FILLÓ PÁL (MSZP)
FILLÓ PÁL (MSZP)
FILLÓ PÁL (MSZP) Igen Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Először engedjék meg, hogy egy személyes élménnyel kezdjem hozzászólásomat. Néhány évvel ezelőtt a munkatársaimmal nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy kell-e munkanélküliség, és hogy a munkamorállal és a munkaerkölccsel kapcsolatos problémák mennyire kötődnek ahhoz, hogy teljes foglalkoztatottság volt akkor Magyarországon. Abban valamennyien egyetértettünk, hogy kellene egyfajta munkanélküliség ahhoz, hogy ezen a helyzeten javítani lehessen. Ugyanakkor néhány idősebb kolléga, aki megélte azt az időszakot, amikor Magyarországon valóban volt munkanélküliség, a fejét csóválta, és a beszélgetések során, amikor idős kollégákkal erről szót váltottunk, bizony sokszor szóba került, hogy nem annyira fenékig tejfel ez a dolog.
Szeretnék visszatérni a múlt heti vitára, ahol dr. Réti Miklós képviselőtársunk egy nagyon érdekes megfogalmazást mondott nekünk a parlamenti vitában. Engedjék meg, kedves képviselőtársaim, hogy egy mondat erejéig idézzem. A munkanélküliséggel kapcsolatban azt mondta képviselőtársunk, hogy "Ez azért jelentkezik most, mert a kommunista uralom szociális demagógiája a mindenkinek kijáró munkához való jogot és a munkanélküliséget nem ismerő társadalmat mindenképpen biztosította és fenn akarta tartani."
Tisztelt Képviselőtársam! Szeretném önnek idézni a jelenleg is hatályos, a Magyar Köztársaság Alkotmányát, amelynek a 70. § b) pontjában a következő szöveg olvasható: "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához." Úgyhogy, én azt hiszem, igen komoly tévedés a munkához való jogot a kommunista uralom szociális demagógiájaként meghatározni. Ennyit a múlt heti vitáról.
Engedjék meg, hogy elmondjam a törvénytervezettel kapcsolatosan a véleményemet.
A törvénytervezet célja teljesen egyértelmű: nagyon nehezen tudja a kormányzat finanszírozni a munkanélküliséget, a költségvetés nem kíván erre a területre költeni, nem kívánja ezt a gondot költségvetési eszközökkel megoldani. Ugyanakkor ezt sajnos nem mondják ki nyíltan, hanem megkezdődtek azok a fajta "elterelő hadműveletek", amelyek úgy tesznek, olyan megfogalmazásokat hirdetnek, hogy itt nemcsak erről van szó, hanem ezeken az anyagi gondokon túl erkölcsi, igazságteremtő és a visszaéléseket kiszűrő szerepe van a mostani módosításnak.
Tisztelt Ház! Már a miniszteri előterjesztésben is megjelentek utalások arra, hogy a foglalkoztatási törvény túl liberális. Sajnos, néhány képviselőtársam hozzászólása erősítette ezt a vonalat. Elhangzott: erősíteni kell az ellenőrzést, mert sok a visszaélés, csökkenteni kell az ellátás színvonalát, mert ez nagy terheket ró a dolgozókra, limitálni kell a segélyt, mert a lakosság igazságtalannak tartja a magasabb összegek folyósítását. Ezzel kapcsolatosan engedjék meg, hogy tájékoztassam önöket: jelenleg az átlagosan kifizetett munkanélküli segély összege bruttó 7 ezer forint, és tudomásom szerint a maximális összeget, amelyet a törvény lehetővé tesz, mindössze a munkanélküliek fél százaléka élvezi.
Éppen ezért, kedves képviselőtársaim, számomra ezek a hivatkozások elfogadhatatlanok, mert úgy ítélem meg, hogy nem szolgálnak mást, mint hogy szembeállítsák a dolgozókat: azokat a dolgozókat, akiknek van munkahelyük, azokkal a dolgozókkal, akiknek már nincs munkahelyük, munkanélkülivé váltak. Ugyanakkor azt is sugallják, hogy a munkanélküliség és a munkanélkülivé lett emberek többsége becstelen, akik kijátsszák a liberális törvényeket és visszaélnek azzal. Én úgy ítélem meg, hogy ezt a leghatározottabban vissza kell utasítani, mert a társadalom többsége tudja, hogy a munkanélküliek viselik az átalakulás legfőbb terheit, önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe - ezért véleményem szerint nemcsak az anyagi gondoskodás, hanem erkölcsi megbecsülés és az együttérzés is megilleti őket.
Nagyon kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy tisztítsuk meg ezt a vitát az ilyen áligazság kereső és gyanuba keverő fennhangoktól. Nyilvánítsuk ki: a munkanélküliek döntő többségét becsületes, munkaszerető embernek tartjuk, akik akaratlan áldozatai az átalakulásnak, s ezért joggal számíthatnak az Országgyűlés és a társadalom támogatására.
Tisztelt Ház! A munkanélküli járadék fizetési idejének csökkentése miatt jelentősen nőni fog az ellátatlan családok száma. Közismert, hogy a munkanélküliek száma 340 ezer főre tehető napjainkban. Ha ezt beszorozzuk egy átlagos család létszámával, akkor rögtön megtudhatjuk azt, hogy közel egymillió embert érint Magyarországon közvetlenül ez a komoly probléma. Az is ismert, hogy az e körbe tartozók többségének semmilyen tartaléka nincs, napról-napra élnek ezek az emberek.
Különösen súlyosnak és bizonytalannak érzem azoknak az embereknek a helyzetét - és erről előttem szóló képviselőtársam már említést tett -, akiknek a régi, még hosszabb idejű járadéka is lejár, és tulajdonképpen a szociális törvény, amely vélhetően sorsukat majd rendezni fogja, csak jóval később léphet életbe.
Ugyanakkor az önkormányzatok jó részében a segélyalapok igen csak korlátozottak, a tömegesen jelentkező igényeket nem valószínű, hogy ki tudnák elégíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A tervezet szerint a munkanélküliek annyi hónapig nem kaphatnak munkanélküli járadékot, ahány havi végkielégítést fognak kapni. Megítélésem szerint ez nem más, mint a végkielégítés intézménnyének megszüntetése, mert a nehezen kivívott végkielégítést semmissé kívánja tenni azzal, hogy átmeneti járadéknak tekinti - amelyet a költségvetés helyett a munkáltató fizet. A végkielégítés célja nem ez. Véleményem szerint a végkielégítés, a jelenlegi, nehéz helyzetben, induló tőkéül szolgálhat azon utcára került dolgozóknak, akik megpróbálják a sorsuk irányítását saját kezükbe venni. Ugyanakkor megszűnik - ha ezt a módosító javaslatot ilyen formában elfogadjuk - a családok számára a biztonsági tartalékként való kezelése is, már ami a végkielégítést illeti. Éppen ezért én ezt így nem tudom támogatni.
Kedves Képviselőtársaim! Úgy tűnik, hogy ha bármilyen gond vagy megoldatlan feszültség halmozódik fel az országban, a Kormány reakciója az, hogy újabb és újabb hivatalokat állít fel. Jó példája ennek a tervezetben szereplő képző központok felállítása. Én személy szerint úgy ítélem meg, erre semmi szükség nincs, felesleges pazarlás lenne - a folyamatosan jelentkező fenntartási költségekről már nem is beszélve. A már meglévő intézményekhez integrálva tartom megoldhatónak a problémák kezelését.
Boros László képviselőtársam frakciónk nevében már megfogalmazta, hogy csak vitaalapnak tekintjük e javaslatot.
S mivel olyan fogalmakat is használ, amelyek a majdan elfogadásra kerülő új munka törvénykönyvéből kerültek ide, véleményem szerint az általános vitát ez ügyben lezárni nem lehet, és a törvény hatálybaléptetését is csak az új munka törvénykönyvével együtt tudom elképzelni.
Befejezésül szeretném leszögezni, hogy számomra a tervezet a jelen formájában elfogadhatatlan, mert az alapvető kérdéseket nem oldja meg. Köszönöm szépen. (Taps.)
