VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ) Köszönöm Elnök Úr. Tisztelt Ház! Valóban hálátlan feladat ilyenkor hozzászólni egy vitához, de ígérem én nem rabolom 23 percig a Ház türelmét, mint a pénzügyminiszter úr. (Zaj, derültség.) Valamivel rövidebb leszek – bár a mondandóm tartalma is más, az kétségtelen.
A részletes vita során indítványaink azon részéről kívánok szólni, amelyek a tulajdonosi szabályozásra, a külföldi részvételre, a bankszektor kívánatos átalakítására vonatkoznak.
Mint a módosítások bizottsági tárgyalásakor is kiderült, elsősorban ezek a kérdések váltottak ki komolyabb vitát. Úgy tűnik, abban mindenki gyakorlatilag egyetért, hogy a bankszektor átalakításához privatizációra van szükség, elsősorban tulajdonosi korlátok feloldására, hiszen mindenki elégedetlen az állam tulajdonosi szerepével.
Az állam ugyanis nagy tulajdonosi pozíciójából fakadóan még hosszú ideig képes lehet arra, hogy a bankokon keresztül irányítsa a gazdaságot. Ezért a privatizációnál a következő szempontokat tartjuk elsősorban fontosnak:
Először is: a szerkezetátalakítás végrehajtása egyes nagy bankoknál, gondolunk itt szervezeti problémákra, a likviditásmenedzselésre, portfoliorendezésre, stb.
Másodsorban: a hazai pénzintézetek az európai direktívákban meghatározott tőke- és tartalékkövetelményeknek feleljenek meg. Harmadrészt: Az európai pénz- és tőkepiacokhoz való csatlakozást minél hamarabb meg lehessen oldani, ehhez véleményünk szerint elsősorban külföldi szakmai befektetők részvételére van szükség. És végül a nagykereskedelmi bankokon keresztül zajló tőkeallokációt a tulajdonosi érdekek valódi megjelenítésével minél hamarabb piaci alapokra kell helyezni.
Ezeknek a szempontoknak az érvényesítésére az állam alkalmatlan, ugyanis nem lehet összeegyeztetni a tulajdonosi, felügyeleti, monetáris és jövedelemszabályozási feladatokat. Ezek pedig keverednek az állam beavatkozásakor.
Úgy véljük tehát, hogy a privatizációs feladatok alapos végrehajtására szakmailag felkészült, jelentős tőkeerővel rendelkező, akár külföldi, akár belföldi befektetők alkalmasak.
Emellett érdemes megvizsgálni azt a kérdést, milyen szereplőkre vár a bankok tulajdonosi jogainak megszervezése? A magánbefektetők, külföldi befektetők mellett vállalatok, esetleg a később kialakuló intézményi befektetők jöhetnek véleményünk szerint számításba. Vegyük sorra őket. A vállalatok tulajdonosi szerepének veszélye kézenfekvő a hitelosztásnál, továbbá csak úgy, mint az állam, a vállalatok is a jövedelmek rövid távú kivonásában érdekeltek. A magánszektor eddig mérsékelten vett részt a banki privatizációban, ennek oka elsősorban a lakosság befektetői rétegének bizalmatlansága a nagykereskedelmi bankokkal szemben. A rövid távra befektetőket pedig elriasztja az osztalékok alacsony mértéke, az ezt sújtó 20%-os forrásadó.
És végül az intézményi tulajdonlásról szólva ezek növekvő részaránya mindenképpen örvendetes, de rövid távon ezekkel még nem kalkulálhatunk.
Az elmondottakból következően nem kétséges, amennyiben meg akarjuk valósítani a bankok privatizációját, azaz a Kormány komolyan gondolja, vagy komolyan veszi hangoztatott szándékait, úgy abban a külföldi szakmai befektetőknek jelentős szerepet kell játszaniuk. Nemcsak azon okból, mert a tulajdonreformhoz szükséges tőke Magyarországon nem áll rendelkezésre, hanem a bankok szerkezeti megújításához speciális szakértelemre és a külföldi befektetői kapcsolatokra is szükség van. Értelem szerint itt elsősorban a befektetői kapcsolatokra helyezném a hangsúlyt. Éppen ezért diszkriminatívnak és versenykorlátozóknak tartjuk azokat a módosításokat, amelyek valamilyen módon korlátozni akarják ennek a tőkének a megjelenését. És itt én nem akarom újra elragozni, a 40%-os korlátról van szó, amely a külföldi tőke arányát ennyiben korlátozná.
Véleményünk szerint ez csak arra adna alkalmat, hogy a kormány különböző szempontjai szerint szerepeljen a külföldi befektetők között.
Szintén idetartozó probléma még a befektetők kérdésénél a kisbefektetők szerepe, de erre most nem térnék ki hosszabban, mivel ennek a módosító indítványnak, aki elsősorban a hangadója volt, az a kisgazdapárti képviselőtársunk most távol van a Parlamenttől. Mellékesen csak annyit jegyeznék meg, hogy a kisbefektetők nyugaton is passzív befektetőknek számítanak, napi folyó ügyekbe nem szólnak bele, elsősorban azzal szavaznak, hogy a részvényeiket eladják.
Még egy módosításunkról szólnék néhány szót, ez pedig a kétszintű engedélyezési eljárásra vonatkozó javaslat. Csak azoknak, akik nem követték annyira figyelemmel a vitákat mondom, hogy ez kettéválasztaná az engedélyezési eljárást, egy előzetes elvi engedély kiadására adna módot, amely nem támasztana olyan követelményeket, amelyek teljesítésére csak későbbi fázisban van szükség. Az elvi engedélytől szétválasztásra kerülne egy működési engedély kiadása, így kiküszöbölhetők lennének a törvényjavaslatnak azon feszültségpontjai, amelyek most indokolatlan feltételeket írnak elő már az első pillanatban a pénzintézet-alapítókkal szemben.
Még volna egypár mondanivaló módosító indítványainkhoz, de tekintettel az idő előrehaladott voltára, elállok ettől. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
