ROSZÍK GÁBOR (MDF)
ROSZÍK GÁBOR (MDF)
ROSZÍK GÁBOR (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Köszönöm a szót. Nagyon rövid leszek, hiszen a világkiállításról szóló törvénytervezethez mint gazdasági szakember nem tudok hozzászólni, s ebben a kérdésben nem kívánok állást foglalni. Abból indulok ki, hogy az én kormányom és szakembereimnek a véleményében teljes mértékben megbízom, meggyőződésem, hogy a világkiállítás megrendezhető Magyarországon, annak megvannak és megteremthetők a feltételei, meg kell rendezni, ez a magyar népnek az érdeke, ez az országnak az érdeke, ez a jövőnek az érdeke. Tulajdonképpen én a kérdésnek ezt a részét vagy az egyik érdemi részét ezzel le is zárnám.
Két kérdésben szeretném elmondani a véleményemet és állást foglalni. Az egyik a népszavazásról, a népszavazás kezdeményezése, a másik pedig az a javaslat, amely néhány héttel ezelőtt a világkiállítással kapcsolatban elhangzott egy napirend előtti felszólalás kapcsán.
A népszavazással kapcsolatban erősen hasonlít a véleményem Békesi László képviselőtársaméhoz, vagy amit az imént is hallottunk. Nekem az a véleményem – nagyon világosan és egyszerűen szeretnék fogalmazni –, hogy valóban egyfajta politikai kalandorság népszavazást kezdeményezni ebben a kérdésben. Nagyon sajnálom, hogy Palotás János nem kérdezett meg politikusokat, nem értekezett a politikához értő emberekkel ebben a kérdésben… (derültség) …, mielőtt egy ilyen kezdeményezést elkezdett volna vagy belefogott volna. Nekem nagyon világosan ez egy politikai kérdés, ebben, én úgy gondolom, hogy állást tudok foglalni, van véleményem, állást foglalhatok. Nekem az a véleményem nagyon világosan és nagyon egyértelműen, hogy a világkiállítás egy olyan kérdés, amelyikben nem szabad népszavazással dönteni, amely több okból sem volt politikus, nem volt előrelátó, nem volt reális.
Az egyik az a kérdés, ezen lehet persze vitatkozni, nekem az a meggyőződésem, hogy ma nem lehet semmiféle kérdésben eredményes népszavazást tartani, hiszen sokkal érdekesebb, lényegesebb kérdések vagy fontosabb kérdések, az embereket közelebbről érintő kérdések foglalkoztatják az embereket. Sok példát lehetne felhozni ezzel kapcsolatban, hogy egy időszakos választásnál milyen erőfeszítésbe kerül a szavazók 30%-át az urnákhoz vonni, akkor, amikor arról volt szó, hogy nekik lesz-e képviseletük a Parlamentben, vagy pedig nem. Akkor, amikor nemrégiben egy községnek kellett arról szavaznia, hogy mi legyen a község jövője, ott is két fordulónak kellett eltelnie, hogy eredményes népszavazás legyen ebben a kérdésben. Nekem az a véleményem, hogy nem lehet eredményes népszavazást folytatni ma Magyarországon semmilyen kérdésben.
Másik oldalról pedig ez egy olyan gazdasági kérdés, és a költségvetést olyan erősen érintő és befolyásoló kérdés, amely ügyben nem lehet a népre bízni a döntést. Nekem, hogy a népszavazásról szóló kérdést vagy témát is rövid úton lezárjam, két gondolatom lenne, két javaslatom, amelyet ugyan nem egyeztettem senkivel, mind a kettő érzékeny kérdés, de szeretném nagyon röviden fölvetni.
Az egyik, és itt rá szeretnék mutatni egy mulasztására a tisztelt Háznak, ugyanis mindenki tudja, hogy Csóti György képviselőtársam már több mint egy évvel ezelőtt benyújtott egy módosító javaslatot, hogy a népszavazás kezdeményezéséről szóló törvényt változtassuk meg, hiszen százezer aláírást ma akárki és akármilyen ügyben előszedhet. Például olyan kérdésben, hogy legyen-e munkanélküliség Magyarországon vagy sem, legyen-e infláció vagy sem, vagy jó időjárás, ahogy az előbb mondta a kollegám.
Vannak olyan kérdések, amelyekben nem lehet népszavazást tartani, de ugyanakkor nagyon könnyen össze lehet gyűjteni százezer aláírást. Nyilván ebből kiindulva javasolta Csóti György, hogy a gyűjtésnek az időpontját, illetve az időtartamát és az aláírások számát változtassuk meg, hogy valóban csak olyan kérdésekben, nagy horderejű kérdésekben döntsön a nép, amihez úgy gondoljuk, hogy ahhoz a népnek megvan a kompetenciája, lehetősége, kellő ismerete, háttere, hogy e kérdésben döntsön.
Én magamra vállanám – tudom, hogy nagyon kényes ezt most kijelenteni – annak minden felelősségét, hogy olyan áron is akadályozzuk meg a népszavazást, hogy a tisztelt Ház egyezségre jutva ebben a kérdésben, hiszen kétharmados kérdésről van szó – sok reményt nem fűzök hozzá, de elmondom –, változtassa meg a népszavazás kezdeményezéséről szóló törvényt, mégpedig olymódon – nem kifejezetten a mostani aláírásgyűjtések miatt –, hogy az aláírások száma és időtartama erősen behatárolva legyen, amely biztosítaná, hogy bizonyos kérdésekben csak bizonyos körülmények között lehet népszavazást tartani. Ezt egy javaslatként is fel lehet fogni, és megkérném az elnök urat, hogy az ügyrendi bizottság vagy a Ház elé … (közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Írásban be kell nyújtani!) … írásban is be fogom nyújtani, terjessze ezt a javaslatot, hogy lehet-e vajon ebben a kérdésben valamit dönteni.
A másik javaslatom pedig az lenne, hogy a tisztelt Ház forduljon az Alkotmánybírósághoz, és tegye fel azt a kérdést, hogy ezekkel a kérdésekkel, amelyek az aláírásgyűjtő íveken szerepelnek, ebben az ügyben, amely a költségvetést oly nagy mértékben érinti és befolyásolja, egyáltalán lehet-e népszavazást tartani, és megteheti-e a Parlament, hogy nem írja ki a népszavazást.
A következő kérdés, Képviselőtársak – köszönöm a tisztelt Ház türelmét, rövid leszek – az a javaslat, az a felvetés, hogy amennyiben meghiúsulna a világkiállításnak a megrendezése budapesti helyszínnel … (közbeszólások a FIDESZ padsoraiból: Gödöllő!) … igen … (derültség. – Az Elnök csenget) …, akkor a világkiállításnak a helyszíne Gödöllő legyen.
Míg az előbb egyetértően nyilatkoztam Békesi képviselőtársamnak a véleményéről, most elítélőleg vagy kritikusan kell nyilatkoznom, hiszen azt mondotta, hogy ez egy naív és gyermeteg ötlet volt, anélkül, hogy igazából és mélyebbről ismerné, hogy milyen háttere vagy milyen alapja van annak, hogy mi azt a javaslatot tettük, nevezetesen Gödöllő város önkormányzata, hogy a világkiállítás helyszíne legyen Gödöllő, ami azt jelenti, hogy nem azon a helyszínen, ahová most képzeljük el, hanem 15 kilométerrel arrébb, körülbelül ugyanolyan távolságban a fővárostól, mint a másik helyszínen.
Szeretném kijelenteni és hangsúlyozni azt, kedves Képviselőtársak, hogy azonkívül, és ezt mondhatom a gödöllőiek nevében vagy a választókörzetem nevében, a gödöllői önkormányzat nevében vagy akár a gödöllői Magyar Demokrata Fórum nevében: azonkívül, hogy mi mindig azon az állásponton voltunk, hogy legyen világkiállítás Magyarországon 1996-ban, mindig azt a verziót támogattuk, és eszünkbe sem jutott más, hogy Budapesten legyen a világkiállítás. Sőt, most is nyugodtan merem kijelenteni, most is támogatjuk azt, hogy a világkiállítás budapesti helyszínen legyen, bár hozzá kell tennem, már nem olyan nagy jókedvvel, mint eddig, mert ismerjük a világkiállítás megvalósításának sokféle buktatóját, vagy annak lehetőségét, és nem tudom, hogy egy fővárosi önkormányzatra, akár kétharmados törvénnyel vagy népszavazással is rá lehet-e erőltetni egy világkiállítás megrendezését.
De én kívánom, hogy a Parlament döntsön úgy, vagy ha lesz népszavazás, a népszavazás, legyen világkiállítás Budapesten, teljes mértékben támogatom én is, a gödöllői önkormányzat is. Ámde hozzá kell tennem megint, hogy abban az esetben, ha meghiúsul és végleg elesik annak a lehetősége, hogy a világkiállítás budapesti helyszínnel legyen, akkor igenis megint előjövök azzal az ötlettel, nem akarok neveket mondani a kormányzatból vagy más, akár még az ellenzék soraiból is, hogy vannak, akik támogatják, hogy a világkiállítás megrendezése más helyszínen legyen. Mi soha nem gondoltuk azt, hogy Gödöllő város rendezné meg a világkiállítást, természetesen nem kívánunk fejjel a falnak menni, hanem mindig is úgy gondoltuk, hogy abban az esetben, ha a helyszín Gödöllő lenne, akkor az országnak az összefogásával, a Parlamentnek, a Kormánynak a támogatásával lenne egy világkiállítás más helyszínnel, mi a helyszínt ajánlottuk fel. Sőt, akkor is, amikor ezt elképzeltük, akkor is azt gondoltuk, hogy a főváros és Budapest teljes részvételével, támogatásával, elsősorban a kerületekkel közvetlen és szoros kapcsolatot tartva a budapesti infrastruktúrának a megvalósításával, a dél-pesti beruházásokkal és mindazokkal, amelyek egyébként is a budapesti helyszín mellett a világkiállítás mellé kapcsolódnak.
Az elképzelésünk – most nem akarom megint elmondani a lehetőségeket az autópályától a repülőtérig, a Grassalkovich-kastélytól az Agrocenterig és nagyon sok másig, amik valóban egy reális lehetőséget és alapot adnak arra, hogy a világkiállítás helyszíne Gödöllő legyen … (Zaj) . De azért hadd mondjam el – miután a sajtó és a média eléggé elhallgatta, bár le lett adva annak idején az a határozat, amelyet a Magyar Demokrata Fórum Országos Elnöksége hozott talán két héttel ezelőtt, amely úgy szól –, hogy a Magyar Demokrata Fórum Országos Elnöksége támogatja, és továbbra is azon az állásponton van, hogy 1996-ban legyen világkiállítás Budapesten. Majd felkéri a Kormányt, hogy abban az esetben, ha véglegessé válna, hogy Budapesten nem rendezhető meg a világkiállítás, akkor a Kormány vizsgálja meg annak a lehetőségét és megoldását, hogy a világkiállítás Gödöllő helyszínen kerüljön megrendezésre.
Egy dolgot szeretnék elmondani – elsősorban Békesi László kollégámnak … (zaj) … és a tisztelt Háznak. Két és fél évvel vagy három évvel ezelőtt Gödöllőn volt egy ötlet, amit tulajdonképpen elég gyorsan indítottunk el, de határozottan. Felteszem, hogy akkor, amikor Békesi kollégám itt ült, ebben a Parlamentben, még a régi Parlamentben, ennek a híre itt elterjedt, sokan beszéltek róla. Mi úgy gondoltuk Gödöllőn néhányan, hogy nem várunk még hosszú ideig, hanem a rendszerváltást elkezdjük és megvalósítjuk ott, a magunk helyén: van egy képviselőnk ebben a Parlamentben, azt majd innen visszahívjuk, majd küldünk helyette másikat, olyant, akiben megbízunk, aki másfajta politikát és elképzelést képvisel stb., stb. Mindenki ismeri a történteket. Sokan kinevettek, sokan gúnyoltak, támadott a sajtó. Még azok is, akik mellettünk voltak, megveregették a vállunkat: "Jól van, fiúk, csináljátok!" Bizonyára azt mondta Békesi úr akkor is, hogy ez egy naiv és gyermeteg elképzelés …
Most ezért én azt gondolom, hogy 1989-ben, amikor még erősen állt – vagy legalábbis azt hitte – a Magyar Szocialista Munkáspárt, és 60 ezer munkásőr volt ebben az országban, nem volt kisebb dolog, és nem volt kevesebb bátorság egy olyan elhatározást tenni és olyan lépést tenni, mint amit tettünk, mint azt mondani 1991-ben a tisztelt Háznak, hogy ha Budapest nem vállalja a világkiállítást, nem lehet azon a helyszínen, akkor legyen Gödöllőn.
Köszönöm szépen. (Zaj. –Gyér taps.)
