PETRENKÓ JÁNOS (MSZP)
PETRENKÓ JÁNOS (MSZP)
PETRENKÓ JÁNOS (MSZP) Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Szeretném leszögezni, hogy én mint vállalkozó és mint képviselő az ország képviseletét tűztem ki célul. Nem hiszem, hogy aki nem a fejlődést, az előrehaladást, az ország alkalmazkodását tűzi a zászlajára, az méltó képviselője népünknek. Ma egy kis siker ennek az országnak úgy hiányzik, mint egy falat kenyér! Miért nem akarjuk mi, képviselők, hogy ez a siker bekövetkezzen? Erre a kérdésre szeretném megadni a választ – és remélem, nem fog mindenkinek örömöt okozni, főleg azoknak nem, akik a gazdaságot és annak a vélt sikereit a politika alá akarják gyűrni, teljesen.
Az expo már rég nem gazdasági kérdés a parlamentben, hanem kemény politikai harccá alakult át – aminek én nem tudok maradéktalanul örülni, és egyáltalán, elfogadni. Hiszem, hogy Önöket, akik a tehetségtelenségüket már hónapok óta bizonygatják, egy ilyen megállapítás mit sem érdekel. De szeretném Önöknek, a jövő fejlődése akadályozóinak figyelmébe ajánlani, hogy minket, magyarokat csak a gazdasági előretekintés és a határidős cél megvalósítása vihet ki ebből a válságból.
Egy ilyen célnak kell tekintenünk az expo megrendezését 1996-ban. Egyszersmind azt is tudnunk kell, hogy a választók elég józanok ahhoz, hogy tudják, mit rontott el a Kormány, mit nem; mit köszönhetünk a Kormánynak, mit magunknak, a magyar észnek, erőnek, szorgalomnak és erőfeszítésnek. Éppen ezért szeretném megjegyezni, hogy sokkal inkább szakmai síkra kellett volna terelni a vitákat, illetve kellene.
Természetes, hogy egy ilyen horderejű vállalkozás körül viták dúlnak. Úgy gondolom, akkor is így lenne ez, ha nem lenne a magyar társadalom a túlpolitizáltság mai állapotában. Ezzel együtt úgy érzem, hogy a politikai kérdések elé kellene tolni a szakkérdéseket. Attól függetlenül, hogy nem vagyok politikus, továbbá hogy kedvelem-e a jelenlegi kormányt vagy nem, engem nem szomorítana el egy sikeres 1996-os világkiállítás. (Taps a jobb oldalon és az MSZP soraiban.) Úgy gondolom, persze, hogy egy ilyen nagy rendezvényhez fontosak lehetnek a következő alapfeltételek, amit eddig sem az írott anyagokban nem olvaastam, sem a felszólalásokban nem érzékeltem.
Akarja-e egyáltalán a Kormány és a koalíció az expo megrendezését? Ha igen, akkor miért nem egyeztetett állásfoglalást, és miért lehet a Kormányban stratégiai ellentét – a Kupa és Kádár miniszter urak ellentétes véleményére gondolok. És ez nem nyugtatja meg a képviselő-testületet sem. Mindenesetre én a 30 milliárd forintos kormánygaranciát nem tartom elviselhetetlennek. Vagy a koalíciós pártok hozzászólásaiban olyan jelzéseket véltem felfedezni, amik arra engednek következtetni, hogy a Kormány, a koalíció nem a rendezvény nagyságának súlyával dolgozták ki, beszélték meg a stratégiai pontok végrehajtásának, végrehajthatóságának lehetőségeit és publikálását. (Zaj.) Így nem történhetett volna meg olyan hozzászólás, mint Zsiros Géza képviselő úr szájából hallottuk – idézem: "Mint vállalkozó egy fillért sem tennék bele az expóba." De hogy a vállalkozói elméletét csillogtassa, megjegyzi, hogy a 30 milliárd forintot a mezőgazdaság fejlesztésére kellene fordítani. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy ebben az országban jelenleg mezőgazdasági túltermelés van. Így ide elsősorban piac kell. Az expo pedig – ellentétben vállalkozói elképzelésével – elsősorban a mezőgazdasági ágazatokhoz helybe hozza a piacot, mivel az expo 30–50 millió látogatója nem az eddig beáramló szegényebb külföldi polgárokat célozza meg. Így nem az út szélén fogyasztják el a zsíroskenyeret – persze, a papírt eldobva –, hanem a magyar specialitásokra kíváncsiak, és ilyenformán eladható lesz a hazai piacon a mezőgazdaság összes termelése. E fellendülés nemcsak az 1996-os expo évében jelentkezik, hanem a sikeres startpisztoly-eldördülés után az építőiparban fellendülés jellemző, amely vitathatatlanul munkaerő-felszívó hatású, közvetlenül és közvetve is. Közvetett hatás az építőipar, a beszállítói – kohászat, acélkereskedelem, építőelemgyár – és a mezőgazdaság; és számítanak a munkaerő-eltartó képesség erősödésére is. Az országosan elérhető foglalkoztatás-stabilizálás hat a kereskedelemre, a szolgáltató iparra és a mezőgazdaságra. Az építési szakaszban a bankszféra jó irányú pezsdülése is várható, és remélem, nem olyan bankot fogunk propagálni, mint az SZDSZ-képviselők, akik különböző bankigazgatókra hivatkoznak. Én a külföldön járva mást hallok a magyar bankokról: a magyar bankok nagyon tespedtek, nem vállalkozásbarátok – és ezeken kellene változtatni. De ha új bankok jelentkeznek ebben a gazdaságban, akkor ők is versenyképességre lesznek kényszerítve.
A külföldi befektetők érdeklődése is növekedhet. A világkiállításra készülő ország vonzóbb magyarországi befektetők körében, mint egy pangó vagy egy hanyatló gazdaság – vagy mint egy veszekedő Parlament.
A finanszírozás állami garanciavállalással, nyugati, kedvező kamatfeltételekkel rendelkező, hosszú lejáratú hitellel megoldható. Ha a kormány a garanciafeltételeket 8-15 évre nem meri adni, a saját gazdaságpolitikájáról és önbizalmáról állít ki bizonyítványt. Adtak ebben az országban állami garanciát jóval kisebb horderejű és bizonytalanabb megtérülésű ügyletekben is.
Az expo-időszakban a közvetlen bevételek, a reklámérték felbecsülhetetlenek csakúgy, mint a várható reklámbevételek. A gazdasági és a reklámszakemberek tudják, hogy mekkora összegeket emészt fel egy cég nemzetközi befuttatása. Most hozzánk jönnek – sőt, fizetnek is, hogy jelen legyenek – a világ nagy cégei.
A bel- és külkereskedelem óriási lehetőségek előtt áll. Nemcsak a forgalomnövekedés, hanem a távlati kapcsolatok kiépítése szempontjából. Ezzel a rendezvénnyel lehetnénk újra érdekesek Európának. Nekünk olyan gazdasággá kell válni, ahová ugyebár a világ legnagyobb üzlet- és kultúrembereinek sikk legyen eljönni. Ilyen országot ismerünk egy párat, ahová szinte mindenki el akar jutni a világon.
Szeretném, ha Önök úgy állnának a nemzeti kérdéshez, hogy meg akarjuk valósítani, és minden jóhiszemű magyarnak elvi kérdés legyen a nemes feladathoz való teljes melléállás.
Tudom, hogy a nemet könnyebb kimondani, mint az igent, érveket is fel lehet sorakoztatni mellette. A megoldás, főleg a célirányos megoldás a célfeladati körre sokkalta nehezebb; ilyen az expo megrendezése is. Én egyre kérem Önöket: ne legyen e nemes cél úgy beállítva, hogy a nyugdíjas ezer forinttal kevesebbet fog kapni, s minden dolgozó ezer forinttal több adót fog fizetni havonta, ha az expo megrendezésre kerül; ez így nem igaz, és nem is fedi a valóságot. Ha viszont megrendezésre kerül, fellendül az ipar, kereskedelem és minden olyan ágazat, amit most megjósolni sem tudunk, viszont ezáltal kevesebb lesz a munkanélküliség, előbb-utóbb a fellendülő gazdaság egy nagyobb költségvetést tud biztosítani, ami egy nyugodtabb Magyarországot fog eredményezni. Kevesebb céltalan ember lesz ebben az országban, és mivel komoly feladatokhoz juttatjuk szervezőinket, kutatóinkat, nagyon sok több nyelvet beszélő emberre lesz szükség, és megtalálják számításaikat hazánkban, nem fogják elhagyni az országunkat, mint ahogy most találkozunk jelen pillanatban az értelmiségi kivándorlásokkal.
Én úgy hiszem, hogy rövid időn belül újra Európa élvonalába tudunk feljutni. Ennek az országnak, úgy érzem, elsősorban ezért van szüksége az 1996-os expo-ra, és ezt meg kell rendezni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
