt válaszolta, hogy természetesen eleget tettünk, és különben is minden rendben van. A válasz tételes volt, meglepően magabiztos és határozott. Különben is az a mi nagy hibánk, hogy nem olvassuk el a programiroda által készített anyagokat, amelyekből minden kérdésünkre választ kaphatunk. Nos, ezekről a dokumentumokról azt mondja az Állami Számvevőszék, hogy a törvényjavaslathoz mellékelt terjedelmes dokumentáció inkább gátolja, mint segíti a fontosabb kérdésekben való eligazodást. Nos, ezzel én egyetértek. De természetesen ezeket a véleményeket is le lehet söpörni, például egy egyszerű állítással, vagyis: természetesen kitöltöttük a kérdőíveket és teljesítettük a pályázat feltételeit. Mert azt ne felejtsük el tisztelt Képviselőtársaim, hogy egy pályázatról van szó, amelynek a feltételeit ha teljesítjük, ha képesek vagyunk teljesíteni, akkor elnyerhetjük a pályázatot, ha nem teljesítjük a feltételeit, akkor esélyünk sincs rá.
Célszerű lenne tehát azt tisztázni, hogy ezeknek a pályázati feltételeknek eleget tettünk-e. Nos, mit nyilatkozik erről Kovács István, a Hungexpo vezérigazgatója, aki Magyarországot a BIE, a világkiállításokat szervező iroda közgyűlésén képviseli? November 13-án nyilatkozta a következőket: június 5-én négy hónapot kértünk a felkészülésre – idén június 5-én –, figyelembe véve a Bécs visszalépése miatt kialakult új helyzetet. Azt kérték, hogy a magyar fél november elejéig tisztázzon néhány kérdést, hogy a BIE vizsgálóbizottsága november 10-e után a helyszínen ellenőrizhesse az előterjesztés megalapozottságát. Ez nem történt meg, mondja Kovács István, a Hungexpo vezérigazgatója.
Melyek voltak azok a kérdések? A négy kérdés közül az egyik a kiállítás végleges helyszíne. Tehát a pályázatnak ezt a feltételét például nem teljesítettük. Mi itt nyugodtan vitatkozhatunk, hogy milyen előnyei és milyen hátrányai vannak általában az expónak, ha a pályázat feltételeit nem teljesítjük, bármennyire igazunk van, nem fogjuk elnyerni a pályázatot.
A jelenlegi helyzetben én tehát attól félek, hogy a a sok bába közt elvész a gyerek, s nemsokára ki fogjuk önteni a fürdővízzel együtt, és azért is szomorú vagyok, mert a jelenlegi helyzetben úgy tűnik, hogy kettő, azaz kettő választási lehetőségünk van: vagy egy elégtelenül előkészített beruházással sikerül bebizonyítanunk vagy sikerül visszájára fordítanunk az expoónak valamennyi előnyét; a másik lehetőség, hogy nem rendezünk expót. Pedig lehetne ezt jól is megcsinálni, persze ennek az esélye egyre kisebb.
Felhívnám arra is a figyelmet, hogy az utóbbi időben nem is az expóról és a világkiállításról folyt a szó, hanem egész másról, egy alku bontakozott ki egészen grandiózus városfejlesztési elképzelésekkel kapcsolatban. Azt is tisztán kéne látni – mert én azt állítom –, hogy a budapesti közgyűlésnek igenis voltak szakmai érvei, ami alapján elutasította ezt a világkiállátást. De nézetem szerint azt figyelembe kellene vennie valamennyi képviselőnek és a fővárosnak egyfelöl, hogy valamennyi elképzelésüket nyilvánvalóan nem lehet megvalósítani az expo terhére; második, hogy egyes elképzeléseiket viszont lehetne. Tehát nem szabad mereven elzárkózni ebben a kérdésben sem.
Mit kell tennünk ahhoz, ha az exporól nyugodt lelkiismerettel akarunk döntést hozni? Először is tisztázni kellene azokat az elsősorban gazdasági és tisztázandó kérdéseket.
Másodszor. Teljesíteni kell a BIE-hez benyújtandó pályázat feltételeit. Tudomásul kell venni, hogy enélkül nem megy.
Harmadik pedig: be kéne nyújtani egy jó törvénytervezetet. Köszönöm türelmüket. (Taps.)
