SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Örömhír hozója vagyok ezek szerint, mert lezárul vélem ez a hosszú, küzdelmes általános vita.
Kérem, én szeretném támogatni az expót. (Közbeszólások a jobb oldalról: nem vesszük észre!) . szeretném, de mindezt jó lelkiismerettel szeretném megtenni, és szeretném természetesen azt is, hogyha ez a problémaözönnel egyébként bőven nyakon öntött ország nem lenne megosztott és olyan reménytelenül egymásnak feszülő ebben kérdésben is. Szeretnék egyértelműen expo-párti lenni még akkor is, hogyha a világkiállítás esetén a költségvetés szükségszerűen megnyíló csatornái az én választókörzetemnek, régiómnak a vidék egészéhez hasonlóan semmi juttatást, egy fillért nem hoznának. Én egyszerűen örülnék, ha támogathatnám az expót – de nem tehetem. (Közbeszólások a jobb oldalról: Szeeegény.) Ezt feltételeztem. Nem tehetem, mert minden törekvésem, kíváncsiságom és érdeklődésem ellenére sem tisztázott még a mai napig sem a finanszírozási háttér vagy a törvények hiánya okozta zavaros jogi helyzet – hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ezekről sok kérdés, kétely és aggály fogalmazódott már meg, és maradt megválaszolatlanul a tisztelt Ház előtt.
Én általános vita utolsó felszólalójaként három konkrét kérdést szeretnék felvetni. Úgy ítélem meg, hogy ez a három olyan konkrét kérdés maradt, amiről eleddig még tán nem esett szó.
Három anyag van előttünk, amiből én kiindulni szeretnék.
Az egyik az országgyűlési törvényjavaslat, a másik a feasibility study, a harmadik pedig az állami költségvetés 1992. évi irányelveiről szóló tájékoztató, amit ugyancsak nemrég, pár héttel ezelőtt tárgyalt az Országgyűlés.
Az országgyűlési törvényjavaslat-tervezet abból indul ki, hogy a költségvetés finanszírozási igénye az 1990. évi áron 17 milliárd forint, és ez folyó áron 30 milliárd forintot tesz ki. 30 milliárd forint tehát az, amit a költségvetésnek spendíroznia kellene erre a célra.
Az én első kérdésem, amit ebből megfogalmaznék, hogy hogy jött ki a 17 milliárdból a 30 milliárd, magyarul, milyen inflációs rátával sikerült kiszámolni? Én ugyanis itt, az ülés előtt egy-két másodperc alatt a számítógépemen végeztem egy számítást, és ez azt adja, hogy az 1990. évi áron számításba vett 17 milliárd – ha csak 30%-os inflációt tételezek is fel – 91-re 22 milliárd lesz, 92-re már 28, és így tovább, nem akarom folytatni, ugye 96-ban fejeződik be a finanszírozása mind ennek a projektnek.
Meg is fordíthatom a kérdést. Milyen inflációs rátával sikerült kiszámítani azt a 30 milliárdot, amit ugye alapvető igazságként a törvényjavaslat megfogalmaz?
A következő kérdés, amit feltennék: Itt van előttem az előbb említett 92. évi költségvetés irányelveiről szóló tájékoztató. Ennek a 9. pontja a következőket mondja:
"A rendkívüli kiadások között a világkiállítással kapcsolatos ráfordításokra, 2. a kárpótlás költségvetési fedezetére, 3. az egyházi ingatlanok visszaadásából, 4. a bős-nagymarosi helyreállításból, 5. a szovjet csapatok okozta környezeti károk mérsékléséből eredő terhekre összességében 9 milliárd forint irányozható elő."
Most, ha ezeket külön veszem, és tudom, hogy Bős-Nagymarosnál a gát elbontása az körülbelül 4,5 milliárdba kerülne a jövő évre vonatkozóan, ilyen információt kaptam az illetékesektől. Kezemben van egy újságcikk – tegnapelőtti –, miszerint kétmilliárdba kerülne a volt szovjet ingatlanoknak csak az őrzése.
A miniszterelnök úr – ha jól emlékszem – 6 milliárd forint körül valószínűsítette azt az összeget, amit az életüktől és szabadságuktól megfosztott politikai foglyok javára megítélni valószínűnek tartott. Hogyha az egyházi ingatlanok visszaadásából és az egyéb kárpótlási törvényekből fakadó következményekkel már nem is számolok, szóval még ebben az esetben is nehezen tudom elképzelni, hogy ez a kétmilliárd kiszorítható lenne a költségvetésből, amit Kupa miniszter úr egy-két órával ezelőtt nekünk említett, hogy 92-re ennyi kerül előirányzásra.
Én úgy gondolom, hogy erre a hat igen fontos és egyenként is jelentős célra ha csak 9 milliárdot tudunk jövő évre a költségvetésből kipréselni – márpedig ezek szerint annyit tudunk –, akkor itt nagy zavarok lesznek, például a világkiállítás legelső évi költségvetési támogatását illetően is. Csak úgy zárójelben teszem hozzá, hogy a feasibility study-ban megfogalmazódott az is, hogy a költségvetési források iránti igény koncentráltan jelentkezik 92 és 94 között. Tehát ezzel se nagyon megy össze mindez.
Harmadik kétségem, amit megfogalmaznék, az az, hogy ugye vállalkozói alapon finanszírozott vagy vállalkozói világkiállításról beszélünk. Ha elfogadjuk, hogy körülbelül 100 milliárd mindennek a költségvetése, és látjuk, hogy az egyetlen biztos pont, a költségvetés 30 milliárdja adott, akkor ebből adódik, hogy körülbelül 70 milliárd forint lenne az, amivel számolunk a hazai vagy a külföldi vállalkozók részvételére. 70 milliárd!
Ez a finanszírozás lenne tehát az a fejezet, ami a feasibility study fő fejezetét, legtestesebb, leglényegesebb részét kellene, hogy alkossa. Ezzel szemben ha megnézzük az anyagot, azt látjuk, hogy összesen egy oldal foglalkozik ezzel. Az egy oldalban is csak szöveg van, egyetlen szám megemlítésére nem került sor. Azonkívül az egy oldal fele arról szól, hogy milyen feltételeket kell teljesítenie az államnak ahhoz – vagy éppen a költségvetésnek ahhoz –, hogy ez a vállalkozói alapon történő megrendezés egyáltalán elméletileg elképzelhető legyen.
Na most, ha figyelembe vesszük még azt, és nyilván Önök mindannyian jól emlékeznek rá, hogy volt egy országgyűlési határozat 96/91. számon, amit június 17-én hoztunk, ami kimondta, hogy az Országgyűlés ugye kötelezi a Programirodát, hogy kezdeményezzen tárgyalásokat a külföldi beruházókkal. És ha minderről egy fél mondat nem esik a feasibility study-ban, akkor az embernek természetesen gyanúja támad ezen tárgyalások sikerét és eredményességét illetően.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én megkérdezném, hogy vajon szabad-e a fantáziánkat ennyire szabadon szárnyalóra engedni, mikor a zord materiális valóság ennyire köt minket? Köszönöm szépen a figyelmüket! (Taps az ellenzék soraiból. – Ráday Mihály jelentkezik.)
