PALKOVICS IMRE (MDF)
PALKOVICS IMRE (MDF)
PALKOVICS IMRE (MDF) Egy olyan fontos szempontra szeretnék csak reagálni, amit itt az imént az MSZP részéről hallottunk, hogy a helyi szinteken hogy működnek együtt ezek az érdekvédelmi szervezetek, amelyek a csúcsokon marakodni látszanak. Hadd tegyem hozzá, hogy a csúcsokon is – már úgy értve, az országos szervezetek vezetése – és az Érdekegyeztető Tanácsban nagyon sok kérdésben egyetért, ami alapvető a munkavállalók szempontjából. Tehát itt nem arról van szó, hogy abszolút semmiféle együttműködés nem alakult ki, vagy nem bontakozik ki ezek között a szervezetek között, de ez a vagyon-megosztatlanság, amit előbb-utóbb ki kell operálni, és minél előbb, annál jobb, bármennyire is fájdalmas ez.
A helyi szintekről meg annyit hadd mondjak el, a helyi kollégáink a vállalatoknál, illetve a regionális központokban működő érdekvédelmi szervezetek mellett létrejött érdekegyeztető tanácsokban úgyszintén együttműködnek, de azt elmondják, hogy az MSZOSZ ottani szervezetei mindenféle közös nyilatkozatok kiadásában kapacitálják a Ligát és munkástanácsokat, de amikor arra kerül sor, hogy ott a helyi működéshez ezek a szervezetek kapjanak valami anyagi tánmogatást az MSZOSZ-tól, ettől mereven elzárkóznak. És itt kell megemlítenem azt a tényt, miszerint a megyei SZOT-székházakból – volt SZOT-székházakból –, amelyeket eladtak különböző üzleti vállalkozásoknak az MSZOSZ jelenlegi gazdái, kipaterolják, kidobják a munkástanácsoknak a képviselőit, és szégyenszemre az MSZOSZ-es képviselők röhögése mellett kell nekik kivonulniuk a kis motyójukkal ezekből az irodaházakból, és a törvény alapján, a XXVIII. törvény alapján – itt az MSZOSZ a jogcím nélküli rosszhiszemű használó –, ha helyesen alkalmazom ezt a jogi kategóriát és ők azok, akik bérleti díjakat követelnek – kifizethetetlen bérleti díjakat ezektől a szerencsétlen munkástanácsoktól és Liga-szervezetektől, amelyeknek – hangsúlyoztam már – egy írógépre nem futja. Tehát ennyit ezekről az együttműködésekről.
Az állami szervvé történő avanzsálásáról a VIKSZ-nek annyit hadd mondjak el, hogy megint csak megfeledkeznek az MSZP tisztelt képviselői arról, amit az imént elmondtam, hogy bárki, aki részt akar venni a VIKSZ-nek az ülésein – a meghirdetett nyilvánosan meghirdetett ülésein –, elmehet, és a szavazatával akadályozhatja meg azt a döntést, amit a Liga vagy esetleg a munkástanácsok közösen meg akarnak hozni.
Nem szeretném, ha ezt többször el kellene mondanom. Semmiféle szankció természetesen nem áll rendelkezésemre, hogy ezt megakadályozzam, de nem tudom, miért kell ugyanazt ötször, hatszor elismételgetni. Ezek a tények. Meg kell nézni a törvényt, a korábbi formájában, és a módosítandó formájában, illetve módosított formájában is ugyanezek a lehetőségek rendelkezésére állnak az összes érintett szakszervezetnek.
És még egy tényt hadd említsek meg. Ez pedig arról szól, hogy megkerestek a munkástanácsok részéről, illetve a munkástanácsokat megkeresték különböző szakszervezetek, amelyek tényleg nem tartoznak a felsorolt szakszervezetek közé, de léteznek. Ilyen a Villamosenergiaipari Szakszervezeti Tömörülés, amely közel 30 ezres taglétszámú szervezet, de még sorolhatnék más ilyen nagyobb szervezeteket is, amelyek a VIKSZ-et kérték arra, hogy ők hasonló sorban vannak, elismerik a VIKSZ működését, elismerik a törvényt, és kérik, hogy számukra is nyújtson a VIKSZ működési feltételeket. Tehát ennek a feladatuknak, ennek a kötelességüknek nem képesek eleget tenni sem a munkástanácsok, sem a Liga, sem más szakszervezetek, amelyek tagjai a VIKSZ-nek. És azt gondolom, hogy itt is felvetődik a törvényesség kérdése, hogy akkor ebben a helyzetben mi a teendő.
A Munkástanácsok Országos Szövetsége a bírósághoz fordult, hogy a bíróság döntsön ebben a kérdésben, hogy eleget tehessünk ennek a kötelezettségünknek, mert ugyanis minket is megtámadhatnak ilyen alapon mások a bíróság előtt, hogy nem tettünk eleget a törvényben előírt kötelezettségünknek. Tehát ez a kérdés valóban nem olyan egyszerű, mint amilyennek itt látszik.
Elnézést, hogy túlléptem az időt.
