MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy ebben a Házban én még egyszer a világkiállításról mondok véleményt, hiszen a budapesti közgyűlés és a Demszky-Kupa-sajtótájékoztató után megnyugodva már elkönyveltem magamban a nemleges választ. Én ugyanis – tisztelt képviselőtársaim – mint Nyíregyházán élő, Szabolcs-Szatmár-Beregben megválasztott képviselő mindvégig elég szkeptikus voltam az expo megrendezhetőségét illetően. Ugyanis lehet érvelni azzal, hogy az expo hosszabb távon milyen előnyökkel jár, s talán még Budapest vonatkozásában is lehetne előnyös dolgokról beszélni, bár jómagam nem vagyok róla meggyőződve, hogy Budapest összességében jól jár. De minden érzékem azt mondja, hogy két szempontból nem lehet pozitívnek ítélni az expo hatását. Ez a két szempont a környezetvédelem ügye és a vidék, ezen belül pedig különösen az alföldi rész gazdasági érdeke.
Ne feledkezzünk el – Hölgyeim és Uraim –, hogy minden ilyen típusú gazdasági döntés egyfajta újraelosztást jelent. Bizonyos rétegek és régiók nyerhetnek az ügyön, míg mások veszítenek. Ez így van rendjén, úgyhogy az ilyen esetekben két dolgot kell mérlegelni.
Az egyik az, hogy nemzetgazdaságilag milyen a beruházás egyenlege. S itt az sem mindegy, hogy a befektetés milyen hosszú távon térül meg, hiszen nem szabad elfeledkezni arról, hogy a költségek mindig előbb jelentkeznek, mint a hasznok.
Ebből a szempontból az is megállapítható, hogy legalábbis hazárdírozásnak minősül az eddigi tevékenység, hiszen mind a mai napig nem kaptunk korrekt és minden lényeges részletre kiterjedő megvalósíthatósági tanulmányt. Legalábbis számomra, aki közgazdász lévén sokkal inkább hiszek a számoknak, mint a vágyaknak, az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank véleménye ezen kételyeimet csak erősítette.
A másik szempont, s itt jön közbe az újraelosztás jellege, hogy az expo vajon a kívánatos irányba befolyásolja-e – mondjuk – a terület- és településfejlesztési koncepciónkat. S itt meg kell állapítanunk, hogy például a legelmaradottabb térségnek ismert Szabolcs-Szatmár-Bereg megye látható módon képtelen lenne ebbe a rendezvénybe érdemileg bekapcsolódni, mivel nincsenek meg hozzá a közlekedési, távközlési és egyéb feltételei. Nem véletlen, hogy a vidék támogatására olyannyira számító Baráth úr nem tervezett egyetlen rendezvényt sem ebben a megyében. S azt is elfelejtik megemlíteni, hogy például a megyénk közgyűlése támogatta ugyan az expo megrendezését, de ugyanakkor olyan feltételeket is megfogalmazott, ami nyilvánvalóan nem fér bele a 30 milliárdos költségvetési pénzbe. Ez érthető is, ismerve például közlekedési adottságainkat s egy világkiállítás igényeit.
Ugyanaz a helyzet tehát, mint a jelenleg meghirdetett MSZP-állásponttal, ahol is elviekben támogatják az expot, de csak olyan, számomra egyértelműen alapvető és nélkülözhetetlen feltételek teljesülése esetén, amire nyilvánvalóan nincs reális esély.
Véleményem szerint lehet és kell is nagy ünnepségeket rendeznünk honfoglalásunk 1100. évfordulóján, de az expo, különösen egy második kategóriás nem emelné annak fényét.
Mind Kádár miniszter úr, mind Siklós miniszter úr a budapesti közgyűlési döntés utáni nyilatkozataiban elismerte, hogy a költségvetési pénz Budapestre ment volna, s ott is csak a legszükségesebb beruházásokra. Sőt Siklós miniszter úr ezek után egy nemes gesztussal beígérte ezt a 30 milliárdot, a budapesti önkormányzatot büntetendő, a vidék fejlesztésére. Nem biztos, hogy így kellene a dolgokat rendezni, de azért remélem, hogy ezek után végleg lehullt a vidéki képviselőtársaim szeméről a hályog.
Nézzük meg – képviselőtársaim – egy kicsit alaposabban a törvényjavaslatban szereplő tételeket, s felejtsük el említett minisztereink hirtelen felindulásból elkövetett szavait.
Ha végignézünk a törvényjavaslat mellékletében felsorolt beruházásokon, akkor nem nehéz rájönnünk, hogy köztük csak fővárosi címlet található. Megint csak nem lehet félreértésről szó, s még az se jöhet számításba, hogy esetleg a tartalék szolgál vidéki célokra, hiszen a főcím kimondja, hogy ezek mind fővárosi infrastruktúrális beruházások.
A megjegyzés rovatban a lap alján az is oda van írva, hogy ez a 17 milliárd a folyó áron 30 milliárdnak felel meg. Tehát szó sincs arról, hogy itt még bizonyos bújtatott vidéki pénzek lennének esetleg tartalékban.
Megértem én a korábbi vitában felszólaló MDF-es Pap András képviselőtársamat, amikor abban a reményében adta támogatását az expo-hoz, hogy az a saját városának, megyéjének segít. Ezért támogatták a városok és a megyék is, hiszen nem akartak kimaradni a zsírosnak látszó osztozkodási lehetőségből. Így természetes ez. Nem kívánhatja senki józan ésszel azt, amivel esetleg a nemleges döntés miatt Budapest szembenéz, történetesen, hogy kimarad az elkövetkezendőkben minden jóból, amit a költségvetés felkínálhat. S különösen nem várható ez a nehéz, hátrányos helyzetben lévő régióktól, amelyek nagyon is rá vannak szorulva a központi segítségre.
Vetkőzzük le álszemérmünket, s mondjuk ki, hogy amennyiben az expót akarjuk s támogatjuk, akkor a jelenleginél nagyobb, népesebb – hiszen ezért nem fognak feljönni a szabolcsi, borsodi ingázók a budapesti munkákra dolgozni – s nagy valószínűséggel egy környezetileg szennyezettebb Budapestet akarunk. Szembemegyünk azzal a tendenciával, amit a hetvenes évek iparpolitikája megcélzott – szerintem céljában helyesen, de módszerében rosszul –, hogy Budapestet tehermentesítse, s a vidéket fejlessze. Szembemegyünk azzal a mostani kialakított településpolitikával is, ami az egyes normatíváknál, a céltámogatásoknál és a hátrányos helyzet miatt meglévő kiegészítő támogatásoknál érvényesül, nevezetesen, hogy megpróbáljuk növelni a falvak népességmegtartó erejét.
Szerintem ezért nem az expot kell támogatnunk, hanem Budapest tehermentesítésére kell törekednünk, s a vidéki infrastruktúra-beruházások segítségével az elmaradott térségek problémáját kellene szem előtt tartanunk.
S még egyszer vegyük észre, hogy míg a 90 májusában – itt található –, lévő tervezetben szerepeltek is vidéki beruházások, hiszen a tervek és a számok is jóval nagyobb szabásúak voltak, addig a most megszavazásra került törvényjavaslatból módszeresen kiirtották ezeket.
Megjegyzem, teljesen érthető módon, hiszen a 30 milliárd forintba nem férnek bele mindezek a beruházások. Aki tehát olyan területfejlesztési politikát akar, ahol a költségvetési pénzek zömében a vidék felzárkóztatását kell, hogy segítsék – ez meggyőződésem szerint Budapest érdeke is –, az nem szavazhatja meg az expót. Aki olyan területfejlesztési politikát akar, amelynek az a célja, hogy bekapcsoljon ma még elzárt régiókat a fejlődésbe, és nem ott akar munkahelyeket és vállalkozói megrendeléseket teremteni, ahol már egyébként is az átlagnál messze több van, az nem szavazhatja meg az expót. Aki úgy érzi, hogy az egyéni kerületben lévő választók nem részesülhetnek a kétes esélyű és a természetéből adódóan igen kockázatos beruházás remélt hasznaiból, az szintén nem szavazhatja meg az expót. A negyedik "nem"-et, képviselőtársaim, nekünk kell kimondani. Köszönöm a figyelmet! (Taps az ellenzék soraiból.)
