RUDICS RÓBERT (MDF)
RUDICS RÓBERT (MDF)
RUDICS RÓBERT (MDF) Elnök úr! Tisztelt Ház! Egy nagyon súlyos kérdésben kellene döntetünk, amely az ország gazdasági és politikai életét nagyon jelentősen befolyásolhatja: megrendezzük-e az expot avagy sem. (Zaj.)
Úgy érzem azonban, hogy a harmadik hete folyó vita ellenére távolabb kerültünk mára a döntéstől, mint a vita kezdetén. (Közbeszólás a bal oldalról: A népszavazást meg kell várni!) A vélt vagy valós pártpolitikai érdekek, úgy gondolom, föléje kerekedtek a gazdasági érveknek, és egyetértve az előttem szóló Török Ferenc képviselőtársammal, én is azt kell, hogy mondjam, süketek pártbeszéde folyik. Csak én ezt ellenkező előjellel is föltehetném, mert én a másik oldal véleményét érzem előre bebetonozottnak.
Én személy szerint világkiállítás-párti vagyok, és világkiállítás-párti vagyok azért is, mert én Török Ferenccel ellentétben úgy érzem, hogy a választókerületem érdekét is a világkiállítás megrendezése szolgálja. Mert a világkiállítás motorja lehet a gazdaság dinamizálásának … (Közbeszólás a bal oldalról: És ha nem lesz?) …, egy olyan kitűzött cél, amelyet fokozott sebességgel tudunk majd elérni. Ezt nagyon képletesen fogalmazta meg Vona Ferenc képviselőtársam: a világkiállítás lehet a nyúl az agárversenyen. (Közbeszólás a függetlenek soraiból: Ajjaj!) Csökkenhet jelentős mértékben az infrastruktúrális elmaradottságunk, munkahelyteremtést is szolgálhat az expo, és nem tudok egyetérteni Magyar Bálinttal abban, hogy ez a munkahelyteremtés csak Budapestre koncentrálódna.
Engem ez a vita nagymértékben emlékeztet arra a nem Parlamentben, hanem Parlamenten kívűl folyó vitára, ami a Forma-1 verseny magyarországi meghonosítása körül bontakozott ki. Hosszú heteken, hónapokon, éveken át hezitáltak, vacilláltak az illetékesek azon, hogy meg lehet-e valósítani Magyarországon a Forma-1-et vagy sem. Aztán amikor megtörtént a pozitív döntés, bebizonyosodott, hogy a magyar építők képesek arra, hogy rekordidő alatt megépítsék a Forma-1-es pályát (Kósa Lajos: Az egy csődtömeg! – zaj) …, és … (derültség.) Hallom, hallom Hack Péter képviselőtársam érveit, hogy egyedül Magyarországon veszteséges a Forma-1 … (Hack Péter: Így van! – Taps a bal oldalról.) Lehet, hogy ebben igaza van … (Többek: Biztos!) azonban úgy gondolom, az a tény, ha a Forma-1 önmagában veszteséges, az nem biztos, hogy az ország számára is veszteséges. Tehát hogy az a gazdasági társaság nem tud nyereséget fölmutatni… (Többek: Vagy nem akar!) … vagy esetleg nem akar, úgy gondolom, hogy a magyarországi szállodák, vendéglátóhelyek és így áttételesen az ország is jelentős hasznot húz a Forma-1-es vállalkozásból.
Orbán Viktor képviselőtársam elmondta itt nekünk, hogy felelősen kell gazdálkodnunk az adófizetők pénzével. (Hodosán Rózsa: Így van!) Én maximálisan egyetértek ezzel a kijelentésével, azonban azt is szeretném számára elmondani, hogy egy profitábilis befektetésnek az elmulasztása ugyanolyan felelőtlen gazdálkodás az adófizetők pénzével, mint a hűbelebalázs módra történő beruházások. (Orbán Viktor: Még jogilag sem.) Tehát a Forma-1-hez hasonlóan elképzelhetőnek tartom azt, hogy a világkiállítás kismértékben veszteséges vagy nullszaldós legyen, azonban az ország gazdasága számára mindemellett rendkívűl előnyös lehet.
Amikor választókerületemben képviselői fórumokat tartok, meg szoktam kérdezni a választókat arról, hogy mi a véleményük a világkiállításról. El kell mondjam, megosztottak ők is, hiszen nagyon kevés olyan információval rendelkeznek, ami alapján dönteni tudnának. Vannak kétségek, vannak várakozások a világkiállítással kapcsolatban.
És engedjenek meg néhány gondolatot a népszavazásról. (Közbeszólás: Mire jó?) Úgy gondolom, hogy az a csoport, Palotás János és a mögötte álló vállalkozók végső kétségbeesésükben kapaszkodtak ebbe a fegyverbe, a népszavazás fegyverébe. (Trombitás Zoltán: Szegények.) Én azonban ennek a kérdésnek az eldöntését nem tudom helyeselni népszavazással. És nem azért, minthogyha az ország állampolgárait nem tartanám fölkészültnek arra, hogy egy ilyen döntést meghozzanak, hanem azért elsősorban, mert döntésüket információk nélkül kellene, hogy meghozzák. Ahhoz, hogy megfontoltan, minden szempontot figyelembe véve tudjanak dönteni, ugyanazokat az információkat nekik is tízmillió példányban ki kellene osztani, amit mi, képviselők megkaptunk. És ez, úgy gondolom, lehetetlen.
Másrészt politikai szempontból sem tartom helyesnek, hiszen egy ilyen népszavazás véleményem szerint csak eredménytelen lehet a jelenlegi csalódott politikai helyzetben. Itt egyetlen megoldás lehet, hiszen ellenzéki oldalról többek figyelmeztették már Palotás Jánost arra, hogy nem lehet visszaélni azoknak az embereknek az aláírásával, akik támogatták ezt a kezdeményezést; egyetlen megoldás lehet, ha a fővárosi önkormányzat és a Kormány megegyezik erről a kérdésről, és olyan értelmű döntés születik, amelyik feleslegessé teszi a népszavazást. (Felzúdulás. Közbeszólás a bal oldalról: Hogy-hogy?! – Derültség.) Ha ugyanis születik egy olyan megegyezés, hogy a világkiállítást meg kell rendezni, ebben az esetben én úgy gondolom, hogy mivel akik aláírták, azok a világkiállítás megrendezését szeretnék, ezért az ő szavazataikkal nem történik visszaélés. (Moraj az ellenzék soraiban. Közbeszólás: És az Alkotmány?) És a megegyezés, úgy gondolom, nem lehet lehetetlen, hiszen hallottunk arról informális csatornákon, hogy viszonylag kis összegről folyik az alkudozás a színfalak mögött. Nyilvánvaló, hogy ez a 100 milliárd, amit Demszky Gábor úr a fővárosi közgyűlésnek írott jelentésében leírt, az irracionális dolog. (Közbeszólás a bal oldalról: Igen?) Nyilván nem lehet a budai barlangokat, Aquincumot a világkiállítás kontójára rendbe hozni, restaurálni, azonban lehet egy olyan józan kompromisszum, lehet egy olyan összeg, amelyik mindkét fél számára kielégítő.
És majdhogynem biztos vagyok benne, hogy kérésem pusztába kiáltott szó lesz, mégis azt szeretném, hogyha véget érne ez a süketek párbeszéde, megegyezés születne ebben a kérdésben az érintettek között, és konszenzussal tudnánk dönteni a világkiállítás megrendezése mellett.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
