MARKÓ ISTVÁN, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:
MARKÓ ISTVÁN, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:
MARKÓ ISTVÁN, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt ismertetném önökkel a 3213-as számú, a gépjárműadóról szóló törvényjavaslat bizottsági vitájának összefoglalóját, szeretném megjegyezni, hogy a bizottsági vita időpontja megelőzte a törvényjavaslat parlamenti expozéjának idejét. Ezt a tényt azért tartom lényegesnek kiemelni, mert mint beszámolómból látni fogják, a bizottság véleménye a törvény általános vitára történő bocsátását illetően nem pozitív. Ennek ellenére és az expozé idejét megelőző időszakban érkező kosárnyi módosító javaslat ellenére a Pénzügyminisztérium a törvényjavaslatot minden módosítás nélkül – értek ezalatt, mondjuk, egy új előterjesztést – a Ház elé terjesztette.
No de lássuk a medvét – nézzük meg, mi is történt a bizottsági ülésen! A bizottsági vitát Csúcs László, a Pénzügyminisztérium képviselője nyitotta meg. Bevezetőjében elmondta, hogyha egy adójogszabályt meg kell változtatni, az mélységes kritikája a fennálló szabályozásnak – most is ez történik. Az eddigi szabályozás, amely miniszteri szintű, nem felel meg a követelményeknek, másfelől büntető jelleggel funkcionál, mert a tulajdonosok alig 10%-át terheli. Így természetesen nem érvényesíthető a minden adóval szemben támasztott általános követelmény, nevezetesen: váljék az adó, az adózás általánossá és szűnjék meg a büntető jellege.
Az előadó ezt követően vázolta a gépjármű-tulajdonosok kétségkívül igen kritikus helyzetét. Az elmúlt másfél-két évben hatványozottan nőtt az őket sújtó teher. Ezért, mint mondotta, a tervezett adó rendkívül szerény mértékű, szerény az előterjesztés. Ez a mérték természetesen csak akkor tartható, ha a kedvezmények, mentességek köre lényegesen nem változik ahhoz képest, amit a törvénytervezet tartalmaz. Lényeges eleme a törvénytervezetnek az is, hogy az adóbevételből az önkormányzatoknak tisztes részesedése legyen. Ez a tény és a szakmai érvek azt támasztják alá, hogy az adó beszedésének magasztos feladatát az önkormányzatok kapják. A külföldi gépjárművek, haszonjárművek adóztatása a vámhivatalok feladata lenne.
A törvényjavaslatban nem szerepel ugyan, de lényeges kérdés a kapcsolódó jogszabályok ügye. Ezeket az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat tartalmazza, ami nyilván – és ma ezt hallottuk – az adótörvények után kerül a Ház elé.
Fontos kérdésként említette még Csúcs László azt a tényt, hogy a hamarosan elénk kerülő személyi jövedelemadó és társasági adó költségtényezőként számol a vállalkozói körben a gépjárműadóval. Érinti a törvénytervezet a jogalkotási törvényt is. A külföldi gépjárművek adóztatásával kapcsolatban a nemzetközi viszonyoknak megfelelően szükséges, hogy a Kormány tarthassa kézben az adó mértékének emelését, csökkentését, beleértve a mentesség megállapításának jogát is.
A vitaindító előadás befejezéseképpen elhangzott még egy cáfolhatatlan tény, miszerint a gépjármű rendeltetésszerű használatával a közutakat veszi igénybe. A közúthasználat egyfajta társadalmi kiadással jár. Ehhez a társadalmi közkiadáshoz egy arányos, de igen szerény mértékű adó formájában járuljanak hozzá a gépkocsi-tulajdonosok.
Ezután a bizottsági tagok hozzászólásai következtek. Nagyon élesen elkülönült egymástól két szempont. Az egyik szempont szerint – és ezt több hozzászóló hangoztatta – itt egy új adó bevezetéséről van szó. Másrészt persze egy régi adó eltörléséről is szó van. Ezzel az akcióval szeretnék pótolni az önkormányzatok más adók megszűnése miatt kiesett bevételeit. Ez mindenképpen új adóként fogható fel, mert a lakosság többletadóztatásáról van szó. Természetesen más lenne a helyzet, ha az adórendszer-átalakítás keretein belül kerülne sor egy ilyenfajta adó bevezetésére, és látnánk azt, hogy visszalép az adóztatásban a pénzügyi kormányzat, más helyen csökkenti az adót. Ennek ellenére el kell ismerni, az utóbbi időben érezhető elmozdulás történik a nagyon nehezen ellenőrizhető, behajtható jövedelmi típusú adó irányából egy jobban ellenőrizhető, jobban átlátható és behajtható, nem teljesen tisztán vagyoni vagy fogyasztási típusú adó felé. Ez a tendencia itt is föllelhető, ez az adó célorientált.
A gépjárművek használják a közutakat, tehát költséget, közkiadásokat okoznak a gépjármű-tulajdonosok a gépjárművek használatával, ezért ennek fedezésére valamilyen adófajtát be kellett állítani. Ez adófilozófiailag rendben is van, csakhogy – és ez az előterjesztésből egyértelműen kiderül – az adóból befolyt összeg csak l/16-od része az, ami útalapba van betervezve.
No de lássuk, hogyan alakul a befolyt 8 milliárd sorsa! 4 milliárdot, a befolyt összeg felét kapná a költségvetés. Ebből – mint már említettem – 500 millió megy az útalapba. A többi 3,5 milliárdot elnyeli a költségvetés. A másik 4 milliárdot az önkormányzatok kapják. Gondolhatnánk, hogy ez az összeg plusz bevételként felhasználható majd útkarbantartásra, útfelújításra, útépítésre, ezen költségek fedezéséhez, de erről szó sincs! Részint arról van szó, hogy korábbi tanácsi adóbevételek helyett van beállítva ez az adóbevétel, részint az adóbeszedés költségeinek ellentételezését szolgálja. Harmadrészt – és ennyi maradt – megmarad 1,2 milliárd, és természetesen ennek fejében a normatív támogatások csökkennének. Tehát ez az 1,2 milliárd forint is a központi költségvetést finanszírozná, és nem a helyi önkormányzatokat. Ebből teljesen nyilvánvalóan látszik, hogy abból a 4 milliárdból, ami be van tervezve önkormányzati bevételként, abból egy fillér pótlólagos bevétele nem lesz az önkormányzatoknak, tehát ez az adó nem merülhet fel céladó jelleggel.
A bizottság egyik tagja felvetette, hogy a gépjárműadó kategóriájával a helyi adók körét kellene kiszélesíteni.
Az önkormányzatok saját adópolitikájuknak megfelelően, saját koncepciójukhoz illeszkedvén hajtsák be ezt a fajta adót. Természetesen ez az ötlet feltételezi azt, hogy ebben az esetben a beszedett adó teljes mértékben az önkormányzatoknál marad.
A vitában képviselt másik fő szempont nem az adó kivetésének tényét, nem az abból befolyt összeg burkolt és bujtatott költségvetési támogatását, nem az előterjesztés koncepcionális hibáit, ellentmondásos mivoltát tartotta kritikája tárgyának, hanem azt firtatta, hogy miért az önkormányzatok, miért nem az APEH hajtja be ezt az adót.
A kialakult vita bő teret szentelt ennek a kérdésnek. Kiragadva egy-két érdekes és tanulságos megállapítást az előterjesztő válaszából: ez az adó önkormányzati hatáskörben végrehajtott központi adó lesz. Igaz, hogy ehhez meg kell erősíteni az önkormányzati adóapparátust, akik alig várják már, hogy ők foglalkozhassanak az APEH részéről biztosított adat- és információszolgáltatás, a Pénzügyminisztérium által szervezett nyomtatványellátás és szakmai felkészítés után a részükre anyagi előnyökkel járó adóbeszedési feladattal, tudniillik abban az esetben, ha az APEH a megnövekedett új feladatai mellett rákényszerül egy ilyen távirányítású adóvégrehajtásra, akkor semmiképpen nem 8 milliárd a belföldi gépjárműadó-bevétel. Ebben az esetben gyakorlatilag az önadózást lehet érvényesíteni, az önadózással pedig – és ezt mindnyájan tudjuk – futhatunk a pénzünk után. De az önkormányzat ugyanúgy.
Súlyos kritika érte a tervezetet a környezetvédelmi ösztönzés mikéntjét illetően is. Elhangzott példaként, hogy egy ezer kilogrammos katalizátoros autó olyan adókedvezményben részesül, melynek ösztönző hatása 40 év megtérülést eredményez. Magyarán mondva: ezt az autót, és persze ezen keresztül a gazdi pénztárcáját havi 80 forint adókedvezmény illeti. Egy barátom mondta – elnézést a nem ideillő kifejezésért –: nesze neked, környezetvédelem. Jött is azonnal a válasz: a környezetvédelmi ösztönzés akkor lenne látványos, ha nem szerény mértékű lenne az adó. Akkor lehetne figyelembe venni a katalizátoros környezetkímélő gépjárműveket.
A vita további része – fordulatokban bővelkedve – érdekesen és tanulságosan alakult. Előkerült a dízelkocsik kérdése is. A tervezet természetesen megszünteti az úgynevezett dízeladót. Miután ez a fajta üzemanyag lényegesen olcsóbb, mint a benzin, így arról van szó, ahol támogatjuk a dízelkocsik futását, ellentétben az eddigi gyakorlattal, hogy éppenséggel büntető adót róttunk rájuk ki. De, hogy a példa még szemléletesebb legyen, az, akinek van egy 8 éves Trabantja, vagy egy 12 éves 1300-as Ladája, és az eddigi szisztéma szerint nem fizetett adót, az most a zsebébe nyúl és fizet. Igaz, nem egy egetverő összeget, úgy évi 1300–1800 forint között – a példa szerint –, viszont az, akinek van egy 190-es dízel Mercije, az a tavalyi évhez képest nyereségre tesz szert. Ez rendkívüli módon furcsa. Tulajdonképpen a mezőgazdaság támogatása érdekében van alacsony dízelolajár. Ezzel eddig nem akarták megajándékozni a dízelüzemű személygépkocsikat használókat. Ezzel a támogatással, ezzel a tervezettel most ezeket megajándékozzák.
A Pénzügyminisztérium szakemberének válaszából kiderült az, hogy az üzemanyagár-kérdés benne van a mai gépjárműadóban. Az Alkotmány kimondja, hogy az esélyegyenlőséget biztosítani kell. Az nem esélyegyenlőség – mondta a Pénzügyminisztérium képviselője –, hogy attól függően van differenciálva az adó, hogy milyen üzemanyaggal működik a gépjármű. Makroszinten alapvetően különbségek vannak az árral, a szolgáltatással, a vámmal stb., de ezeket nem lehet a gépjárműadóval megoldani. Ha a koncepció nem kerül elfogadásra, akkor olyan százágú szempontot fogunk felkarolni, amiből a gépjárműadó egyet sem fog teljesíteni. Ugyanúgy, mint ahogy ma a lökettérfogat szerint differenciálva szintén semmit nem teljesít. Emiatt az Alkotmánybíróság meg fogja semmisíteni.
Úgy gondolom, hogy ez az előterjesztés az alkotmányosságot és a végrehajthatóságot is tükrözi – így Csúcs László, majd a következőképpen folytatta: az az alternatíva nem alternatíva, hogy nincs gépjárműadó. Ez ellen leghatározottabban tiltakozom. Nemcsak azért, mert nincs bevétel és mindenki rosszul jár, mert a nemlétező adóból nem részesül senki, de azt sem nagyon értem, hogy a költségvetés miért olyan mostoha, hogy semmilyen áron ne részesüljön. Ha általános az adózási teherviselés, akkor azoknak, akik eddig nem adóztak, azoknak a terhe növekedni fog.
A vita végéhez közeledve felmerült a benzin árában lévő útalap kérdése, amely literenként 5 forint 20 fillér. Most egy újabb adót vezetünk be, tulajdonképpen ugyenezzel a céllal. Erre is azonnal jött a válasz. Az útalappal kapcsolatban közismert, hogy nem áll rendelkezésre annyi, amennyire szükség lenne, amennyit a Nemzetközi Valutaalap is szeretne, ahhoz, hogy megfinanszírozza az útjainkat.
A bizottság addig csűrte-csavarta a szót, amíg az előterjesztő a következőket nem mondta: a költségvetés szükséghelyzetet tükröz az 1992-es évre. Az adótörvény huzamos eszköze a szabályozó rendszernek. Vannak benne bizonyos kényszerítő elemek. A kényszerítő elemben jeleztem, hogy az Alkotmánybírósággal nem tudjuk elfogadtatni azt, hogy fizessenek, akikre pikkelünk. Ebből következően a kormányzat kényszerhelyzetben van. Ezért próbáltunk meg olyan megoldási módot kialakítani, amelyben van racionalitás, szemben az elvetett variációkkal.
Ez már tiszta beszéd. Ezzel kellett volna kezdeni, jegyezte meg egyik barátom. És persze jó lesz felhívni az önkormányzatok figyelmét is arra, hogy plusz bevételként ne számoljanak a nagyobb számú gépkocsik adóztatásából befolyó összeggel. Tudniillik ezt még nem mindenhol tudják. És azt se gondolja egyetlenegy – elnézést az esetleges cinikus hangért – ékesszóló, az adó bevezetése mellett érvelő pénzügyi technokrata sem, hogy az az állampolgár, aki nagyon nehezen, éveket várva végre megkapta a Trabantját és a Ladáját, vagy kifizette az 5 éves Volkswagen vámmal megemelt, katalógusárra rárakott 25%-os áfával megtűzdelt tetemes árat, a nemrég bevezetett kötelező biztosítás után repesve várja az új adót, a gépjárműadót, hogy a méregdrága benzinről ne is beszéljek.
Természetesen ezt önök és mi is nagyon jól tudjuk, tudják, de azért azt hiszem, hogy önök is érzik annak a tarthatatlanságát, hogy egy kispénzű nyugdíjas az ő 12 éves Ladájáért csak fele annyi adót fog fizetni a beterjesztés szerint, mint egy Mercedesszel rendelkező, jól menő vállalkozó. Félreértés ne essék, magam is vállalkozó vagyok. És azt is tudom, hogy ez nem vagyonadó. No de, uraim! A közúthasználat mellett igazságérzet is van a földön és Magyarországon.
A bizottság az előterjesztést 9 "nem", 7 tartózkodás és 3 "igen" mellett általános vitára nem javasolja. Köszönöm szépen. (Taps.)
