PELCSINSZKI BOLESZLÁV, DR. (SZDSZ)
PELCSINSZKI BOLESZLÁV, DR. (SZDSZ)
PELCSINSZKI BOLESZLÁV, DR. (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Mint békés megyei képviselő, a világkiállítás néhány olyan kérdéséről szeretnék szólni, amelyet az eddigi hozzászólások már érintettek ugyan, de amellyel a kézhez kapott anyag kevéssé törődik. Nevezetesen arról, hogyan fogja a vidéket érinteni, hogyan éli meg a falu a világkiállítást.
Először is szeretném leszögezni, hogy nem általában ellenzem a rendezvényt. Ha vállalkozói alapon sikerül megrendezni, ha nem kell a lakosságnak újabb áldozatot vállalni, ám legyen. Nem ellenzem azt sem, ha e cél érdekében a költségvetés arányosan költ Budapest és az érintett régió infrastruktúrájának fejlesztésére, mert az nem sértené más térségek érdekeit sem, és összességében valóban hasznot jelentene az országnak. Ám rögtön hozzáteszem, hogy én ebben nem hiszek, és megerősíti ezt az Állami Számvevőszék jelentése is.
Úgy tűnik, a megrendezés egyrészt súlyos terhet jelenthet Budapestnek és az ország lakosságának is, amellett, hogy a főváros legalább a terhek vállalása fejében kap is valamit ellentételezésként. Nevezetesen átmenetileg az érdeklődés fókuszában érezheti magát. Az elmaradott vidék ezzel szemben viszonyainak konzerválására, még fokzottabb leszakadására, népességének csökkenésére számíthat.
A vita során hangzottak el érvek arról is, hogy milyen előnyei származhatnak a vidéknek a gigászi tervből. A kisgazdák vezérszónokától hallottunk nagyvonalú elképzelésekről, így a nagytavak és a huszárok világtalálkozójáról, trófea- és kutyakiállításról, színházi találkozóról, hangversenyekről vidéki helyszínekkel, csak éppen az nem egészen világos, hogy mi akadályozná meg ezek sikeres megrendezését a világkiállítás elmaradása esetén.
Az én véleményem az, hogy bizonyos településeknek az expo ugyan hozhat valóságos vagy vélt előnyöket, a nagy többség azonban súlyos árat fizet majd mindezért. A kevésbé kiemelt területeken később lesz ivóvíz- és szennyvízvezeték, út, gáz, telefon, tornaterem és sorolhatnám még tovább. Miközben a világkiállítási terület üdítő oázis lesz az ország térképén, a fővárosban csillogó-villogó üvegpaloták épülnek, aközben kopottas, skanzen képét formáló falvakban járhat-kelhet az odatévedő látogató. Az is nyilvánvaló, hogy a vállalkozók és befektetők sem ezeket a területeket fogják majd keresni, és nem csak a kiállítás ideje alatt, hanem később sem, éppen az infrastruktúra hiánya miatt. Hogy milyen mértékű lesz a vidék és a fővárosi agglomeráció közötti távolságnövekedés, azt persze nehéz előre megjósolni. Ez több tényezőtől is függ, de hogy bekövetkezik, az biztos.
Egy másik kérdés, amivel foglalkozni érdemes, az a foglalkoztatottság. Ugyanis a törvényalkotó szándéka szerint a világkiállítás megoldást jelenthet a munkanélküliség kezelésére. Helytálló-e ez? Én azt hiszem, hogy nem. Ha ránézünk az ország térképére, a munkanélküliséggel leginkább sújtott területek nem esnek egybe az expoval érintett területekkel. Ha 50 vagy 100 ezer ember problémáján segíteni fog is az ötlet, igazából ez a munkanélkülieknek a töredéke csupán, és nem oldhatja meg átfogóan a kérdést még átmenetileg sem. Mivel az új munkahelyek a fővárosra és vonzáskörzetére fognak koncentrálódni, egy újabb népvándorlás indulhat el az agglomeráció felé. Családok szakadhatnak szét, mert az ingázók száma biztosan nőni fog. Tompítja az expo foglalkoztatásra gyakorolt kedvező hatását az is, hogy Magyarországon jelenleg nemcsak regionális, hanem strukturális munkanélküliség is van.
A világkiállítás pedig nem azokban a szakmákban teremt elsősorban munkahelyet – például gépipar, bányászat, földművelés stb. –, ahol nagyok a foglalkoztatási gondok, hanem azokban, amelyekben jelenleg már alig van munkanélküliség, kivéve talán az építőipart. Mindebből következik, hogy bár a munkahelyteremtés fontos dolog, az expotól nem várhatunk csodát. Célszerű volna tehát, ha a Kormány a foglalkoztatás valós kezelésének kidolgozásához látna, annál is inkább, mert hamarosan tömegével fognak lejárni a munkanélküli járadékok, és egyre több ember marad majd mindenfajta jövedelem nélkül.
Hölgyeim és Uraim! Hadd hívjam fel a figyelmüket végezetül arra, hogy amennyiben nem történik időben intézkedési terv a vidék felzárkóztatására is, jogosan állapíthatjuk meg azt, hogy a ország relatív területi különbségei a világkiállítással együtt – de anélkül is – a jövőben növekedni fognak. Mivel ez a megállapítás megtalálható az expo-programfüzet 59. oldalán is hasonló megfogalmazásban, azt hiszem, a felszólalásomban felsorolt kételyek indokoltnak tűnnek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
