SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Én megértettem Török Ferencet, hogy tegnap szerette volna elmondani hozzászólását, kicsit többen voltunk itt a Házban, talán az érdeklődés is nagyobb lett volna e téma iránt, amely téma most már nem először szorult az ülésen háttérbe, úgy hiszem, eléggé elítélhető módon.
Módosító javaslatom, amivel a tudomány, az oktatás, a kutatás kérdéskörét szerettem volna előbbre állítani, nem konkrét tételekről szólt, és hozzászólásom sem azt célozza, hogy hány száz forint jusson egy főre, vagy milyen összeggel beruházzanak ezen a területen, hanem egy szemlélettel szeretnék vitatkozni, ami az irányelvekből is kiderül, de nemcsak az irányelvekből, hanem különböző pénzügyi vezetők megnyilatkozásaiból különböző területeken, amikor a kultúráról, oktatásról, művelődésről van szó. Ez a szemlélet, amely itt is, ma elhangzott, az, hogy az állam vonuljon ki.
Azt lehet érezni, hogy az állam kivonulása először ezen a humán területen, a humán szférában akar meglódulni, először ide adott szakvéleményt a Nemzetközi Valutaalap, hogy az óvodák túl vannak finanszírozva, először itt hangzott el az, hogy a tankönyvkiadásnak a dotációját meg kell szüntetni. Egy sor kérdésben fogalmazzák meg, hogy egy rossz struktúra, az oktatási struktúra túl van finanszírozva, hogy pazarlás van. És ez lehet, hogy igaz, lehet, hogy sok mindent kellene tenni, de nem biztos, hogy az a reakció, hogy ezt a területet kéne először ellehetetleníteni. Nem lehet ezt a kérdést globálisan elintézni, mert a dolog nem globálisan működik. Ez a terület a humán terület, az egészségügy, oktatás, művelődés, hosszú évek óta a dinamikus stagnálás állapotában van, és ha ebben a helyzetben hagyjuk anélkül, hogy arányokat fogalmaznánk meg, akkor tényleg katasztrófa következhet be.
Nem hiszem, hogy lehet globálisan például a dologi kérdés 5%-át elintézni. Nem hiszem, hogy a működés határára lehet tolni egészségügyi intézményeket, oktatási intézményeket, amikor pontosan tudjuk, hogy 30, vagy efölött,vagy e körül van az infláció, akkor az 5% dologi kiadás mire lesz elég? Hogy fognak működni ezek az intézmények? Ugyancsak nem lehet ilyen globálisan elintézni az e területen dolgozók bérét 10%-kal, mert tudjuk, hogy sok évtizedes lemaradás van, s ezzel egy újabb és erősebb kontraszelekciót fog elérni ez a terület, tehát mindenki, aki jobban tudja magát eladni, az más területre fog menni, mert hát nyilvánvalóan a piacról élünk.
Ugyanígy nem lehet a normatívákat, amelyeket az önkormányzatok kapnak, lejjebb és lejjebb csúsztatni, mert a normatívák ellehetetlenülése miatt az önkormányzatok lehetetlenülnek el, s a lakosságra lesznek kénytelenek áthárítani kötelező állami feladatokat.
S ugyanígy nem lehet, nem szabad globálisan elintézni szakmai kutatásokat, szakmai programokat anélkül, hogy előtte egy előzetes koncepció fogalmazódna meg, hogy mire van szükség, milyen irányban nem kell kutogatni, és milyen irányban kell erőteljesen kutogatni anélkül, hogy hatásvizsgálat előzné meg azt, hogy bizonyos folyamatoknak a leállítása milyen eredményt fog szülni, vagy milyen eredménytelenséget fog szülni.
Elhangzott az, hogy rossz struktúra. De nemcsak egyedül az oktatás, a művelődés, ami rossz struktúra. Itt van például az igazgatás. Senki nem fogja azt mondani, hogy az egy jó struktúra, egy jó struktúrát vett volna át másfél, két évvel ezelőtt ez a parlament. Ennek ellenére ez a rossz struktúra minden évben megkapja a maga kis plusz pénzét, itt van fejlesztés, milliárdokkal, ugyanakkor a kultúra, a humán szféra nem kapja meg ezeket a plusz pénzeket. És miért probléma ez? Azért, mert továbbra is a maradékelv érvényesül, s a maradékelven érvényesül mindig az, hogy aki erősebb, az kap. Működnek lobbyk, és hallottunk már vizeslobbyról, korábban más lobbykról. Hadd mondjak egy itteni, házbeli példát, amikor a hatáskörökről volt szó, akkor is megindultak a lobbyk, s hát ugye karakán, jól mozgó sportlobby el is érte azt, hogy sportigazgatóságok létrejöttek. Ugyanakkor hatpárti lobby indult be a művelődést támogatók részéről, és nincs szerencsére művelődési igazgatóság. Ez szerencse, csak mutatja azt, hogy mennyivel jobban tudták érdeküket érvényesíteni, s hogy a művelődés területén mennyivel gyengébb ez az érdekérvényesítési lehetőség.
Elhangzott itt is az, hogy az oktatás milyen fontos gazdasági kérdés. Én is fölírtam magamnak a tigriseket, hogy ott mindig volt pénz, és a legrosszabb időszakban is az oktatásra erejükön fölül tudtak beruházni, nálunk ez valahogy még mindig nem jutott el a tudatunkig.
Nehogy valaki is azt higgye, hogy itt a humán terület önmagáért sírdogál, mert több pedagógust akar foglalkoztatni vagy több művészt. Nem erről van szó. Azt mindannyian pontosan tudjuk úgy hiszem, hogy az oktatás kérdése, és én azt mondom, a művészet kérdése is gazdasági kérdés is valahol, mert nem hiszem, hogy a gazdaságot lehet az oktatás romjaira fölépíteni. nem hiszem, hogy konstruktív emberek nélkül lehet alkalmazkodni, modernizációt végrehajtani.
S azt gondolom, hogyha az oktatás terét veszti, akkor nemcsak a gazdaság tartalmi fejlődése kerülhet zsákutcába, hanem a munkanélküliség is sokkal nagyobb arányban növekszik. Most nemcsak arra a már több ezer pedagógusra gondolok, hanem arra, hogyha az oktatás kisebb arányban tud részt venni, kisebb arányban tud lekötni embereket, akkor ezek megélnek a munkaerőpiacon, ezek az emberek viszont nem elég képzettek ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak az újabb és újabb kihívásokhoz.
Ezt nagyjából mindannyian tudjuk, hogyha e problémakör majdnem mindenki előtt tiszta, akkor felmerül a kérdés, hogy mégis miért kell még beszélni az oktatás, művelődés, kultúra kérdéséről.
Én két okot mondok és ezzel szeretném zárni. Az egyik az, hogy … és a javaslat készítői, az irányelv-javaslat készítői több helyen szóltak itt a kultúra, az oktatás kérdésénél, hogy milyen egyéb források lehetnek. Kvázi azt fogalmazza meg, hogy nincs is olyan nagy baj, mert majd gazdálkodnak ezek az intézmények, majd bevételre tesznek szert, azt, hogy a társadalom önszerveződése fogja segíteni, alapítványok fognak bekapcsolódni ezeken a területeken. Ez tényleg jó lenne.
Azonban, ha a készítők, akik ezt a javaslatot készítették, átmentek volna a folyosó másik oldalára a Pénzügyminisztériumban és megkérdezték volna, hogy milyen államháztartási koncepciót nyújtottak be a Parlamentnek…olyat, amely ennek bizonyos fokig ellentmond, mert azt mondja, hogy nagyon kötötten kell gazdálkodni, a költségvetési intézményekben nem kell forszírozni a bevételeket. Ha valaki egy emelettel lejjebb az adókoncepció készítőit megkérdezte volna, hogy mit akarnak a jövő évi adókoncepcióban az alapítványokkal kapcsolatban, akkor kiderül, hogy a jövő évi adókoncepcióban az szerepel, hogy az alapítványra felajánlott pénzeket ne lehessen leírni. Ezek valahol ellentmondásosak egymással.
Ezért gondolom, hogy jó erről szólni, hátha a végén abban az épületben egyszer egymásra találnak a különböző javaslatok készítői és össze tudják hangolni.
A másik, amihez nem nagy reményem van és többen megfogalmazták, Horváth és Fazekas képviselőtársak is azt mondták, hogy hátha. Úgy fogalmaz a javaslat, az országgyűlési határozati javaslat, hogy a vitában elhangzottaknak megfelelően kell benyújtani majd a részletes költségvetést.
Nem nagyon reménykedem ebben de azért gondoltam, hogy el kell mondani, mert hátha fülekre talál, bár azt gondolom, hogyha az itt elhangzottak mindnek megfelelően kerülne be a költségvetés, akkor persze mi nagyon örülnénk, de mindannyian látjuk, hogy azért minden igény ebből nem fog megvalósulni. Köszönöm szépen. (Taps.)
